Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

Í03. országos ülés ldii február 16-dn, csüiörtakon. 225 trák-Magyar Bank pénzügyi hitelműveletét nem teljesítheti abban a mértékben, mint a hogy azt egy önálló mag}*ar jegybank teljesíthetné és mint a hogy az Osztrák-Magyar Banknak is teljesítenie kellene. Épen Hantos t. képviselőtársam ezen kijelentése erősít meg abban a meggyőződésben, hogy Magyarországon uj érák fellendülést, meg­erősödést, vagyonosodást, mint Hieronymi t. mi­nister ur mondotta, csak akkor lehet elérni, ha az országnak módot, eszközöket adunk arra. hogy ezt a vagyonosodást, erősödést meg is -valósíthassa. Mindaddig azonban, a mig önök a kellő eszközöket és módokat meg nem adják, ez az ország nemhogy erősödnék, nemhogy vagyonosodnék, de szegé­nyebb lesz, a mig a végén el fog pusztulni. (ügy van ! ügy van! a baloldalon.) Polónyi t. képviselőtársam tegnapi felszólalása alkalmával ecsetelte azt a szomorú h?lyzetet, a mely az országban uralkodik, felemlítette azt az elkeseredést, a melyet hiperlojalitásunk idéz elő odakünn. Én tovább megvek ennél. Figvelmez­tetem önöket, hogy ez az elkeseredés odakünn a nép rétegeiben már olyan nagy fokra hágott, hogy elveszítette hitét és bizalmát sorsának intézői iránt, elvesztette hitét és bizalmát királyilag szen­tesített törvényei iránt, mert királyi szentesítést nyert törvényeiben lefektetett jogát ez a nemzet nem tudja megvalósítani, sőt ez a királyim nem­zet elveszti lassanként hitét, bizalmát uralkodó­jával szemben is, mert látnia kell,, hogy minden­kor, a mikor ez a nemzet gazdasági önállóságát megvalósítani akarja, a császári vagy királyi vétó­val áll szemben. A helyett, hogy módot és alkalmat nyújtaná­nak ennek a nemzetnek arra, hogy az általa mun­kájával, véres verejtékével megkeresett fillérei, a melyeket adófillérekben befizet, sorsának enyhí­tésére fordítsa, kiviszik Ausztriába dreadnought­okra, ágyukra és a katoni követelések kielégítésére. Én ilyen politikához nem társulhatok, én szavaza­tomat ilyen politikához nem adhatom, hanem ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra, a mely ekként szól (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy terjeszszen be haladék­talanul olyan törvényjavaslatot, mely az önálló magyar jegybanknak 1915. évi január hó 1-én leendő akadálytalan felállítását biztositsa«. Ezzel a határozati javaslattal módot akarok nyújtani a kormánynak, ha most nem, legalább négy esztendő múlva valósítsa meg a nemzetnek törvénybe lefektetett jogát. Hegyi Árpád : T, ház! Megvallom őszintén, hogy nem volt szándékomban a zárszó jogával élni, mert meggyőződésem, hogy itt tulaj donképen min­den fáradság, minden küzdelem eredménytelen azért, mert az eddigi jelek szerint kizártnak kell tartanom, hogy a t. túloldalt a mi aggályaink alaposságáról meggyőzhessük, a mely aggályoknak pedig a bankvita folyamán elég bőven kifejezést adtunk. Elhatároztam azonban mégis, hogy fel­szólalok, mert most a vita befejezése körül, de BJÉPVH. JÍAPLÓ. 1910 1915- Y. KÖTET. a bankvita során is olyan jelenségeket k-ellett ta­pasztalnom, a melyeket csak a zárszó jogával élve, panaszolhatok fel. (Halljuk! Halljuk! bal/elől.) T. ház ! A vita folyamán erről az oldalról is számos határozati javaslatot nyújtottunk be. Hogy ezek mind komoly értékkel birtak, hogy mind oly lényeges elvi kérdéseket tartalmaztak, melyeknek elbírálása a bankszabadalom meghosszabbításánál okvetlenül figyelemre méltó, azt, azt hiszem, senki sem vonja kétségbe s mégis tapasztalnunk kellett, hogy sem a pénzügyminister ur, sem pedig az elő­adó ur úgyszólván egyáltalában nem reflektáltak ezekre a határozati javaslatokra. Nekem tehát hangsúlyoznom kell itt az ország szine előtt, hogy az a politika, az az állásfoglalás, a melyet a kor­mány és a t. túloldal ebben a kérdésben tanúsít, nem komoly és nem felel meg a parlamentarizmus elveinek. Hiszen, t. ház, minden egyes határozati javaslatra nézve beállhat esetleg az a helyzet, hogy annak tárgyalását a ház szükségesnek tartja. Kell tehát, hogy azzal szemben a kormány részéről vagy az illető szakminister, vagy pedig az előadó állást foglaljon és kifejtse, hogy mi azzal a hatá­rozati javaslattal szemben az ő véleménye. (Igaz! ügy van ! balfelöl.) Meg kell nyugtatni a közvéle­ményt, el kell oszlatni azokat az aggályokat, a melyek e jaadsorokból elhangzottak s a melyeknek komolyságát önök közül sem vonhatja kétségbe senki, t. túloldal. T. ház ! A parlamentarizmus követelményével ellentétben az igen t. előadó ur nagyon röviden és kényelmesen végzett a mi határozati javaslataink­kal. Úgyszólván lendületes befejezését adta a vitát megnyitó beszédének abban a nyilatkozatában, a melyet a vita berekesztésekor tett s a mely­ben — nem tételezhetem fel róla, hogy megfeled­kezett volna — czélzatosan, szándékosan mellőzött minden olyan kijelentést, mely alkalmas lehetett volna arra, hogy a határozati javaslatokat benyújtó képviselőket megnyugtassa, nekik a kívánt fel­világosítást megadja. A parlamentarizmus elve, — a mint már ismé­telten mondottam — de a parlamentáris ildomos­ság is azt hozta volna magával, hogy az előadó ur ne restelje a fáradtságot és nyilatkozzék a beadott határozati javaslatokra, mert ha az előadó ur abból a szempontból indult ki, hogy nem nyilatkozik azért, mert azzal esetleg a vitának tápanyagot ad, akkor nagy tévedésben van. Nekem ugyanis meg­győződésem, hogy ugy most, a zárszó jogával élő képviselőtársaim, mint a részletes vita során még felszólalandók kimerítően szemére fogják vetni az igen t. előadó urnak ezt a mulasztását, a melyet letagadni nem lehet. (Igaz! ügy van ! balfelől.) És én azt hiszem, hogy az igen t. előadó ur nagyon téved abban a számításában, hogy igy megrövidíti a vitát, mert sokkal több időt fog veszteni. — ha veszteségről lehet szó — az által, hogy a zárószó jogával élő képviselők most, de a részletes vita során is ki fognak terjeszkedni ezen mulasztására, 29

Next

/
Thumbnails
Contents