Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

178 101, országos ülés 1911 február 14-én, kedden. midőn azt látjuk, hogy a mi gazdasági és ipari munkásaink százezreinek aggkori ellátása terén a XX. század viszonyaihoz képest igazán szégyen­teljes elmaradottságban vagyunk ; (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) a midőn azt látjuk, hogy a mi telepitési és parczellázási mozgalmunk és törek­vésünk, a mely igazán a legnemzetibb és a dinasz­tikus és katonai érdekek szempontjából is a leg­fontosabb problémák egyike, (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbahldalon.) s melynek czélja a magyar népet itthon tartani, lekötni a röghöz, azzal honoráltatik, hogy a budgetbe e czélra fel­tételesen felvett tiz milliót elejtik, mert kell a pénz a katonai költségek fedezésére . . . Gr. Pongrácz János: Angliának is nagyon sok a kiadása ezen a téren. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Ha jól értettem, Angliára méltóztatott hivatkozni. Szmreesányi György: Angol szakértő ! Gr. Pongrácz János: Kint jártam sokáig, ismerem a viszonyokat! (Zaj.) Gr. Batthyány Tivadar : Legyen nyugodt t. kép­viselőtársam, én ismerem az angol viszonyokat és nagyon köszönöm, hogy kegyeskedett engemet az angol aggkori munkásbiztositásra figyelmeztetni, mert habár az angol aggkori munkásbiztositás — mint igen helyesen méltóztatott mondani — óriási költségbe kerül, a mostani Asquith-kormány mégis felvette programmjába a munkanélküliek segélyezését, a mi ismét sok és sok milliót fog fel­emészteni. (Igaz ! ügy van ! balfelől. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Csakhogy, a mikor én a messze távolban látom magam előtt azt az ideált, Angolországot, a mely bár virágzó ij)arral és kereskedelemmel bir, a mely telitve van tőkékkel, mégis csak óvatosan, nagy küzdelmek árán meri tovább fokozni a véderő kiadásokat, a mire nézve a két párt között igen nagy harczok folynak már évek óta és a mit t. képviselőtársam is tud. Szmreesányi György: Dehogy tudja! Dehogy tudja! Gr. Pongrácz János: Szmrecsányitól fogom tanulni! (Zaj.) Polónyi Géza: Ha a munkanélküliek segélye­zését érti, ez érdekli a munkapártot! (Derültség balfelől. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Mindnyájan tudjuk hogy évek óta küzd és harezol a két angol párt a véderő fejlesztése mérvének kérdésében, daczára annak, hogy ott olyan óriási anyagi erő áll rendel­kezésre, a minő nálunk nincs. Tehát vonja le igen t. képviselőtársam velem együtt ezen közbeszólásból kifejlődött kis vitánkból azt a konzekvencziát, hogy akkor, midőn a nagy, a hatalmas, anyagilag milliószorta is erősebb Anglia is meggondolja azt, hogy a véderőre mennyit költsön és költsön-e túl­sókat, akkor nekem igenis jogom,, sőt kötelességem az urakat arra figyelmeztetni, hogy ha már a véd­erőt egyáltalában fejleszteni akarják, akkor azt ne a szegény nép adófilléreinek megsokszorösitásá­val, hanem igenis az ország gazdasági életének az önállóság utján való fellendítése által igyekezzenek lehetővé tenni. (Elérik helyeslés és taps a szélső­baloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon és a közéfen. Halljuk ! Halljuk I Felkiáltások balfelől: Helyre !) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Megvallom, hogy igen t. képviselőtársam engem nagy hálára kötelezett közbeszólásával, mert hiszen ime, megállapit­hattuk azt, hogy az angolok, a kik a saját önálló nemzeti államuk védelmére ugyancsak kellő előre­látással gondolnak, százszor és százszor is meg­gondolják és megelőző nagy választási küzdelmek után tudják majd csak ezután elhatározni magukat arra, hogy a véderő fejlesztésében meddig mehet­nek el és mindenesetre alaposan meg is keresik a módját annak, hogy hogyan és honnan vegyék az erre való fedezetet. De hogyha igen t. képviselő­társam azt mondja, hogy Angliában is nagyon sokba került a munkások aggkori ellátása, akkor én arra figyelmeztetem és arra kérem, hogy támo­gasson engem és hogy majd együtt figyelmeztessük erre a kérdésre Montecuccoli és Schönaich urakat Aehrental úrral egyetemben (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és majd együtt győzzük meg ezeket az urakat arról, hogy nálunk még e téren a kezdet kezdetén állunk, várjanak tehát ők az ő nagy védelmi reformjukkal addig, mig mi legalább megkezdtük az anyagi megerősödést. (Mozgás és zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ' Gr. Batthyány Tivadar: ... és a nyomorult, elavult munkásjóléti intézmények fejlesztését. (Folytonos mozgás jobbfelöl. Elnök csenget.) Figyelmeztetem a t. többséget, hogy kivéve izgalmas pillanatokat, a melyek a parlamentben mindig előfordulnak, mi az önök szónokait mindig meg szoktuk hallgatni, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) En nagyon kérem a t. urakat, hogy ne méltóztassanak az embert azzal provokálni, hogy itt tüntetőleg hangosan társalognak, mert nekem az a szokásom, hogy ha igy ugratnak, akkor én nem ugrom, de többet beszélek. (Nagy de­rültség.) Hantos Elemér : Ez életveszélyes fenyegetés ! (Derültség és felkiáltások jobb felől: Ez terrorizmus ! Ez komoly fenyegetés ! Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Ha méltóztatik a t. többségnek megengedni, hogy folytassam beszé­demet, (Halljuk! Halljuk!) akkor méltóztassa­nak megengedni azt is, hogy arra figyelmeztes­sem a t. házat, hogy mivel a ház egész összessége néhány kivétellel a készfizetések felvételének álláspontján állva kapta meg mandátumát; mint­hogy az igen t. ház nagy többsége, — talán az összes képviselőket is beleszámíthatnám, — nem foglalt állást a választások előtt a véderőnek óriási számszerű fejlesztése mellett, minthogy végül az igen t. többség soraiból igen gyakran hallom a parlamentarizmus, a parlamentáris al-

Next

/
Thumbnails
Contents