Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

174 101. országos ülés fflll február 14-én, kedden. álláspontra, bár ismétlem, kicsit eltér in praxi az én felfogásom ettől, de lojális vagyok, és ráhelyezkedem erre az álláspontra, akkor én azt mondom, hogy az igen tisztelt többségnek egy ilyen nagyhorderejű kérdésben, minő a bankkérdés és a készfizetések felvételének kérdése, csak azt szabad törvénykönyvbe iktatnia, a mire a nemzettől mandátumot kaptak. Már most azt hiszem, hogy a készfizetések ügye nem is volt a választásoknál egészen mellékes kérdés. Jaczkó Pál : Lényeges volt! Gr. Batthyány Tivadar: Itt nem a választási kassza készfizetéseiről beszélek, (Derültség a szélsőbaloldalon ; felkiáltások : Az biztos volt!) hanem a tényleges készfizetésekről. És itt vagyok bátor az igen tisztelt uraknak egy eseményt nagybecsű figyelmükbe ajánlani, a melyben, remélem, hogy az igen tisztelt túloldalon ülő képviselőtársaim nekem teljesen igazat fognak adni, s ez az, hogy egy modern államban, a huszadik században, mikor ma már Magyarországon igazán minden olvasni tudó férfi és nő újságot olvas, a midőn egy kis családi tanyánkon egy lap huszonnyolcz példányban jár évek óta, annyira olvas a nép már lapot, akkor tagadhatatlan az, hogy a sajtó befolyása a közvélemény kialakulására elsősorban jött itt szóba. Már most, t. uraim, méltóztatnak visszaemlékezni arra a nagyszabású beszédre, a melyet az igen tisztelt kereskedelemügyi minister ur Pozsonyban a választások előtt elmondott. Ebben a beszédjében az igen tisztolt kereskedelemügyi minister ur — felolvastam már egy izben és azért talán felesleges most szószerint felolvasnom — azt az álláspontot foglalta el, — különben a minister ur maga sem vonta kétségbe, hogy ezt mondta, sőt megerősítette — hogy a készfizetések felvétele, ha ez nem, akkor beszéljünk az önálló bank felállításáról. Méltóztassék a minister'ur ezen nyilatkozatának következményeit venni. Mindenki tudja, hogy a kereskedelemügyi minister ur egyénisége folytán minő sulylyal birt akkor a megalakitandó többség és párt körében. Az igen tisztelt kereskedelemügyi minister ur egyéni kvalitásai, pozicziója, mind együtt ugyebár sokkal nagyobb súlyt adtak ezen kijelentésének, mint ha a pártnak egyik, mondjuk, kortese mondotta volna el. S hogy milyen óriási súlya volt a minister ur ezen nyilatkozatának, a következő, eset bizonyitja. Van Magyarországon egy lap, egy u. n, krajczáros néplap, a mely a választásokat megelőzőleg 100— 200.000 példány között jelent meg naponként az én informáczióim szerint. Ez a lap a választásokat megelőző utolsó két hétig az önálló magyar jegybank és a készfizetések kötelező felvétele mellett argumentált, és pedig nem mellesleg, hanem elsősorban e mellett. Az a férfiú, a ki ennek a lapnak a kiadója és szellemi vezére, dr. Hertzka Tivadar, az országot bejárta és felolvasásokat tartott mindenütt az önálló jegybankról. Förster^Aurél; Igaz! . Holló Lajos : Temesvárott is ott volt velünk ! Gr. Batthyány Tivadar: Ez a férfiú, a ki kiváló szakértő, a kinek szakértelme előtt feltétlenül meghajoltam, a kinek munkálataiból, dolgozataiból igazán meritettem és tanultam sokat, s a kivel folytatott beszélgetések erősitettek meg engem azon meggyőződésben, a melyen ma is állok és állani fogok, ez a kiváló férfiú belevitte lapjában a magyar néprétegekbe, a legalsó néprétegekbe, a munkásság, kisgazdák körébe az önálló bank és készfizetések óriási horderejenek tudatát. Már most mi történt ? Alig hogy elhangzott Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister ur pozsonyi beszéde, egyszerre a Friss Újság, dr. Hertzka Tivadar lapja, a mely, mint mondottam, éveken át, de különösen a választási kampány első részében hónapokon át belevitte a nemzet nagy rétegeit a készfizetés horderejének elismerésébe, ez a lap kizárólag, — nincs jogom mást föltenni — kizárólag a kormány és elsősorban a kereskedelemügyi minister urnak a készfizetések fölvétele mellett kimondott programmja alapján átcsapott a kormány mellé, a kormányt támogatta, mondván : ime. ez hozza a készfizetéseket, minthogy pedig ez programniomnak legalább a fele, én most e kormányt támogatom meggyőződésből, mert hozza a készfizetést. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A képviselőválasztások előtt két héttel argumentált a kor-, mány mellett, mert hozza a készfizetéseket, (ügy van! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Méltóztassék e kérdés fölött mosolyogni, értem a mosolyok értelmét, de azt hiszem, mindnyájan egyet fognak érteni abban, hogy ily elterjedt sajtóorgánumnak, vagy ily elterjedt lapnak, a mely igazán százezrek és milliók közé viszi naprólnapra az igét, az ily lapnak súlya a nép eljárására óriási; már most engedelmet kérek, ha a t. kormány elfogadta e támogatást azon szuppoziczióból, azon az alapon, mert a kormány egyik vezérlőférfia Aradon sürgette, szorgalmazta a készfizetések felvételét, a másik oldalon Pozsonyban a kormány egyik legkiválóbb tagja ily pozitív formában állitja fel a készfizetéseket, szembehelyezve azokat az önálló bankkal, hogy vagy — vagy, akkor azt hiszem, hogy a t. uraknak ma a parlamenti alkotmányosság szabályai szerint, nincs jogosultságuk arra, hogy egyszerűen a választások után készfizetést elejtsék és idehozzanak, megszavazzanak oly törvényjavaslatot, a mely egyszerűen csak formula, a mely egyszerűen mond valamit, a minek azonban a gyakorlati életben hogy nincs értelme és legkevésbbé egyenlő értékű a. készfizetéssel, azt nem szükséges, hogy én magyarázzam, mert megmagyarázza önöknek nálamnál sokkal nagyobb tudással, ékesszólással gróf Tisza István. (ügy van ! a szélsőbahldahn.) T. képviselőház ! A tény ugyebár az, és ezt épen a most idézett t. képviselőtársam, gróf Tisza István is kimutatta, hogy a készfizetés elsőrendű országos érdek. Megállapitotta t. képviselőtársam, is, hogy hiszen tulaj donkép csak egyesek vannak