Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

101. országos ülés 1911 február Ik-én, kedden. 177 pontból, hogy minő összefüggésben van a gazdasági önállóság és ennek keretében a most tárgyalás alatt levő bankkérdés, az önálló bank felállítása, az ország teherviselő képességével ? Az én felfogásom az, és ez, azt hiszem, mindnyájunk felfogása a ház ezen oldalán, hogy az ország teherviselési képessége annyira ki van már meritve, hogy a mai adóalanyokat jobban megadóztatni, kivéve a felső néhány ezret, a progresszió alapján, nem leket, vagyis, hogy akkor, a mikor bárminő követeléssel jönnek, bárminő érdekben, tehát elsősorban a véderő érdekében, akkor nekünk fel kell vetnünk azt a kérdést, bonnan veszik erre a fedezetet ? Tudjuk, az igen t. kormánynak, különösen pedig a ministerelnök urnak a delegáezióban tett nyilatkozatából, hogy ezen többköltségeket a t. kormány ujabb hitelműveletekkel, másrészt pedig az adó jobb fejlesztésével, magyarán szólva az adósróf megszorítása val akarja fedezni. Ezen az utón azonban szerintem nem lehet a véderő-reform költségeit megszerezni, mert. a nemzet adóviselési képessége a végletekig ki van meritve. Itt még legfölebb csak egyet lehet csinálni. A szeszadóból lehet esetleg valami többletet kipréselni szeszmonopólium utján, a nélkül, hogy a népet túlságosan megterhelnék, ennek jövedelmét azonban, azt hiszem, inkább az ország belsejében a szocziális és kulturális reformokra kell forditani. Egyéb téren adósróffal nem szabad operálni, még ha lehetne is, mert ennek ob/an visszahatása volna minden tekintetben, hogy következéseit annak idején az igen t. túloldalon fognák megbánni. De nem is szükséges, hogy erre a térre lépjen a t. kormány. Nézetem szerint csak fokozatosan lehet Magyarország államháztartásában a bevételeket emelni, de csak egy utón. Ez az egy ut pedig : ha megnyitjuk a jövedelmi forrásoknak ujabb egész sorozatát. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De ezt csak ugy érhetjük el, ha átviszszük az egész művelt világ tudatába, hogy Magyarország fordulóponthoz jutott, hogy Magyarországon most megszűnik az Ausztriával közös gazdasági élet a maga összes nyűgeivel és megszorításaival, ha átmegy a köztudatba intézmények révén és törvényhozási intézkedésekkel kapcsolatosan, hogy itt Magyarországon kezdődik a független, önálló gazdasági élet. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Hogyha ez a tudat átmegy a nemzetbe, hogyha itt egyetlenegy intézménynek, az önálló banknak feláUitását bemutathatjuk ország-világnak, hogy ha rámutathatunk — non verba, sed facta — hogy Magyarország rá akar térni az önálló gazdasági fejlődés útjára, akkor méltóztassanak meggyőződve lenni, ebben az országban a gazdasági élet rohamosan fog fejlődni (Ugy van ! a baloldalon.) és rövid néhány éven belül ez az ország gazdaságilag más képet fog nyerni. Nem hasból beszélünk, a mikor ezt állítjuk. Utalok arra a j)ár év előtti időre, a midőn báró Fejérváry Géza táborszernagy ur ült az ország nyakán. Emlékezzenek csak vissza igen t. képKÉPYH. NAPLÓ. 1910 —1915. Y. KÖTET. viselőtársairn, akkor egy törvényellenes kormányzat vezette az ország ügyeit, a törvényhozás nem működött és pár év választotta el a kiegyezési kérdések megoldásától. Igen jól tudta mindenki, hogy a gazdasági átalakulás a külállamokkal megkötött szerződések folytán igen nehezen .mehet csak keresztül, vagyis, hogy igen nagy nehézségeket kellene leküzdeni, hogy a külállamok szerződéseit meg kellene változtatni, mert azok nélkül a teljes átalakulás lehetetlen lett volna és lehetetlen lett volna áttérnünk a teljes gazdasági önállóság útjára. Es mégis, a mikor látta Ausztria, látta a külföld, hogy Magyarországon a függetlenségi párt rohamosan erősödik és látták, hogy itten szinte máról-holnapra a függetlenségi párt lett a parlamentnek legnagyobb pártja, a régi 67-es párt megbukott, ez a helyzet, daczára annak, hogy voltak nagy akadályok, a melyek a gazdasági önállóságra való áttérést megnehezítették, azt a tudatot ébresztette az osztrák és a külföldi nagytőkében, liogy nekik számolniok kell azzal az eshetőséggel, hogy Mag}"arország áttér a gazdasági önállóságra. Méltóztassanak csak elkérni a minister úrtól az adatokat, meg fognak győződni róla, hogy Magyarországon az ipar fejlődése épen az 1907-iki kiegyezést megelőző években volt a legnagyobb. Rohamosan épültek gyárak, fejlődtek iparvállalatok 1905-ben, 1906-ban és 1907-ben. Holló Lajos: Komolyan vették a dolgot ! Gr. Batthyány Tivadar : Méltóztassanak utána nézni, ugy a ministeriumban, mint a pénzintézeteknél és ilyen, nagy ipari vállalatok alapításával foglalkozó fezőröknél, és meg fognak róla győződni, hogy azon a napon, a midőn 1907-ben köztudomásúvá vált, hogy a kiegyezés perfekt, tömegesen jöttek a távirati rendeletek külföldről, hogy a már kezdeményezett magyar iparvállalatok ügye storniroztassék. Ezek a tények azt mutatják, hogy mihelyt Ausztria és a külföld arról győződik meg, hogy Magyarországon a gazdasági önállóság felé törekednek és komolyan van kilátás arra, hogy az ország gazdaságilag önállósítani tudja magát — hacsak fokozatosan is — abban a perezben emelkedik a külföldi nagytőkék érdeklődése Magyarország iránt, fokozódik az ipar fejlesztése itt és a szolid, reális kereskedelem fejlődése, vagyis attól a percztől fogva megindul az egész vonalon a mi gazdasági életünk fellendülése. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbahldalon.) A midőn azt látjuk, hogy itt 15—2 milliárdot akarnak a monarchia két államára a legközelebbi években kiróni a véderő fejlesztése czimén, bár idebenn az országban koldusnépek vannak; (Igaz I Ugy van! a bal- és a szélsőbahldalon.) midőn ott tartunk még, hogy a magyar munkásság százezreinek aggkori ellátásáról mindössze egy tiszteletreméltó magánegyesület gondoskodik, a melyet a magyar állam a legnagyobb bőkezűséggel évi ötezer koronával szubvenczionál ; (Felkiáltások . a szélsőbahldalon : Szégyen ! Gyalázat !) a 23