Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-96
20 96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. balfelöl.) mert ha ez irányítaná, akkor ez a törvényjavaslat, a mely előzetes szentesítést is nyert, bizonyára a készfizetések kötelező felvételének kimondásával került volna ide, (Ugy van! balfelöl.) de mivel nem került, ebből világosan kitűnik az, hogy a munkapárt köteles a képviselőházban elfogadni, megszavazni olyan törvényjavaslatokat, a melyek ha nem is fedik az ő választás előtt hirdetett jirogrammját, de minden körülmények között maglikon viselik az uralkodó korlátlan akaratának bélyegét és előzetesen megnyerték a bécsi udvari köröknek hozzájárulását és szentesítését. T. képviselőház! Most már eltekintve a napi politikának a szenvedélyeitől, ebből és a legközelebbi évek alatt lefolyt dolgokból, nem következtethetünk másra, mint arra, hogy nekünk csak a papiroson van az alkotmányunk és a parlamentarizmusunk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elég hozzá egy kivezérelt honvédszázad, — sokszor elmondották, de nem felesleges ismételni a magyar nemzet történelmének ezt a szégyenfoltját, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Örök szégyen! Zaj.) elég hozzá egy Fabriczius, hogy felrúgja egész parlamentarizmásunkat és alkotmányunkat . . . (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond: Márványtáblával jelölik meg odafenn ! Kun Béla: . . . ha az 1848-iki szabadság szellője suhog végig e házon és a nemzeti jogok követelésének heve a parlamenti többséget ellenállhatatlan erővel melegíti át. Es most áttérek a t. munkapárti többségre, a melynek olyan többséget sikerült kiváltani az elaltatott, az elálmositott nemzetből . . . Sümegi Vilmos: Kiváltani, ez jó kifejezés! Sokat kellett fizetni a zálogcédulákért. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Egy hang (a jobboldalon): A becsapott nemzetből! (Folytonos zaj.) Sümegi Vilmos: Az igaz, fején találta a szeget. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Eitner Zsigmond: Mintha alkotmánypárti is lett volna! Fodor Kálmán : Altató beszéd ! (Zaj.) Kun Béla: Fodor Kálmán t. kéjyviselőtársam, a ki mint orvos a nemzet ütőerén tartja kezét, talán altatónak találja ezt a beszédet, mert nem kerülhet egyszerre szavazásra a sor. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. túloldalnak azzal a nézetévél szemben, hogy minél hamarább bekövetkezzék a szavazás, méltóztassék megengedni, hogy fejtegetésemet mégis tovább folytassam, annak daczára, hogy a t. túloldal altatónak találja az én beszédemet, de a saját pártom, ugy látszik, nem találja annak. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha szerény szavakkal is, de oly igazságokat igyekezem elmondani, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) melyeket én a nemzet szivéből váltok ki, és semmiesetre sem pénzzel, s olyan eszközökkel, a minőkkel a munkapárt váltotta ki többségét a nemzetből. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) A mikor ilyen többséghez van szerencsénk, mint a t. munkapárt, (Félkiáltások a szélsöbaloldalon : Szerencsétlenség! Zaj.) akkor parlamentarizmusunknak és alkotmányosságunknak a kijátszása Fabricziusok nélkül is vigan folyik tovább és ebben a házban nem lehet azokat a vágyakat és hazafias szándékokat megvalósítani, melyek pedig a t. munkapárti képviselők szivének legbelsőbb rejtekében is bizonyára ott honolnak. Ebben az országban és ebben a házban csak azt lehet megvalósítani, — jiélda reá a készfizetésések felvételének kötelező kimondása nélkül idehozott korcs-bankjavaslat — a mit felülről, az udvari körök czenzurája alapján, engedélyeztek. (Helyes a szélsöbaloldalon.) Ilyen körülmények között a magam részéről igazán nevetségesnek tartom, hogy önök takargatják azt, a mire vállalkoztak és vállalkozniuk kell a jövőben is, hogyha a kormányhatalomnak és a többségi gyöngyéletnek további részesei akarnak maradni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A munkapárti túloldalról hiába tagadják, hogy nem képeznek önálló magyar pártot, hanem csak olyan pártot, a mely a sziv legtitkosabb redői között mer álmodni a nemzet függetlenségéről, de a melyből itt a parlament küzdőterén nem mer kitörni a keserűség, a honfibánat; mert emlékeznünk kell, hogy e párt, noha magyar nemzetinek hivja magát, voltaképen odafent a Lajtán túl, Bécsben kapta meg a kormányzáshoz a szabadalmat, (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) a melyet egy-kettőre megvonnak tőle, mihelyt nem áll fenn a paritás a munkapárti akarat és a királyi akarat között, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mihelyt a paritás ugy sértetnék meg, hogy általa a magyar nemzet boldogulását akarnák előmozdítani. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mig nem lázadunk fel, t. képviselőház, a rabság ellen, addig nevezhetjük magunkat szabadoknak, de mihelyt tényleg szabadok akarunk lenni, mihelyt az önrendelkezés eszközeit akarjuk igénybe venni nemzetünk boldogulására, akkor rögtön emlékeztetnek minket arra, hogy rabok vagyunk, rögtön becsukja mögöttünk a börtönajtót az a kéz, a melyet jól ismerünk a történelem lapjairól; jól ismerjük annak vasmarkát, fojtogató erejét és zsarnokságát. (Igaz! Ugy o-an! a szélsöbaloldalon.) Az a törvényjavaslat, a mely most tárgyalás alatt van, ennek a helyzetnek bélyegét viseli magán. Ez a törvényjavaslat — talán nem fog haragudni rám Fodor Kálmán t. képviselőtársam, ha orvosi szóval élek, — nem a szabad fejlődés reczeptjei alapján készült, hanem a rabság törvényjavaslata. Dohos penészszag árad belőle, a melyet a munkapárt igen t. szakértői:
