Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

103. országos ülés 1911 feb lalókat, lianem egyszerűen komikussá tette azokat és igy próbálta meg azt, hogy azokat az érveket, a melyek erről az oldalról felhangzottak, lekicsinyelje, meggyengitse és ily módon erőtlenekké tegye. Én e részben egy pár szemelvénynyel kísérlem meg gróf Tisza Istvánnak elhangzott beszédéből bebizonyitani azt, hogy mennyire áll, a mit némi derültséggel méltóztattak fogadni a t. túloldalon, a mit mondottam. Én, a kinek nem volt alkalmam még másképen meggyőződést szereznem arról, hogy vájjon gróf Tisza István ért-e a bankügyhöz, ért-e ehhez a szakszerű kérdéshez, a melyhez hozzászól, arra vagyok utalva hogy az ő felszólalása alapján bíráljam meg azt abból a tekintetből, hogy vájjon meg tudta-e czáfolni azokat az aggályokat és érveket, a melyeket innen hangoztattak. Mondom, egyenesen az ő beszédére voltam utalva e tekintetben és azért méltóztassanak megengedni, hogy állításaim bizonyítása ezéljából egy j)ár szemelvénynyel igazoljam be azt. a mit mondottam. (Halljuk! Halljuk'.) Gróf Tisza István — szó szerint idézem, a miket mondott — a következőket hangoztatta (olvassa) : »A magyar nemzet önrendelkezési joga a gazdasági téren feltétlenül biztosítva van és ha a magyar nemzet ezen önrendelkezési jogával akként él, hogy bizonyos kérdésekre nézve szerződésszerű alapon, kötött határidőre megállapodásokat létesít Ausztriával, ezzel, nézetem szerint, a saját gazdasági függetlenségét époly kevéssé áldozza fel, mint a midőn kereskedelmi szerződéseket köt idegen államokkal. (Helyeslés jóbhfélől.j Mert a függetlenség attribútuma teljesen megóvatik azáltal, hogy ezekben a kérdésekben önként, saját elhatározásából, saját érdekei szempontjából megy bele és pedig bizonyos időig, a melynek leteltével a maga szabad rendelkezési joga minden tekintetben helyreáll. Ha azonban a t. képviselőtársam ugy értelmezi a gazdasági önállóság kérdését, hogy nekünk minden más gazdasági területtel való kapcsolattól el kell zárkóznunk, hogy nekünk gazdasági intézményeinket el kell különíteni más államok gazdasági intézményeitől, itt, azt hiszem, már téves útra megy, mert ha ő a gazdasági elkülönítést keresi stb.« T. képviselőház ! Ennek a beszédnek a tartalma az, hogy gróf Tisza István azt hangoztatta, hogy mi a saját akaratunkból szerződünk Ausztriával a tekintetben, hogy a bankszabadalmat meghosszabbitsuk ; óbból tehát, hogy mi a saját akaratunkból szerződünk Ausztriával, az következik, hogy mi önállóan rendelkezünk, mert sua sponte, a saját elhatározásunkból megyünk bele ebbe a szerződésbe. Én azonban nagyon csodálom gróf Tisza István t. képviselőtársamat, hogy olyasmiket állit, a mi egyrészt a tényekkel homlokegyenest ellenkezik, de másrészt csodálom az ő részéről, hogy egyenesen abban a beszédben, a melyben ugy tünteti fel azt, hogy a mi saját függetlenségünk és önállóságunk mellett az bizonyít, hogy mi, mintegy szerződő fél lépünk egyezrruér 16-án, csütörtökön. 229 ségre a bankszabadalom meghosszabbítása tekintetében Ausztriával, ugyanezen beszédében azután a következőket mondja (olvassa) : »Mondom, t. ház, kétségtelen, hogy Ausztriában ma a közhangulat annyira ellene fordult a készfizetések felvételének, hogy a magyar kormány tárgyalásai közben az osztrák kormány legerősebb ellenzésével találta magát szemben. Ez az ellenzés indította a magyar kormányt arra, hogy ne vigye végletekig ezt a kérdést, hanem egyezzék bele egy kompromisszumba, olyan kompromisszumba, a melyre vonatkozólag a pénzügyi bizottság tárgyalása alkalmával a t. kéjyviselőtársaim, ha nem csalódom, talán valamennyien elismerték, hogy az határozottan előrelépést jelent.« Hát egyszer azt 'állítják, hogy önállóságunkat az bizonyítja, hogy mi külön önálló szerződő félként lépünk szerződésbe Ausztriával, majd ugyanebben a beszédében kénytelen az igazság súlya alatt elismerni, hogy Ausztriában oly ellenzésre találnak a mi törekvéseink, hogy a kormány kénytelen oly kompromisszumot kötni, a mely leginkább megközelíti azt az álláspontot, a melyet a kormány elfoglal. Itt megszűnik mindenféle okoskodás, mert egyik oldalról állitj uk rendelkezési szabadságunkat, másik oldalról leczáfóljuk azzal, hogy törekvéseink oly nagyfokú ellenzéssel találkoztak, hogy kénytelenek voltunk kívánalmainktól eltekinteni. Ezek szerint tehát nem lehet beszélni arról, hogy azok az érvek, a melyeket gróf Tisza István felhozott, alkalmasak volnának arra, hogy meggyőzzenek bennünket a tekintetben, (Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) hogy nekünk alkotmányos önállóságunk és függetlenségünk van, mert erről nem lehet szó akkor, ha gazdasági törekvéseink, mihelyt ellentétbe jönnek az osztrák érdekekkel — az ő érdekük pedig az, hogy bennünket minél jobbankihasználjanak — nem érvényesülhetnek. Gróf Tisza István t. képviselőtársam beszéde további folyamán kérdi, mi tulaj donképen a közös banknak a nemzetgazdasági feladata. Hivatkozik Földes Béla t. barátomra, a ki emiitette, hogy Francziaországban 100 millió K-át vettek fel a mezőgazdasági hitel megerősítésére, az OsztrákMagyar Bank pedig egy minimális összeget, alig 10 milliót állit e czél érdekébe ; azt mondja erre a t. képviselő ur, hogy a törvényhozástól nem lehet azt kívánni, hogy szabályozza, hogy a bank minő tevékenységet tartozik kifejteni. (Zaj jobbfelől.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat a jobboldalon, hogy hangosan ne konverzáljanak. (Helyeslés balfelöl.) Hegyi Árpád: Tehát azt állítja, hogy azt elképzelni sem lehet, hogy egy pénzintézet törvényhozásilag arra köteleztessék, hogy a gazdasági kultúra szempontjából bizonyos irányzatot kövessen. Földes Béla azt vitatta, hogy az OsztrákMagyar Bank egyáltalán nem támogatja és nem honorálja azokat a törekvéseket, a melyeket a specziális magyar nemzetgazdasági viszonyok tesznek szükségessé, ennek következtében a legrosz-