Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

96. országos ülés 1Q1Í február 8-án, szerdán. 23 voltakópen fiatal képviselő vagyok, (Felkiáltások a szeísÖbaloldálon: Meglátszik!) mert az idén jutottam be először a házba és épen azért talán túlérzékeny vagyok az ellenein felhozott következetlenség! váddal szemben. (Halljuk! Sálijuk!) Bakonyi Samu t. képviselőtársam azt mondotta, hogy én üres szólamoknak felhozásával vádoltam velna a t. túloldalt. Ez határozott tévedés. Vagy nem jól hallgatta Bakonyi Samu t. képviselőtársam beszédemet, vagy pedig elfelejtette, hogy én mindig hazafias szólamokról beszéltem. Már j^edig hazafias szólamok üresek nem lehetnek. (Elénk helyeslés és felkiáltások a szélsőbaloldalon: így már jól van! Ez már szép!) Hogy szó szerint hivatkozzam reá, azt mondottam, hogy »ezen hazafias szólamoknak külső hatását néhány gyakorlati érvnek felhozásával igyekszem lehetőleg gyengiteni«. Ilyent nem mondhattam volna, hogyha üres szólamok használásával vádolnám a t. túloldalt, mert higyjék el, hogy üres szólamoknak külső hatása nincs, (Elénk helyeslés jobbfelöl s a szélsöbalőldalon.) a hazafias szólamoknak azonban, habár helytelenül alkalmaztatnak is, igenis lehet külső hatásuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már pedig, hogy önök hazafias szólamokkal bőven élnek, azt tagadni nem lehet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem is tagadjuk! De jogunk is van hozzá!) Hock János: Büszkeségünk! (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Rónay Jenő: Kun Béla t. képviselőtársam az amerikai kivándorlásról általam elmondottakat tette birálata tárgyává és e tekintetben talán igaza van, mert mint kezdő szónoka ennek a parlamentnek talán tévesen használtam azt a, kifejezést, hogy kaland után vágynak, . . . Hock János: Nagy hiba volt! Rónay Jenő: . . . tévesen azért, mert nem találtam meg a helyes jelzőt. De hogy a kivándorlókat nem mindig a nyomorúság, nem mindig az éhség és a munkának hiánya kergeti ki Amerikába, az előttem, a ki odakünn éltem és élek közöttük, bizonyos. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Számtalan példát tudnék felsorolni arra, hogy házát, földjét adta el az itteni munkásember, a kinek nem ment idebent oly rosszul a dolga, csak azért, mert valamelyik távoli rokona, a ki már előbb kivándorolt, olyan leveleket irt neki, olyan biztatásokat és Ígéreteket küldött haza és olyan kilátásokat rajzolt elébe, a melyek őt, daczára itteni jólétének, mégis kivándorlásra késztettél?:. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezek a kivételek!) Talán helytelen volt az a kifejezés, hogy a kalandvágy viszi ki őket, hanem bizonyos, hogy nem mindig az éhség és a nyomor vezeti őket Amerikába. Összehasonlította azután Kun Béla t. képviselőtársam az ón felszólalásomat, mint a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület volt elnökének és mint jelenlegi képviselőnek felszólalását, és ezért engem következetlenséggel vádolt. Pedig alaptalanul, mert én ugy ma, mint akkor minden rendelkezésemre álló módon, a kultúra fejlesztése érdekében is, vissza akartam tartani honfitársaimat az Amerikába való kivándorlástól, de ugy, mint most, akkor sem mondtam azt, hogy az önálló bankot kell felállítani, hogy a kivándorlás megszűnjék. (Felkiáltások balfelöl: Bosszul tette!) Az én tegnapi felszólalásomnak magva csak az volt, hogy a kivándorlás és a közös bank szabadalmának meghosszabbítása között semmiféle szoros kapcsolatot felfedezni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én a magam részéről feltétlen tisztelettel hajlóm meg a t. túloldal nézete előtt és arra kérem önöket, méltóztassék az én meggyőződésemet is tiszteletben tartani. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Lovassy Márton jegyző: Bizony Ákos! Bizony Ákos: T. ház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat anyaga, a bankügy, annyira ki van merítve, a pártokat egymástól elválasztó elvi és czélszerűségi szempontok minden oldalról annyira meg lettek világítva, hogy ujat mondani már igazán nem

; lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És ha ennek daczára én mégis felszólalok és kiteszem magamat annak a gyanúnak, hogy talán szereplési viszketeg vagy obstrukcziós szándék vezet, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) ennek oka, hogy először is oly súlyos, nézetem szerint, teljesen jogosulatlan és igazságtalan támadások intéztettek a koali. czió működése és politikája ellen, a mely koalicziónak én is egyik szerény, de odaadó hive • voltam, hogy kötelességet vélnék mulasztani, hogyha ezekre a támadásokra a magam részéről észrevételeimet röviden meg nem tenném. (Halljuk! Halljak! balfelöl.) Van nekem egy másik okom is, a mely felszólalásra kötelez, t. i. hogy bizonyos személyes szempontok, melyek 1908 végéig felmerült körülményre vonatkoznak, szükségessé teszik azt, hogy én a bankkérdésben elfoglalt álláspontomat lehető rövidséggel kifejtsem. Kijelentem azonban, hogy nem fogom a t. ház türelmét hosszabb ideig igénybe venni és igyekezni fogok azt a, mit elmondandó vagyok, lehető lapidáris rövidséggel elmondani. (Halljuk!) Igaz ugyan, hogy az én nézetem szerint az a vita, a mely január 11-étől kezdve ebben a házban lefolyt, talán hosszasnak látszik, de semmiesetre sem volt eredménytelen. Már ma is konstatálni lehet ennek a vitának két eredményét. Az egyik az, hogy a közvéleményt felvilágosította, a bankra vonatkozó nézeteket népszerűsítette és általánosította (Igaz! Ugy van! beAfelől.) és másrészről azokat az ütközőpontokat, a melyek, ugy látszik, hogy a szemben álló pártokat egymástól elválasztják, annyira megcsökkentotte, hogy most már tulajdonképen csak