Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

február 16-űn, csütörtökön. 228 103. országos ülés IMI j minek további szükségképeni kedvező következménye az lesz, hogy viszont még jobban megerősödhetünk gazdasági tekintetben is. Ennek következtében, ha igaz az, hogy nekünk súlyt kell helyeznünk arra, hogy ez a bankszabadalom meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat milyen közjogi és alkotmányjogi tekintetek alá esik,akkor nagyon kell hibáztatni azt az álláspontot, a-mely szükségesnek tartotta a t. túloldal részéről, hogy a mi közjogi és alkotmányjogi aggályaink eloszlatására Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam bizassék meg, mert talán ő volt az egyetlen túloldali felszólaló, a ki legfőképen alkotmányjogi és közjogi szempontokból birálta és igyekezett megczáfolni aggályainkat. Hegedüs Lóránt képviselőtársam beszéde körülbelül abban az egy mondatban foglalható össze, hogy ő egyedül azt czélozta ezzel a felszólalásával, hogy a volt koalieziós kormányt és a volt koalicziós többséget pellengérre állítsa, hogy kifigurázza, és még emlékeiben is megrontsa azt a pártot és azt a többséget, a mely, ha egyebet nem mondhatna is el magáról, annyit nyílt fejjel állithatna az egész világ színe előtt, hogy igazán a nemzet bizalmát bírta, hogy igazán a nemzet politikai és gazdasági függetlensége érdekében működött, hogy igazán azokat a nemzeti aspiráeziókat szándékozott megvalósítani, a melyekért a nemzet többsége, a nemzet általános hangulata már évtizedek óta eredménytelenül küzd. Az pedig bizonyosan megállapítható és a volt kormány megczáfolhatatlanul mondhatja magáról, hogy mindent megtett, a mi kötelességében állott a nemzet érdekében, azonban semmit sem valósithatott meg ezekből a kívánalmakból, ezekből az aspirácziókból, nem azért, mert nem volt meg a kellő ereje, a kellő képessége, igyekezete és törekvése, hanem azért, mert a társország, a szövetséges állam, osztrák társunk, államjogi testvérünk minden aspiráezi ónknak, minden törekvésünknek — ha talán nem is lett volna kárára, de csak azért, mert mi akartuk — ellene volt, ellene dolgozott, intrikált. A mint látszik, intrikája eredményre is vezetett, mert mindazok az alapozások, a melyeket a múlt kormány és a múlt többség megkezdett, félbemaradnak, a továbbépítésre alig számithatnak. Hiszen íme, a hatalom kedvéért a hatalom nagyszerű érdekében és nagyszerű érdekéért akadtak megint olyanok, a kiknek j óhiszeműségét talán nincs jogom kétségbevonni, de a kik bizonyosan nem tesznek és nem fognak tehetni a nemzet érdekében olyan szolgálatokat, a minőket tehetett volna és tett is a koalicziós kormány, hanem igenis nagyobb szolgálatot tesznek az osztrákoknak, a bécsi akaratnak és a bécsi hangulatnak. Hogy e két szolgálat közül melyik kedvesebb, melyik szimpatikusabb és melyik érdekesebb a mi szempontunkból, a nemzet szempontjából, a nemzet érdekében, ezt, ugy hiszem, kifejeznem nem kell, ezt önök is érzik, kell, hogy érezzék szivükben és kell, hogy tudják. A mi már most azt illeti, hogy Hegedüs Lóránt képviselőtársam felszólalása a közjogi és alkotmányjogi aggályok szempontjából alkalmas lehet-e arra, hogy bennünket megnyugtasson, ez, azt hiszem, az előadottakkal egyenesen meg van czáfolva, mert ha én valakit leszólok, ha valakinek a munkáját lekritizálom, ha, valakinek az értékét leszállítom, joggal vagy jogtalanul, azzal még nem teszek jó munkát, azzal nem építek, hanem azzal csak azt teszem, hogy a nemzet szivét megsebzem, mert az bizonyos, hogy a nemzethez közelebb állott a múlt kormány, mint a mely most van uralmon ; ennek következtében csak a nemzetnek árt az, a ki a multak emlékét ilyen kegyelet nélkül sérti meg, a ki a magyar nemzet asjáráczióit ennyire meg nem érti. Miután báró Madarassy-Beck Gyula és Hantos Elemér t. képviselő urak igy letárgyalták ezt a kérdést és a közjogi megvitatás szempontjából a múlt kormányt alaposan lebirálta Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam, ugy látszott, hogy a túloldal a vitában már nem kíván részt venni. Azonban mégis történt valami. Felszólalt gróf Tisza István t. képviselő ur közvetlenül azután, hogy Aradon kívánatosnak tartotta, hogy a függetlenségi pártok ne szaporítsák a szót és ne késleltessék a vita berekesztését. Én egyáltalában nem kívánom gróf Tisza István t. képviselőtársam politikai értékét, képességeit kétségbevonni, azonban méltóztassék megengedni, hogy konstatáljak egy tényt és ez az, hogy ma már nincsenek encziklopédisták ; ma már az államviszonyok, az állami élet, a tudományos kérdések oly számos oldalról, oly behatóan és oly plauzibilis álláspontból vannak megvilágítva, hogy képtelenség az, hogy egy ember egy emberöltőn át mindazokat a kérdéseket és tudományos szemjjontokat megérthesse és elsajátíthassa, a melyek őt encziklopédistává tehetnék. Ennek következtében meg kell állapitanom azt is, hogy gróf Tisza István t. képviselő ur nem látszott elárulni, hogy a bankhoz sokat ért és pedig azért nem, mert ő a bankvitában nem tudását és tudásának érveit hozta fel, de olyan általános kifejezéseket használt, a melyek az egész bankvita során nem hangzottak el. E tekintetben igen megkönnyíti kritikámat gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam felszólalása. Ö is azt mondotta, hogy igen csodálkozik azon, hogy gróf Tisza István t. képviselő ur, a helyett, hogy a nála megszokott nyomós és meggyőző érveket hozta volna fel a maga álláspontjának megerősítésére, olyan kifejezéseket, olyan általános mondásokat használt, mint a minők »észcsavarás«, »észferdités«, vagy mikor Földes Béla t. képviselőtársam nagyon alapos kifogására azt hangoztatta, hogy azt a franczia embert, a ki azt mondja, hogy a bank szabályozása törvényhozásilag volna rendezendő, a bolondok házába kellett volna csukni. Mondom, Andrássy Gyula t. képviselőtársam már rámutatott gróf Tisza István t. képviselő ur beszédének ezen hiányaira, hogy ö ezúttal és közéleti tevékenységében talán először nem érvekkel próbálta meggyőzni az ellentétes álláspontot elfog-