Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

Í03. országos ülés 19ÍÍ február í6-án, csütörtökön. 227 bankvitát báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam vezette be. T. képviselőtársamnak a bankkérdésben való tekintélyét nem vonom kétségbe, megengedem, liogy ő igen jó bankár s az én ebbeli hitem megerősítésére szolgál az a körülmény is, hogy az az intézet s az a pénzcsoport, a melynek ő az élén áll, a melyet ő vezet, igen kedvező körülmények között van, tehát szükségképen el kell, hogy ismerjem azt a faktumot, hogy igenis a banküzletek vezetéséhez és irányításához igen ért. Azonban az már más kérdés, hagy ha valaki bankszakértő abban az értelemben, a mint hangsúlyoztam, hogy vájjon ebből az következik-e, hogy ő ért egy olyan bankkérdéshez is, a mely talán a legkisebb mértékben kizárólag a banküzlet szempontjából vonható vizsgálat alá. hanem a mely bankkérdésekkel kapcsolatosan egy csomó nemzetgazdasági, közgazdasági, politikai kérdéssel és előre nem látható körülményekkel függ össze, a mely körülményeknek és kérdéseknek elbírálásához már nem elég az, hogy valaki igen jól tud egy banküzletet vezetni. Egy olyan bank, a melynek élén báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam áll, igen jól berendezkedett a merkantil irányzatnak megfelelően, az igen jól berendezkedett arra, hogy a dividendákat megfelelően eloszthassa és fokozhassa, az igen jól berendezkedett arra, hogy az alaptőkét, a tartaléktőkéket és egyéb tőkéket felgyüjtse és összegyűjtse ; azonban még ebből nem következik az, hogy épen a magyar specziális viszonyok mellett, a hol ez a kérdés főképen a mezőgazdasági hitel kérdését is közvetlenül érinti, hogy ebben a kérdésben is olyan érzékkel bírna, a mely őt alkalmassá és hivatottá tenné a tekintetben, hogy ő ebben a vitában a t. túloldalnak bevezető szónoka lehessen. Mert eltekintve attól, hogy Beck t. képviselőtársamnak a készfizetés kérdésében elfoglalt álláspontját igen súlyos érvekkel döntötte meg gróf Tisza István t. képviselőtársam, a ki, hála a gondviselésnek, ebben a kérdésben teljesen velünk van, mondom, eltekintve ettől, Beck t. képviselőtársam olyan szempontokat hangoztatott ennek a kérdésnek eldöntésénél, a melyekből okvetlenül rá kellett ismernünk arra, hogy ő igenis nagy előszeretettel, saját foglalkozásánál és hivatásánál fogva fejlett érzékkel bir aziránt, hogy egy ilyen rendezett, erős, az egész európai hitelviszonyokra úgyszólván behatással biró pénzintézettel, mint a minő az Osztrák Magyar Bank, szimpatikus egyetértésben maradjon, hogy azzal szimpatikus konszonanciában éljen továbbra is ; azonban egész felszólalásában egy olyon érvet sem hozott fel, a mely alkalmas lenne azon kivánalmaknak és érveknek megdöntésére, a melyek erről az oldalról hangzottak el. De hát én Beck Gyula t. képviselőtársamnak érvelésével nem foglalkozom hosszasabban, legfőképen azért nem, mert erről az oldalról már minden egyes állitása, minden egyes álláspontja kétségbevonhatlan biztossággal megdöntetett és én igy nyilt ajtókat döngetni nem kívánok. A mi a második szónokot illeti, a ki — meg kell engednem — szakavatottsággal nyúlt e kérdéshez, Hantos Elemér t. képviselőtársamat értem, szintén szerencsétlennek tartom az ő megválasztását a tekintetben, hogy ő jelentsen ki bizonyos szempontokat, a miket a t. túloldal szükségesnek látott megemlíteni a bankvita során. És pedig azért tartom szerencsétlennek, mert Hantos Elemér igen jól ért ahhoz, hogy a pénzintézeteket egységes szervezetbe összevonja, igen jól ért ahhoz, hogy a pénzintézetek, a melyek nagy számuknál fogva csak kisebb tőkével birnak, és igy esetleg nem birnak oly tevékenységet kifejteni, mert koczkázatos váUalatokba nem bocsátkozhatnak, mondom, ért hozzá, hogy e kisebb pénzintézetek akczióképességét fokozza azzal, hogy tömörítse, egységes szervezetbe hozza őket. E kisebb pénzintézetek, valamint az ezen kisebb pénzintézetek által alakítandó nagyobb testületek, országos szervezetek, és szövetkezetek érdeke azonban annyira nyilvánvaló, ezeknek érdeke annyira nem alkalmas arra, hogy a magyar specziális gazdasági viszonyoknak fejlesztésére és támogatására szolgáljon, hogy én azt hiszem, minden részletesebb bizonyítás nélkül odaállíthatom azt a tételt, hogy Hantos Elemér t. képviselőtársam nagyon téved akkor, a mikor azt hiszi, hogy ő azért, mert pénzügyi munkálatok megírásával és oly kérdésekben való állásfoglalásával, a melyek igen szükségesek és értékesek lehetnek, a pénzügyi életnek, a pénzintézeteknek fejlesztéséhez hozzájárult, hogy azért már az ily tevékenységével alkalmas lehet, épen specziális élethivatásánál fogva, annak a kérdésnek, annak az altruisztikus kérdésnek eldöntésére, a mely egyenesen azt akarja elérni, hogy a magyar nemzet a maga specziális gazdasági viszonyainál fogva egy oly önálló körülmények közt berendezett pénzintézet birtokába jusson, a mely nemcsak politikai függetlenségét lehet alkalmas elősegíteni, de gazdasági megerősödésére is vezethet. Ennek következtében az általános elvi szempontok alapján sem fogadhatom el Hantos Elemér t. képviselőtársam érvelését. A mi a többi szónokot illeti, meg kell még emlékeznem Hegedüs Lóránt t. képviselőtársunkról is. Mi erről az oldalról t. i. a bankvita során ismételten közjogi szempontokat is hangsúlyoztunk, alkotmányjogi szempontokat, a melyeket azért tartottunk szükségeseknek, mert végtére is hiába hangoztatta a t. túloldal, hogy ne keverjünk össze e bankjavaslatra vonatkozó vitát közjogi hatalmi kérdésekkel, mert ez specziálisan gazdasági kérdés, mégis szükségképen és okvetlenül az előzetes szomorú tapasztalatok azt igazolják, hogy ez nekünk megint nemcsak anyagi gazdasági érdekünk, kérdésünk, hanem politikai kérdésünk is, és igy nagyon szükséges volt a tárgyalás során is hangsúlyozni, hogy minket az önálló bank felállításánál nemcsak gazdasági szempontok vezetnek, hanem az önálló bank'felállitása következtében beálló gazdasági függetlenség szükségképen politikailag is megerősít bennünket, a 29*