Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

226 103. országos ülés 1911 fe mint a mennyi időt vesztett volna az által, ha a határozati javaslatokra nézve nyilatkozott volna. Ha Magyarországon parlamentarizmusról beszélünk és ha azt állítjuk és hangoztatjuk, hogy Magyarországon vanank alkotmányos elvek ; hogy itt van alkotmányos nyugalom ; hogy itt van alkotmányos és parlamentáris kormányforma : akkor — bocsánat a banális kifejezésért — igy oldalba rúgni a parlamentarizmust még sem volna szabad. Mert én megengedem, hogy a t. túloldal abból a szempontból indul ki, hogy itt elfogadhatunk ilyen vagy olyan határozati javaslatokat; itt érvelhetünk, de ha itt a császári vétó már megmondta, hogy mit kell tenni, akkor egyszer essünk túl rajta és ne nyilatkozzunk róla. Ha már lényegileg igy is van s ha már ez a mi alkotmányos helyzetünk valóságos képe, akkor legalább a külszint tartsuk meg ; legalább a nyilvánosság legyen még abban a naiv hiedelemben, hogy itt igenis van parlamentarizmus; itt honorálják az ellentétes álláspontokat és tiszteletben tartják azokat az aggályokat, a melyek kétségbevonhatatlanul a magyar nemzet érdekében hangzottak el ezekről a helyekről s ennek következtében ha nem is lesz eredménye annak, hogy a határozati javaslatokkal egyes kérdésekre kívántuk a szives figyelmüket felhívni, legalább azzal honorálja ezt a kormány, hogy számot vet ezzel és eloszlatja az aggályokat és megtiszteli álláspontunkat azzal, hogy nyilatkozik a mi aggályainkról. (Helyeslés baljelöl.) Igy parlamentarizmust játszani nem lehet, de nem is illik. A mi azt illeti, hogy a kormány és pártja arra az álláspontra helyezkedhetik-e, hogy ő a majoritás alapján áll és a majoritás alapjáról kiindulva, ebben a bankvitában azt az irányzatot kéjiviseli, a melyet eddig követett, tehát ha a kisebbség elő is adja észrevételeit és aggályait, azért a többség elvének alapján az fog történni, a mit a többség kivan : bocsánatot kérek, még ha igy volna is, akkor is, ismétlem az ildomosság sem engedné meg azt, hogy teljes közönynyel viseltessenek azon aggodalmak iránt, a melyeket erről az oldalról hangoztattunk. De a többség elve alapján sem fogadhatom el helyesnek azt az álláspontot, a melyet a bankvita során elfoglaltak, mert gróf Tisza István t. képviselőtársam is beismerte a legközelebb múlt napokban, hogy ha az önálló bank ügyének rendezése kérdésében foglalt is ugyan állást a t. túloldal a választások idejében, mégis a készfizetések kérdésében ugyanakkor határozott és félre nem érthető olyan álláspontot foglalt el, a mely igenis azt czélozta és odairányult, hogy a készfizetések határozottan fel fognak vétetni. Ha tehát a majoritás elvének alapján állván, helyt foghatna is az az álláspont, hogy a t. túloldal mint többség megmarad a maga álláspontján és keresztülviszi azt a javaslatot, a melyet a kormány a ház asztalára letett, akkor sincs igaza azért, mert a készfizetések kérdésében a nemzetnek nem ez volt a szándéka. A készfizetések kérdésében nem 'bruár 16-án, csütörtökön. ebben az irányban birja a t. túloldal a nemzet bizalmát és ebben a kérdésben mást ígértek a választások előtt. Ennek következtében nem hivatkozhatnak arra, hogy a parlamentarizmus elve alapján a többséget képviselvén, joguk van ezt az elhatározásukat, mely ebben a bankjavaslatban nyilvánul meg, keresztülvinni és törvényerőre segíteni. Hogy tén}^leg nem igy áll a majoritás kérdése, mint a t. túloldal felfogja, az következik egyrészt abból, hogy a választások előtt nem ezt hangoztatták, hanem egyenesen a készfizetések igértettek be, másrészt nem igy áll azért, mert majoritásról e kérdésben annál kevésbbé beszélhetünk, mivel Magyarországnak 20 milliót meghaladó lakosságából a t. túloldal körülbelül csak 300.000 választónak a megbízatását, hangulatát, kívánalmait, vagy elhatározását képviseli itt ebben a házban, és ennek következtében még abban az esetben is, ha a majoritás elve megállna, nem helyes az az állásjjont. a mit eddig elfoglaltak, mert egy ilyen lényeges, az ország gazdasági életére kiható és pedig hosszú időre kiható gazdasági berendezkedés eldöntésénél igenis szükséges lett volna, hogy a szélesebb rétegekre kiterjesztett választói jog alapján összeült parlament döntsön és határozzon. Már ezen okok és aggályok miatt is, melyek szerint én azt állítom, hogy a t. többség ebben a bankkérdésben nem képviseli az ország hangulatát és jogos kívánalmait, indokolt lett volna és szükségkép be kellett volna következnie annak a — legkevesebbet mondok — figyelemnek, hogy a t. előadó ur a határozati javaslatokra nézve nyilatkozzék. T. ház ! A bankszabadalom meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat általános vitája elhangzott, ennek következtében én a zárószó jogán rövid visszapillantást fogok vetni erre a bankvitára és néhány rövid észrevétellel fogom igazolni, hogy az az irányzat, melyet ez az oldal képvisel, jogos, és indokolt az a reményünk és kívánalmunk, hogy még a tizenkettedik órában, ha nem is valamennyi, de legalább közjogi és alkotmányjogi szempontból támasztott aggályaink honorálva lesznek és ha egyébbel nem is, de legalább az 5. §. elejtésével reparálva lesznek azok a sérelmek, a melyek erről az oldalról eddig is elhangzottak. Ha a t. túloldalnak a bankvita során felszólaló szónokait nézem, én abban a csoportosításban, a mint a t. túloldal szónokai felszólaltak, bizonyos rendszert vélek felismerhetni. Meg kell azonban állapitanom azt is, hogy ennek a rendszernek a megválasztása nem volt szerencsés és pedig azért, mert a túloldalról felszólalók többékevésbbé olyan szempontokból tárgyalták ezt a szőnyegen lévő kérdést, hogy egyáltalában nem nyugtathatják meg a mi aggodalmainkat és a közvéleményt sem, mely elemi erővel várj a és kívánj a, hogy ebben a kérdésben honoráltassék az álláspontja, mely az önálló bank felállításával, de legrosszabb esetben a készfizetések felvételével a nemzet gazdasági életének fejlődését kívánja előmozdítani. Mert én ugy emlékszem, hogy a