Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

Í03. országos ülés ldii február 16-dn, csüiörtakon. 225 trák-Magyar Bank pénzügyi hitelműveletét nem teljesítheti abban a mértékben, mint a hogy azt egy önálló mag}*ar jegybank teljesíthetné és mint a hogy az Osztrák-Magyar Banknak is teljesítenie kellene. Épen Hantos t. képviselőtársam ezen kijelentése erősít meg abban a meggyőződésben, hogy Magyarországon uj érák fellendülést, megerősödést, vagyonosodást, mint Hieronymi t. minister ur mondotta, csak akkor lehet elérni, ha az országnak módot, eszközöket adunk arra. hogy ezt a vagyonosodást, erősödést meg is -valósíthassa. Mindaddig azonban, a mig önök a kellő eszközöket és módokat meg nem adják, ez az ország nemhogy erősödnék, nemhogy vagyonosodnék, de szegényebb lesz, a mig a végén el fog pusztulni. (ügy van ! ügy van! a baloldalon.) Polónyi t. képviselőtársam tegnapi felszólalása alkalmával ecsetelte azt a szomorú h?lyzetet, a mely az országban uralkodik, felemlítette azt az elkeseredést, a melyet hiperlojalitásunk idéz elő odakünn. Én tovább megvek ennél. Figvelmeztetem önöket, hogy ez az elkeseredés odakünn a nép rétegeiben már olyan nagy fokra hágott, hogy elveszítette hitét és bizalmát sorsának intézői iránt, elvesztette hitét és bizalmát királyilag szentesített törvényei iránt, mert királyi szentesítést nyert törvényeiben lefektetett jogát ez a nemzet nem tudja megvalósítani, sőt ez a királyim nemzet elveszti lassanként hitét, bizalmát uralkodójával szemben is, mert látnia kell,, hogy mindenkor, a mikor ez a nemzet gazdasági önállóságát megvalósítani akarja, a császári vagy királyi vétóval áll szemben. A helyett, hogy módot és alkalmat nyújtanának ennek a nemzetnek arra, hogy az általa munkájával, véres verejtékével megkeresett fillérei, a melyeket adófillérekben befizet, sorsának enyhítésére fordítsa, kiviszik Ausztriába dreadnoughtokra, ágyukra és a katoni követelések kielégítésére. Én ilyen politikához nem társulhatok, én szavazatomat ilyen politikához nem adhatom, hanem ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra, a mely ekként szól (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy terjeszszen be haladéktalanul olyan törvényjavaslatot, mely az önálló magyar jegybanknak 1915. évi január hó 1-én leendő akadálytalan felállítását biztositsa«. Ezzel a határozati javaslattal módot akarok nyújtani a kormánynak, ha most nem, legalább négy esztendő múlva valósítsa meg a nemzetnek törvénybe lefektetett jogát. Hegyi Árpád : T, ház! Megvallom őszintén, hogy nem volt szándékomban a zárszó jogával élni, mert meggyőződésem, hogy itt tulaj donképen minden fáradság, minden küzdelem eredménytelen azért, mert az eddigi jelek szerint kizártnak kell tartanom, hogy a t. túloldalt a mi aggályaink alaposságáról meggyőzhessük, a mely aggályoknak pedig a bankvita folyamán elég bőven kifejezést adtunk. Elhatároztam azonban mégis, hogy felszólalok, mert most a vita befejezése körül, de BJÉPVH. JÍAPLÓ. 1910 1915- Y. KÖTET. a bankvita során is olyan jelenségeket k-ellett tapasztalnom, a melyeket csak a zárszó jogával élve, panaszolhatok fel. (Halljuk! Halljuk! bal/elől.) T. ház ! A vita folyamán erről az oldalról is számos határozati javaslatot nyújtottunk be. Hogy ezek mind komoly értékkel birtak, hogy mind oly lényeges elvi kérdéseket tartalmaztak, melyeknek elbírálása a bankszabadalom meghosszabbításánál okvetlenül figyelemre méltó, azt, azt hiszem, senki sem vonja kétségbe s mégis tapasztalnunk kellett, hogy sem a pénzügyminister ur, sem pedig az előadó ur úgyszólván egyáltalában nem reflektáltak ezekre a határozati javaslatokra. Nekem tehát hangsúlyoznom kell itt az ország szine előtt, hogy az a politika, az az állásfoglalás, a melyet a kormány és a t. túloldal ebben a kérdésben tanúsít, nem komoly és nem felel meg a parlamentarizmus elveinek. Hiszen, t. ház, minden egyes határozati javaslatra nézve beállhat esetleg az a helyzet, hogy annak tárgyalását a ház szükségesnek tartja. Kell tehát, hogy azzal szemben a kormány részéről vagy az illető szakminister, vagy pedig az előadó állást foglaljon és kifejtse, hogy mi azzal a határozati javaslattal szemben az ő véleménye. (Igaz! ügy van ! balfelöl.) Meg kell nyugtatni a közvéleményt, el kell oszlatni azokat az aggályokat, a melyek e jaadsorokból elhangzottak s a melyeknek komolyságát önök közül sem vonhatja kétségbe senki, t. túloldal. T. ház ! A parlamentarizmus követelményével ellentétben az igen t. előadó ur nagyon röviden és kényelmesen végzett a mi határozati javaslatainkkal. Úgyszólván lendületes befejezését adta a vitát megnyitó beszédének abban a nyilatkozatában, a melyet a vita berekesztésekor tett s a melyben — nem tételezhetem fel róla, hogy megfeledkezett volna — czélzatosan, szándékosan mellőzött minden olyan kijelentést, mely alkalmas lehetett volna arra, hogy a határozati javaslatokat benyújtó képviselőket megnyugtassa, nekik a kívánt felvilágosítást megadja. A parlamentarizmus elve, — a mint már ismételten mondottam — de a parlamentáris ildomosság is azt hozta volna magával, hogy az előadó ur ne restelje a fáradtságot és nyilatkozzék a beadott határozati javaslatokra, mert ha az előadó ur abból a szempontból indult ki, hogy nem nyilatkozik azért, mert azzal esetleg a vitának tápanyagot ad, akkor nagy tévedésben van. Nekem ugyanis meggyőződésem, hogy ugy most, a zárszó jogával élő képviselőtársaim, mint a részletes vita során még felszólalandók kimerítően szemére fogják vetni az igen t. előadó urnak ezt a mulasztását, a melyet letagadni nem lehet. (Igaz! ügy van ! balfelől.) És én azt hiszem, hogy az igen t. előadó ur nagyon téved abban a számításában, hogy igy megrövidíti a vitát, mert sokkal több időt fog veszteni. — ha veszteségről lehet szó — az által, hogy a zárószó jogával élő képviselők most, de a részletes vita során is ki fognak terjeszkedni ezen mulasztására, 29