Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

2í> 96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. sága, és hogy ez meg ne történjék, éjjen azért dudoltat házibarátjával, a munkapárttal (Derültség balfelöl.) rémmeséket a mi fülünkbe rázkódtatásokról, hogy igy csellel és fogással visszalökjék, visszarettentsék ezt a nemzetet igazi élethivatásától: az önállóságtól, és kiforgassák ősi történeti jussából, örökségéből: a gazdasági és közjogi függetlenségből. (Zajos éljenzés és taps a baloldalon.) T. képviselőház! Ezt a tényt nem egy Tisza István, de száz Tisza István és száz szép, és a munkapárti túloldal által megtapsolt beszéddel sem tudja leczáfolni. (TJgy van! balfelöl.) Mert az önálló bank felállítása esetén bekövetkezhető kamatlábemelkedés, aranyunknak a külföldre való özönlése, ez mind csak jóslat, mind csak feltevés. Ezzel szemben a gazdasági önállóság nemzeti életszükséglet. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) Olyan, mint a táplálkozás, a mit az életszervezet számára akkor is meg kell szereznünk, ha az áldozatokkal járna. Mert különben elsenyvednek ebben az országban és nem fognak tudni kifejlődni éj>en azok a gazdasági erők, a melyeket egy nemzet függetlenségének előmozdítására gróf Tisza István képviselőtársunk is szükségesnek tart. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az a táplálék, a melylyel jelenleg a közös bank látja el a magyar nemzeti életszervezetet... (Zaj jobbfelöl. Halljuk bal felöl.) Elnök: Csendet kérek! Kun Béla: . . . csak olyan, mint a falsleves, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) olyan, mint a pergelt-leves, a mely lehet jól suhintva, lehet egy kis huslével feleresztve, de valódi táperő nincs benne, s csak arravaló, hogy a ki megette, ne mondhassa, hogy nem evett. Ej>en igy a közös bankról szólva sem mondhatjuk, hogy nincs jegybankunk, de hogy milyen bankunk van, erre vonatkozólag elszomorító képet tárnak elénk azok a kellőleg nem istápolt mezőgazdasági érdekek, az a sok, napról-napra tönkremenő exisztenczia, (TJgy van! balfelöl.) az a mindinkább elhalványuló külön magyar államiság, melyek a közös jegybanknak, s általában a gazdasági közösségnek szomorú eredményeként jelentkeznek. (Igaz / TJgy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) Mindez azt bizonyítja, t. kéjiviselőház, hogy azoknak van igazuk, a kik ezt a nemzetet fel akarják szabadítani a gazdasági békók alól. a kik megfelelő táplálékot akarnak adni a nemzet életszervezete számára, a kik kisebbíteni akarják a népnyomort és napról-napra fokozni a népjólétet, a kik azt akarják, hogy ez az állam hatalmas, ez az ország virágzó és boldog legyen. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) Azoknak van igazuk, a kik azt vallják, hogy a képviselőknek, a nép szolgálata alá kell bocsátani a maguk munkáját, a maguk legjobb tudását és erejét, mert a magunk tudását és munkáját a nép rendelkezése alá bocsátani, tehát magát a népet szolgálni: ez szabadság a szónak legnemesebb értelmében. (Igaz ! TJgy van! Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldálon.) Ellenkezőleg pedig, t. képviselőház — hogy ismét gróf Tisza István t. képviselőtársunk szavait idézzem — »önrendelkezési jogunkkal akként élni«, hogy »szabad elhatározásunkból, önként« lemondjunk erről az önrendelkezésről, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldálon.) vagyis, hogy csak arra legyen önrendelkezésünk, hogy mindig más állam szekeréhez kapaszkodjunk, mint igavonók, nos hát, t. képviselőház, ez megalázó helyzet, ennek az állapotnak örökösen meghosszabbított folyamata nem más, mint a hűbéresség, (Igaz ! TJgy van ! a szélsobaloldálon.) a mely j>edig ellenkezik ennek a nemzetnek a hagyományaival, történelmével, múltjával és jövőjével, s mindazzal, a mi ennek a nemzetnek életében drága és becses. (Igaz! TJgy van! Taps a szélsobaloldálon.) T. képviselőház! Mindezek alapján nem fogadom el a benyújtott törvényjavaslatot, hanem csatlakozván azon határozati javaslatokhoz, a melyeket az önálló nemzeti bank felállítása érdekében Eöldes Béla ós Kossuth Ferencz t. képviselőtársaim benyújtottak, a magam részéről tisztelettel vagyok bátor a következő határozati javaslatot beterjeszteni. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa.) »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy terjesszen mielőbb oly kimutatást a ház elé, a mely részletes felvilágosítást nyújt arról, hogy mennyi a bank váltótárczájában lévő fedezeti váltó; mennyi a határozottan megállapítható pénzszerzési váltó; valamint felvilágosítást nyújtson a bírálói hitel személyek és összegek szerinti alakulásáról, btasitja továbbá a képviselőház a kormányt, hogy a mezőgazdasági és kisipari hitel kellő kielégítéséről és igy a nemzet gerinczét képező kisbirtokosság és kisiparosság nehéz sorsának gyökeres javításáról gondoskodjék, a városi, illetőleg községi takarékpénztárak létesítésének ügyét pedig

r teljes állami támogatással karolja fel. (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloldálon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Rónay Jenő képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) és b) pontja alapján kért szót. (Halljuk! Halljuk!) Rónay Jenő: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Igen megtisztelő reám nézve, hogy tegnapi szerény felszólalásomat a túloldalról érdemén felül méltatták és immár a második szónok foglalkozott az én szerény beszédemmel; kötelességemnek tartom azonban részint szavaimnak megmagyarázása,, részint pedig személyes megtámadtatás czimén szót emelni és a következőkben rektiíikálni előttem szólt két igen t. kéjnviselőtársamnak felszólalását. (Halljuk! Halljuk!) Habár Bakonyi Samu t. képviselőtársam engem megtett öreg képviselőnek, a ki vele már rég óta ül szemközt ezeken a padokon, én mégis