Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-101
101. országos ülés 1911 február lh-én, kedden. 179 kotmányosság szabályainak felemlitését, ezért igen melegen ajánlom az igen t. többségnek, kegyeskedjék a most a napokban következendő határozathozatalnál nemcsak az én határozati javaslatomat, az előbb elmondott indokaimnál fogva, de a többieket is, különösen pedig gróf Esterházy Mihály igen t. barátom határozati javaslatát elfogadni. A mennyiben itt meg van állapítva, hogy ez a törvényjavaslat nem fedi a pártnak a választásoknál elfoglalt álláspontját, az előbb utaltam rá, hogy az urak álljanak a sarkukra, hogy a kormánynyal együtt kivivják a készfizetések fölvételét, vagy az önálló bank felállítását. A mennyiben azonban bizalmam nem tul nagy, hogy az urak a választásoknál elfoglalt álláspontjuk ezen végső konzekvencziájáig kitartanának és talpukra állanának, azért kérem az urakat, méltóztassék gróf Esterházy Mihály t. képviselőtársam és barátom határozati javaslatát elfogadni, a mely az igazi alkotmányos parlamentarizmus szabályai szerint egyik megoldást képez. T. barátom határozati javaslata ugyanis azt involválja, hogy mindazokat a nagy kérdéseket, a melyeket vagy nem ugy méltóztatik megoldani, a mint azt a választóknak méltóztattak kilátásba helyezni, vagy pedig egyáltalában a választóknak nem volt alkalmuk ezen tárgyban állást foglalni, ennélfogva az én igen t. barátom határozati javaslata azt ajánlja, hogy méltóztassék elsősorban a nemzet előtt vállalt kötelezettségeknek megfelelőleg megvalósitani az általános, egyenlő, titkos választójogot (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és méltóztassék a jelenlevő két minister urat megkérni, hogy mutassák be a Szombathelyen, Marosvásárhelyen és Körrnöczbányán elmondott beszédeiket és méltóztassék őket szoritani arra, hogy elfogadják gróf Esterkázy Mihály t. barátom határozati javaslatát és terjeszszék be az általános, egyenlő, titkos választójogról szóló törvényjavaslatot. Ejtsék meg ezen az alapon az uj választásokat, kérdezzék meg a legszélsőbb nemzetet arra nézve, hogy milyen feltételek mellett akarja a véderő fejlesztését . . . Ugron Zoltán: Melyik az a legszélsőbb nemzet ? (Zaj. Felkiáltások balfelől: Nyelvbotlás volt! Micsoda okoskodás ez! Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőtársam, hogy ha ön még nem szólta el magát soha, ha nem követett el lapsus linguaet, akkor bocsánatot kérek, -de én azt hiszem, hogy még egy olyan kiváló államférfiú is, mint Ugron Zoltán (Derültség a szélsőbaloldalon.) is elkövetheti azt, ha a szólás hevében, különösen, midőn közbekiabálnak az urak, hogy a legszélesebb helyett, legszélsőbbet mondjon. Vegye tudomásul a t. képviselőtársam, hogy csak annak szabad ilyen esetben kritizálni, a ki maga sohasem esett ilyen hibába. Ugron Zoltán : Nem tudtam, hogy elszólta magát! Elnök : Kérem Ugron Zoltán képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni! (Helyeslés balfelől.) Gr. Batthyány Tivadar; Én követelem, mert ehhez jogom van, hogy az önök által beigért választói reformot tessék idehozni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tessék a magyar nemzet összességét ezen nagy problémákra nézve megkérdezni, s ha a magyar nemzet összessége megnyüatkozott, akkor t. uraim, igenis kötelessége mindenkinek ezen nemzeti akarat előtt meghajolni. Akkor azonban, a mikor háromnégyszázezer ember előtt az urak deklamáltak és még azt sem teszik, a mit ott deklamáltak, hanem más javaslatokkal, ilyen javaslatokkal, jönnek ide, akkor t. uraim, az igazi alkotmányosságról beszélni sem szabad. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) S nagyon jól tudom azt. hogy sokan vannak a kik a mi állásfoglalásunkat a választói jog dolgában most támadják és kifogásolják. Hogy kifogásolják, az ellen nem lehet kifogást tennünk ; de hogy épen a többség soraiból méltóztatnak idegeskedni, valahányszor mi az általános, egyenlő és titkos választói jogot kívánjuk, e felett azután igen csodálkozunk. Mert hiszen tudtommal a kormány e meUett foglalt állást. Huszár Károly (sárvári) : A ministerelnöknek is az volt a programmja. Bujanovics Gyula (közbeszól, Zaj.). Gr. Batthyány Tivadar: Majd Bujanovics Gyula t. képviselőtársunk megmondja, hogy mi mellett foglaltak állást. Kovácsi Kálmán : Ha ő azt tudná ! (Derültség balfelől.) Gr. Batthyány Tivadar: Tudom azt, hogy a minister urak és a ministerelnök ur is határozottan az általános; pluralitástól mentes, demokratikus választói jog mellett foglaltak áUást. Bujanovics Gyula: A titkosról nem szólt! Gr. Batthyány Tivadar: Ezt tessék Székely minister úrral elintézni. De egyrészt támogatni a ministerelnök urat, másrészt nem venni semmibe az ő nyilatkozatát, ez megint nem parlamentáris és nem alkotmányos dolog . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: . .. vagy-vagy : vagy támogatja t. képviselőtársam a ministeriumot és a ministerium keretében a körmöczi és szombathelyi programmokat is, vagy nem ; ha nem, akkor tessék ide átjönni valahova. Polónyi Géza : Ide ne jöjjön ! (Derültség balfelől. Mozgás a jobboldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Hiszen mi sem kérünk belőle, a kölcsönösség tehát megvan. Ha pedig támogatja, akkor ne méltóztassék azon felháborodni, hogy ha én az önök vezérei közül egyikre vagy másikra hivatkozom, mint teljes elvtársaimra a választói jog kérdésében. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) S a mikor erről az oldalról azt kívánom, hogy valósítsák meg a választói jogot, és pedig az általános, egyenlő és titkos választói jogot, nem kívánok mást, mint azt, hogy az önök ministerei Ígéreteiket váltsák be. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Előrehaladván az idő, bár nekem még sok mondanivalóm van, nem tudok 23*
