Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

101. országos ülés 1911 február Ih-ín, kedden. 173 esetleg előállana, már ezen közvetlenebb érintkezés és kapcsolat által is okvetlenül kiegyenlítést nyerne. De ettől eltekintve, azt hiszem, hogy abban mindnyájan egyetértünk, hogy Magyarországon egyáltalában a hitelügy törvényhozási reformra szorul, különösen a takarékpénztárak és a vidéki intézetek, hitelszövetkezetek ügye törvényhozási rendezést igényel. Én nem tudnék kedvezőbb alkalmat találni erre, mint hogy a mikor felállítjuk a magyar nemzeti jegybankot, hogy ezután közvetlenül vagy ezzel egyidejűleg egy uj törvényjavaslattal rendezzük a mi egész hitelügyünket, takarékpénztáraink ügyét, mert hogyha mi ezt megtennénk, hogy csak egy kérdést említsek fel, az alaptőkét bizonyos arányba hozni az intézet működési körével, a tőkét arányba hozni a tartaléktőkével, hogyha e tekintetben bizonyos törvényhozási intézkedéseket statuálnánk, a melyek által vidéki és kisebb fővárosi pénzintézeteink ügye jobban lenne fundálva, és bizonyos szolidabb alapra lenne fektetve, akkor egészen bizonyos, hogy egyrészről ezen törvényhozási intézkedés által, másrészről azáltal, hogy az önálló bank vezetősége Budapesten van, tehát az országban levő intézetek és kereskedők jobban, közvetlenebbül ismernék, annak daczára, hogy talán a magyar jegybank kamatlába valamivel drágább volna, in praxi, a hitelkereső közönség legalább is olyan kamat mellett kapna pénzt, mint ma, ha nem olcsóbban. Végül sajnálom, de engem nem tudtak meggyőzni azok az argumentumok, a legkevésbbé sem, a melyek pedig az ellentábornak a nagy ágyuját képezték, t. i. a kamatláb védelmében mondott argumentumok, mert én ellenkezőleg azt látom, hogy ez egyáltalában nem veszedelem, mert arra is utalhatok, hogy ép az imént emiitette egyik t. barátom a németországi példát, hogy akkor, a midőn Németország a legnagyobb felvirágzásnak örvendett, ott a kamatláb igen magas volt, a mi egy nemzet gazdaságára nézve még nem döntő bizonyíték, mert igen sokszor a dolog természetéből folyik, hogyha egy nemzet igen erős lesz, kereskedelme és ipara hirtelen fellendülésnek örvend, akkor mindenki nagyobb hiteleket akar igénybe venni, nagyobb lesz a kereslet, és magától értetődik, hogy ez által a kamat is természetszerűleg növekedik. Ebben a vonatkozásban ez sohasem képezett káros hatást, sőt ellenkezőleg, egy üdvös hatásnak természetes mellékkörülménye és folyománya volt. De, ismétlem, paralizálni lehetne ezen kamatláb emelkedését azok által az emiitett intézkedések által, de azokat a t. urakat, a kik ohjan nagyon féltik Magyarországot, attól a Kornfeld-féle 45 milliós károsodástól, azokat arra kérem, hogy egy perczig ne várjanak, ne késlekedjenek, hanem hozzanak ide az árakat mesterségesen a közönség, a fogyasztó és a termelő kárára megrontó kartellek ellen minél előbb törvényjavaslatot és én kezeskedem, hogy mi az ilyen törvényt a legrövidebb időn belül lelkesedéssel fogjuk megszavazni. Ha pedig ilyen törvényt nem hoznak, akkor azokat a könyeket, a melyekkel az önálló bank ellen felhozott vétó-argumentumokat el akarják takarni, mű-könyeknél egyebeknek nem tarthatom, (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Az én határozati javaslatom, melyet voltam bátor az általános vita során beterjeszteni, egy ténykörülményt akar megállapítani, hogy a parlamentáris alkotmányosság szabályainak értelmében nagy kérdésben egy többség, egy kormány csakis annak keresztülvitelére van és lehet feljogosítva, a minek keresztülvitelét a választásoknál a nemzetnek bejelentette és a mire a nemzettől mandátumot kapott. Mióta megszűnt a képviselők utasításokkal való ellátásának rendszere, mióta áthelyeztetett az utasítások rendszeréből a választási programmok rendszerére a törvényhozás egész működése, azóta, szerintem, százszorta nagyobb skrupulózitással kell az ilyen kérdést kezelni és százszorta nagyobb skrupulózitással kell minden többségnek és kormánynak arra ügyelnie, hogy ne cselekedjék olyant, a mit a nemzetnek nagy kérdésekben be nem igért és csakis olyant vigyen be a törvénykönyvbe és az életbe, a mit a nemzetnek beígért. Tagadhatatlanul be lett bizonyítva mindazon idézetekkel, melyeket legutóbb gróf Andrássy Gyula igen tisztelt képviselőtársunk felhozott és én is, mások is felhoztunk, hogy az igen tisztelt többség vezérei magukat a képviselőválasztások előtt határozottan a készfizetések felvétele mellett angazsálták. Csuzy Pál : Nem mindenki! Gr. Batthyány Tivadar: Azt hiszem, hogy ez a kérdés nem vitás, mert ha találkoztak is egyes képviselőtársaink a többség soraiban, miként báró Madarass3^-Beck Gyula t. barátom, ki a készfizetésekkel szemben ellentétes felfogást táplál — t. képviselőtársam bizonyára meg is mondta választóinak, hogy ő ellentétben gróf Tisza Istvánnal és a munkapárt többi vezéreivel, nem kívánja a készfizetések felvételét, hanem ellene van és szembehelyezkedik e kérdésben az ő vezéreivel, a mihez teljes joga van — de az igen tisztelt többség a maga egészében határozottan mellette foglalt állást. Itt természetesen választási atroczitásokról nem beszélhetek, mert nem tartoznak ide, és a választások egyéb főrangusitási mellékkörülményeit (Derültség balfelöl.) nem akarom szóbahozni. Halljuk ugyanis, hogy legnagyobb reményünk van arra, hogy a mágnások sora ismét egy ujabb szeriesszel fog legközelebb megszaporittatni. Természetesen ez annyira nem áll kapcsolatban a választásokkal, (Felkiáltások, a baloldalon: Dehogy áll! Derültség balfelöl.) hogy erről beszélni sem szabad. Mondom, ezekről a dolgokról nem beszélve, rá kell helyezkednünk arra az álláspontra, a melyen az igen tisztelt többség áll, hogy az igen tisztelt többség szigorúan alkotmányos alapon nyerte a mandátumait, és nyerte a felhatalmazást arra, hogy mint többség a törvényhozásban a maga akaratát érvényesítse és az ország kormányzatát kezében megtartsa. Ha ráhelyezkedem is erre az