Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

101. országos ülés Í911 február Vi-én, kedden. 175 Magyarországon, a kik még a mai állapotot helyes- ' nek tartják, a kik nem kivarrják a készfizetést. Fehér hollószámba mennek ma nálunk, Magyarországon a Madarassy-Beek Gyulák, az ő ellenkező felfogásukkal. Az egész országban a nagy összesség, fenn is, lent is a készfizetés mellett foglal állást, e mellett foglalt állást a többség a választásoknál, ennek folytán alkotmányos kötelessége, alkotmányos parlamentáris kötelessége a t. többségnek az, hogy hozza a készfizetést, ha pedig nem hozhatja, akkor teremtsen oly parlamentáris helyzetet, a melyből vagy a készfizetés, vagy az önálló bank felállitása következik. (JJgy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) i '•Srí*,, ' Én a magam részéről azt hiszem, hogy egyszerűen szolgálatot tettem az országnak, a többségnek, a midőn a magam indítványát előterjesztettem, a melynek értelmében kimondatni kérem, hogy a magyar parlamenti többség arra nyert a nemzettől megbízást, hogy vagy hozza a készfizetések felvételét, vagy pedig az önálló jegybankot. E megállapítás nézetem szerint megfelel a való igazságnak, a ténynek, az alkotmányos helyzetnek, és ennek megállapítása egyúttal a módja is annak, hogy elismerem, az osztrákok állásfoglalása által előidézett helyzetből a kibontakozás útjára lépjen, Határozati javaslatomban azt mondom : az urak állást foglaltak a készfizetések vagy az önálló bank mellett, megállapítjuk, hogy erre kaptak felhatalmazást, de a törvényjavaslat ezt nem hozza, én tehát — és itt a lojalitásnak legszélsőbb határáig elmegyek — nem azt mondom, hogy méltóztassanak az önálló bankot felállítani, hanem azt, hogy utasítsuk vissza ezt a javaslatot azzal, hogy a kormány terjeszszen elő haladéktalan olyan törvényjavaslatot, a mely megfelel a legutóbbi képviselőválasztások alkalmával megnyilvánult nemzeti akaratnak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) E határozati javaslatom elfogadása esetén két lehetőség van. Az egyik az, hogy ha a magyar képviselőház — engedelmet kérek, nem szoktam erős kifejezéseket használni — megemberelné magát egyszer és szembehelyezkednék az osztrák bornirtsággal, (JJgy van I a szélsőbaloldalon.) s ha a t. többség arra az álláspontra helyezkednék, hogy azt mondaná : mi elmentünk programmunkban a legszélsőbb határig az engedékenységben, mi deferáltunk Ausztriának az egész vonalon, de ebben az egy kérdésben, a melyben nyíltan állást foglaltunk a nemzet előtt, mknem engedünk pártkülönbség nélkül, hanem visszadobjuk a kormánynak a javaslatot, a kormány előtt a következő alternatívák állanak. (Halljuk ! Halljuk !) Vagy megáll a készfizetés kötelező megkezdése mellett és ekkor hat héten belül itt lesz a készfizetés felvétele, mert ne méltóztassanak félni, hogy elvesztik az urak a hatalmat. Távol állanak ettől, hisz itt van a véderő javaslata küszöbön. Méltóztsasanak elhinni, sokkal könnyebb lesz az önök helyzete, ha ebben a parlamentben és a nemzet előtt is, egy tényleges sikerre mutathatnának azzal, hogy íme, álljuk azt, a mit a választások előtt mondottunk, hozzuk a készfizetésekot. (JJgy van! balfelől.) Ha pedig nem hozhatják ezt, mert Ausztria ezzel szembehelyezkedik, akkor lépjenek a jobb és a legjobb útra, követeljék velünk együtt az önálló bank felállítását. Szeretném látni, hogyha most, a mikor önöktől körülbelül 1'5—2 milliárdnyi költségeknek — öt évre elosztva — megszavazását kérik, önök is odaállanának, mint mi, s azt mondanák, hogy nem engedünk, inkább otthagyjuk a hatalmat, vájjon tízszer is meg ne gondolnák azok az urak azt, hogy egy kis készfizetést vagy egy kis önálló bankot ne adjanak azért, hogy önöknek meg legyen könnyítve helyzetük a véderő javaslatnál. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Őszintén, nyíltan beszélek. A mi helyzetünk ma igen könnyű. Midőn önök nem hozták azt, a mit ígértek gazdasági téren, — pedig gróf Tisza István megmagyarázta a készfizetés óriási előnyét — midőn még ezt az előnyt sem mutatjuk fel Ausztria és az egyéb tényezők rosszvoltából, akkor az önök helyzete a véderőreform kérdésénél igen nehéz lesz, mert megkapjuk a legteljesebb erkölcsi jogosultságot arra, — sőt ez kötelességünk lesz — hogy akkor, a midőn az osztrákok ezen a téren még az önök által kívánt minimumon alul sem akarnak semmit konczedálni, a legvégsőig küzdjünk a véderőtervezet óriási terhei ellen. (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A nélkül, hogy fel lennénk hatalmazva bárki által is, bejelenthetem önöknek, hogy eme Canossq, után, a melyet a magyar nemzettel a közgazdasági kérdés terén járatnak, kell,' hogy a megtorlás jöjjön. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én engedelmet kérek, ha egy kissé bővebben foglalkozom ezekkel a kérdésekkel, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) de bátran nyilatkozhatunk most már részletesen e dologban, mert én azt hiszem, hogy senki bennünket ennek az ügynek kezelése terén fakcziózus oppoziczióval, obstrukczióval nem vádolhat. Én egyáltalában nem igen szoktam az ugrasztásoknak engedni. Én akkor, a midőn megkezdtük ezt az akeziót, megvallom, egészen hidegen vettem azokat a támadásokat, melyek velünk szemben intéztettek, hogy igy meg tigy obstruálunk. Én azt hiszem jogom van a felszólalásra ma, midőn a helyes eljárás szerint több javaslatba felosztandó problémákat együttes vitában tárgyalunk, és ha egy ilyen vita négy-öt hétig eltart, azt hiszem, kötelességet mulasztanánk, hogyha ezeket a kérdéseket behatóan nem tárgyalnánk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. ház lesz kegyes megengedni, hogy még egy kevéssé foglalkozzam ezekkel a kérdésekkel, (Halljuk!) mert a készfizetések dolgában a mi helyzetünk most nagyon meg lett könnyítve. Gróf Tisza István t. képviselőtársamnak nagy tudását mindig örömmel ismertem el, de megvallom, hogy sokszor az ő nagy tudásának és ékesszólásának nem tudtam ugy örvendeni, mert kiindulási pontja, azok az elvek, a melyeket hirdetett, nem fedték magukat azzal a felfogással, a melyet én