Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

230 103. országos ülés 1911 ) szabh esetben is. ha inár a bankszabadalom meghosszabbitásáról szóló törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, kellene oly törvényhozási intézkedésekről is gondoskodni, a melyek a közös bankot ezen érdekek támogatására, ezen érdekek és kívánalmak kiegészítésére is köteleznék. Ezzel szemben gróf Tisza István t. képviselőtársam azt állítja falvassá) : »Hát én megmondom a t. képviselő uraknak, hogy mivel tehet a jegybank a mezőgazdaságnak és az iparnak nagy szolgálatot. Azzal tehet szolgálatot, hogy a maga íunkczióját mint jegybank jól teljesiti, ha azt ugy teljesiti, hogy konszolidált hitelviszonyokat és konszolidált és lehetőleg olcsó kamatlábat teremt az országnak, mert akkor ezen konszolidált hitelviszonyok és ezen olcsó kamatláb felett ki fognak alakulni és erősödni és fejlődni fognak azok a specziális pénzintézetek, a melyek azután ezeket a részletérdekeket a maguk speczialitásában karolják fel«. Gróf Tisza István t. képviselőtársam szerint a bank akkor teljesiti kötelességét, ha teljesiti általában mindazokat a kötelezettségeket, a melyek reá, mint jegybankra hárulnak. Hiszen láttuk eddig is, és látjuk, hogy az Osztrák-Magyar Bank jegybanki mivolta megvolt már az alapítás idejében is, de megvan azóta is, és csak a legújabb időkben Magyarország részéről tanúsított nagyon erős felbuzdulás bírta elérni azt az eredményt, hogy a bank bizonyos konczessziókat tett a magyar mezőgazdaság és a magyar kisipar érdekében. Azonban ezek a konczessziók sem olyanok, hogy lényegesen előmozdítanák a kisipar és a mezőgazdaság érdekeit. Igen nagy tévedésben van tehát gróf Tisza István, mikor odaállítja azt a látszólag hangzatos és tetszetős kijelentést, hogy az Osztrák-Magyar Bank eleget tesz a mi igényeinknek is és teljesiti mindazokat a kötelezettségeket, a melyek ő reá mint jegybankra hárulnak. Tehát a[mennyi állítás, annyi tévedés. De én ezzel a kérdéssel tovább részletesen foglalkozni nem kívánok, mert ez már részletesen megbiráltatott itt, s én itt fölösleges előadásokba bocsátkozni nem kívánok, hanem rátérek a túloldal részéről történt felszólalások ujabb epizódjára, a melyekről, bizony meg kell vallanom, nagy sajnálattal emlékezem meg, és a mely nagyon kínosan érint. A mi törvényhozásunkban úgyis elég baj van lépten-nyomon. Alig tudjuk megtartani annak még csak a látszatát is, hogy itt igazán törvényhozói munka folyik; ugy értem, hogy az alkotmányjogi elvek betartásával, hogy a parlamentarizmus betartásával, mert, t. képviselőház, arról nem is beszélek, hogy a mostani kormány hogyan lett. Meglett. Pártja is lett azután, pedig épen megfordítva, előbb kellett volna pártjának lennie. A parlamentarizmus elveit t. i. így tanítják és így tartja az egész világ, a hol parlamentarizmusról lehet szó. Arról sem beszélek, hogy mi történt a választásoknál. Elmondottuk. Tudja a közvélemény, az önök lelkiismerete is tudja. Arról sem beszélek, hogy ha meglett a kormány ugy, a hogy lett és ha már többsége is lett ugy, bruár 16-án, csütörtökön. a hogy lett, '(Derültség balfelől.) akkor legalább mikor a kormány ilyen nagy többséggel rendelkezik, a mikor ekkora hatalom van a kezében, a mikor a bécsi keresztényszocziálisták és Luegerék bacchanáliákat rendeznek örömükben, hogy végre megint sikerült a magyar nemzetet kijózanitani, mondom, arról sem beszélek, hogy a mikor ebben a nagyhatalmi túlsúlyukban, ebben a nagyhatalmi fölényükben, a mikor az osztrákok részéről a teljes szimpátia áll rendelkezésükre, a meddig mi valamit nem kérünk, hogy ilyen körülmények között azt várhatná az ellenzék és az egész nemzet, hogy a t. túloldal a maga hatalmi pozicziójának mérsékelt, öntudatos és határozott felhasználásával, a maga álláspontjának és igaz meggyőződésének valószínűsítésére érvekkel dolgozzék. S e helyett azt a sajnálatos körülményt kellett tapasztalnunk, a mi, mondhatom, az egész országot megrendítette, hogy az érvekkel való dolgozás helyett, a helyett, hogy meggyőzték volna a nemzet közvéleményét a tekintetben, hogy az önálló bank felállításával szemben a közös bank szabadalmának meghosszabbítása a helyes, mondom, azt kellett tapasztalnunk, hogy a t. pénzügyminister ur olyan minősíthetetlen, én legalább nem kívánom minősíteni, gyanúsításokat hangoztatott az ellenzékkel szemben, a mely ellenzék pedig a maga munkáját lelküsmeretesen, önérzetesen és fáradhatatlan odaadással végzi, a mikor már az érvek tárháza, ugy látszik, kimerült. . . Kállay Tamás : Szóval érv mégis van ! Hegyi Árpád : Van, mert az igazságért mindig lehet harczolni és sohase fogy ki az igazság a jó szóból. Ezért van. Mondom, a pénzügyminister ur a helyett, hogy érvekkel dolgozott volna, egyszerre le akarta törni az ellenzéket és ugy igyekezett azt a nemzet elé odaállítani, mint a mely már mikor még hatalmon volt, elárulta elveit olyképen, hogy egyrészről eladta magát a hatalomnak és a közös bank alapján szerződéseket kötött, másrészről pedig a nemzet színe előtt hirdette a szabadkezet. Én szerencsés vagyok ahhoz a párthoz tartozhatni, a mely ebben a kérdésben egyszer már álláspontot foglalt, a mely állásfoglalásnak folyományaként egy indítvány jegyeztetett itt be a házban, melynek indokolása valószínűleg holnap fog bekövetkezni, ha ugyan be fog következni. Ez nem tartozik reám. Azonban nem térhetek ki az elől, hogy a magam egyéni szempontjából is szóvá ne tegyem ezt a jelenséget. (Mozgás jobbfelől.) Az a gyanúsítás, az a vád, a mit a t. pénzügyminister ur helyénvalónak és szükségesnek tartott tárgyilagos, objektív érvek helyett az ellenzék elé vetni, hogy mennyiben bizonyult valónak vagy sem, nem én vagyok hivatott eldönteni. Azt ugy tudom, eldöntötték már azok az urak, a kiknek az volt a feladatuk, hogy a társadalmi részét elintézzék ennek a kérdésnek. Hogy ez a társadalmi része ennek a kérdésnek mi módon nyert elintézést, arról már értesültem, én azt kommentárral nem toldom meg, mert az én reám nem tartozik, Azonban,