Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-102

102. országos ülés 1911 február 15-én, szerdán. 197 ugy látszik, nagyon hódit. (Igaz! Ugy van ! Derültség balfelól.) Ha csak egy kisebb kaliberű politikus szájából hallottam volna az eszmét, nem is reflektálnék rá. De maga Bilinski, a mikor pénzügyministere volt Ausztriának, terjesztette elő azt a tervet, hogy most már Magyarországnak és Ausztriának még nagyobb területre kell átmennie, t. i. bele kell mennie a Reichsbankkal való kartellbe is, és ugyanaz a bank és ugyanaz az osztrák állam, a mely meg akarja tagadni Mag}?arországtól a készfizetés révén az aranyat, ugyanaz az osztrák társaság mai is azon töri a fejét, hogy a mi valutánkat tulaj donképen nem Bécsben, hanem Berlinben és Londonban keltvén megvédelmezni . . . Hantos Elemér: Ezt csak Bilinski mondta ! (Zaj a haloldalon.) Polónyi Géza: Csak ? Itt meg csak Hantos barátom tagadja, illetve kifogásolja. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldolon.) Engedje meg közbe szóló t. képviselőtársam, hogy a politikai ponderanczia szempontjából nagyobb súlyt fektessek a Bilinski nyilatkozataira .... HantOS Elemér : Nem a bank, csak Bilinski! Ne azonositsa a bankkal! (Zaj.) Polónyi Géza : . . . mint az általam különben nagyrabecsült képviselő ur egyéni véleményére. (Tetszés baljelől.) Tehát csak Bilinski mondta, az akkori pénzügyminister. HantOS Elemér : Akkor már nem volt pénzügyminister ! Polónyi Géza: Ha akkor nem is volt pénzügyminister, de mindenesetre volt bankkormányzó és volt pénzügyminister, a ki otthagyta testamentumát, mint Steinbach, a ki testamentumban hagyta az osztrákokra, hogy valaha a készfizetésekre át ne térjenek. Pedig Steinbach valamivel régebben volt pénzügyminister, mint Bilinski, s az osztrákok szentirásként követik Steinbach végrendeletét és nem hallgatnak a t. képviselő úrra és én reám, kik erősen biztunk abban, hogy a készfizetések felvétele Ausztriának is érdekében áll. (Felkiáltások jobbfelől : Elég rossz I) Ez a tény. Minket fenyeget az, hogy azt mondják : természetes dolog, hogy a mi aranyunkat mi fogjuk adni a német Reichsbank segitségére, mint a hogy megtette ezt az osztrák bank, hogy, gondolom, 80 milliót bocsátott az angol bank rendelkezésére az aranyból, ellenben Magyarországon megtagadják a készfizetések felvételét. Ezek a nagy szolgáltatások tehát odavezetnek, hogy Magyarországot és Ausztriát a hármasszövetség révén még egy valutaháboruba is beleviszik Prancziaországgal és Angliával szemben, '(ügy van ! Ugy van I balról.) akként, hogy azt az aranyat, a mely bankjegyeink fedezetére kellene hogy maradjon és kerüljön forgalomba, elliferálják a Reichsbank aranykincsébe. Részemről még csak arra akarok figyelmeztetni, hogy ez a valutakérdés még nincs rendezve. Nekünk ezt a valutakérdést igenis beható megbeszélés és vita tárgyává, fog kelleni tennünk, s azért nem ajánlhatom és nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy mennyire fontos dolog lenne az, hogyha volna egy állandó bizottságunk, mely a bankkérdéssel összefüggőleg foglalkoznék és időközönként a háznak jelentéseket tenne. Rá kell térnem még egy tényezőre, a melyet nem szeretném, ha a vitából egészen kihagynánk, és ez a nagy kölcsön kérdése. Ez a nagy kölcsön kérdése mindenkit kioktathat arról, hogy milyen csúfos bukást szenved a mi valutánk ma a külföldön. Semmi sem bizonyitja a világon jobban a magyar valutának, a papirvalutának a bukását, mint ez a most megkötött kölcsön. Eddig a nemzetek és a népek hittek abban a mi igéretünkben, hogy ez a bankjegy majd valamikor készpénzre fog beváltatni, azonban rájöttek arra, hogy ez nem egyéb, mint világcsalás, hogy ez csak ígéret maradt, s mi lett ennek a következménye % Az, hogy míg eddig különféle, de saját valutánkra szóló kölcsöneink voltak; voltak koronajáradék-kölcsöneink és voltak — s vannak is — aranyforintra szóló kölcsöneink, ilyen p. o. a Vaskapu-szabályozási kölcsön, a mely köztudomás szerint aranyforintra szóló bizonyos mértékben nemzetközi jellege okából, de nem volt rá eddig eset, hogy a magyar kormány kénytelen lett volna saját valutájának dezavuálásával idegen valutára kölcsönt kötni, most pedig megtörtént az, hogy a magyar állam saját kölcsönében megtagadta saját csereértékmérőjét. Nagyobb bukást a világtörténelem nem tud felmutatni, mint a mi velünk most épen a valuta rendezetlensége okából megtörtént,... Ábrahám Dezső: Diszkreditálták a készfizetéseket ! Polónyi Géza; ... midőn kénytelen volt a magyar pénzügyminister alternativ kuponokat ugy kiállitani, hogy a hitelező tetszésétől függ, hogy vájjon frankban, sterlingben, vagy márkában kivánja-e a fizetést, a mi által mind a három valutának egész rizikója a nyakunkba szakad. (Mozgás a jobboldalon.) Antal Géza : 1873-ban is font sterling értékben ' történt a kibocsátás ! Polónyi Géza: Arra nincs példa, sőt többet mondok, t. képviselőtársam, figyelje meg a következőket. Ugyanabban az időpontban, a midőn Magyarország kénytelen volt ily hármas külföldi valutára szerződni, ugyanakkor Ausztria megköti az ő kölcsönét, most néhány nappal ezelőtt, koronajáradékra. Itt van a legfényesebb vereség Magyarország számára és tanúság arra, hogy a közös jegybank alapján megtörténhetett Magyarországgal az, hogy véle megtagadtatták a saját valutáját, és külföldi valutára szerződött, ellenben Ausztria az önálló osztrák valuta alapján kapott kölcsönt. Es ezt a szerződést akarják jövőre is fentartani. (Mozgás.) Ne dicsekedjenek azzal, hogy e kölcsön mesterséges túljegyzése valami nagy eredményt ért el. Hiszen ez a kölcsön oly drága, hogy szinte csoda, hogy százszorosan nem jegyezték, Mert a mig