Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

172 101. országos ülés 1911 február U-én, kedden. De még tovább mehetek. Az igen t. urak, mint tengerész - szakértők, most nagy lelkesedéssel .. . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Batthyány Tivadar:... meg fogják szavazni azt a több száz milliónyi kiadást, a mit a különböző hadihajók, Dreadnought-ok és ezirkálók emésztenek fel. (Igaz! ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak most már tájékozódni a vaskartell felől, hogy minő hatása van ennek a hadihajók megépítésének költségeire. Ha az urak czeruzát és papirost vesznek a kezükbe és kalkulálnak egy kicsit, akkor azt fogják látni, hogy sok millióval olcsóbban lehetne előállitani az önök által feltétlenül szükségesnek tartott hadihajókat, ágyukat stb., ha nem volna vaskartell. így tehát ismét milliókkal és milliókkal kárositják meg a nemzetet (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a vaskartell következtében, a mely ellen pedig nem hallottam még egy szót sem és nincs tudomásom arról sem, hogy a t. kormány programmjában ezt illetőleg provideálni akart volna, vagyis, nem sajnálják a szegény népet, ezt a nemzetet azért, hogy ilyen nagy kiadásokat kell tennie. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pedig méltóztassanak elhinni, hogy csak ez a három kartell, a mit felemiitettem, többel terheli meg ezt a nemzetet, mint a mennyi terhet jelentene a legrosszabb esetben is és csak átmenetileg az a kamatlábemelkedés, a mit az urak az önálló bank felállitása esetére szupponáltak. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ha már ennél a kérdésnél vagyok, méltóztassék még megengedni, hogy a kamatláb ügyét más szempontból is taglalhassam, s ez vonatkozik arra a témára, vájjon tényleg a kamatlábemelkedés kárositja-e az országot, s ha igen, mennyiben. T. képviselőház ! Előttem szólott t. képviselőtársam, Lovászy Márton is teljes joggal szemére vethette a t. kormánynak és a t. többségnek azt, hogy a mi határozati javaslataink tartalmával vagy egyáltalában nem, vagy csak vajmi keveset méltóztattak foglalkozni. Pedig épen Lovászy Márton t. barátom határozati javaslata a kamatlábpolitika szempontjából igen érdekes adatokat tárt volna elénk, ha méltóztattak volna azt elfogadni, s a javaslatnak megfelelőleg az adatokat bemutattatni. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi t. i. azt szeretnők tudni, vájjon azok a váltó- és lombard-hitelek, a melyeket a közös bank nyújt, tulajdonképen hogyan osztódnak meg; kik kapják ? Kapják-e nagy részükben közvetlenül a kicsinyek, a takarékpénztárak, az iparosok, a kisebb kereskedők, vagy kapják-e a nagy pénzintézetek ? Azután nagyon érdekes lenne ezzel kapcsolatosan megvilágítani azt, hogy ezen pénzek, melyek az Osztrák-Magyar Bankból, elismerem, aránylag igen alacsony kamat mellett jutnak az első kézbe, hány kézen mennek át, (ügy van ! a szélsőbal oldalon.) és mire eljutnak a tulajdonképeni közönséghez, akkorra milyen magassá alakul át az a kamat. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) ,-j Holló Lajos: Ezeket kellene kiszámítani a 40 millióból! Gr. Batthyány Tivadar: Vagyis meg kellene néznünk azt, hogy vájjon az Osztrák-Magyar Bank helyesen szolgálja-e a magyar közönséget, avagy pedig csak a nagy pénzintézeteknek és egyes kiváltságos nagy czégeknek érdekeit szolgálja-e ki helyesen. Mert az én szempontomból, habár a legnagyobb súlyt helyezem arra, hogy a mi nagy pénzintézeteink virágozzanak, azt a jegybankot, a mely csak a nagyok, a kiváltságosak érdekeit képviseli, nem tartom hivatottnak sőt méltónak sem tartom arra, hogy egy nemzet hitelügyét a kezeibe letegyiik. Ha ezt a kérdést tovább fejtegetjük, akkor mindenekelőtt nagybecsű figyelmükbe ajánlom boldogemlékű Kornfeld Zsigmondnak egy nyilatkozatát, a mely igy szól (olvassa) : »Nem tagadható ugyanis, hogy a külön magyar jegybanknak, hogy igy fejezzem ki magamat, sokkal intimebb a jellege a magyar gazdasági életre nézve, mint a milyenre a közös bank szert tehet és továbbá az is kétségtelen, hogy bizonyos rendszabályok, a melyek esetleg egyedül Magyarországra nézve látszanak szükségeseknek és a melyek alkalmazása a kormány beleegyezésétől függ, könnyebben keresztülvihetők, ha megállapításuknál más fórumok kizáratnak.« Holló Lajos: Tessék, itt van a lényeg I Gr. Batthyány Tivadar: Mit jelent ez, t. képviselőház 1 Ez azt jelenti, hogy ha van egy önálló jegybankunk, ez az önálló jegybank mint nemzeti intézmény, mint olyan, a melynek egész szervezete, vezetése itt az ország szivében, az ország fővárosában van központosítva, igenis közelebb áll a magyar közgazdasági érdekekhez, magyarán mondva, azokat jobban is ismeri... Holló Lajos : Tudják ők azt nagyon jól! Gr. Batthyány Tivadar: ... és mert jobban ismeri, ez a magyar jegybank sokkal jobban elégítheti Id közvetlenül a hitelkeresőket, mint a közös jegybank, a mely a szükséges óvatosság folytán, minthogy nincsen meg neki az a szoros és közvetlen kapcsolata a magyar közgazdasági élettel, mint a minővel Kornfeld szerint is a magyar jegybank birna, kénytelen a maga szoliditásának érdekében óvatosabb lenni, a hiteleket inkább csak egy pár nagy kézben konczentrálni és ezen nagy kezekre, ezen nagy intézetekre bízni azután azt, hogy a hitelt tovább nyújtsák. De ez a tény egymaga kiegyenlíti azt a differencziát, a mely előállana abban a bizonyos esetben, a midőn az önálló bank miatt a kamatláb felemelkedik, mert azt, a mit ott veszítünk a réven, megnyernők a vámon, már azáltal, hogy az önálló jegybank nem lenne kénytelen egy vagy több közvetítő utján juttatni el az ő hitelanyagát a magyar közönségnek, hanem közvetlenül tudná azt oda eljuttatni. Ilyen körülmények között igen természetes, hogy az a fél vagy az az 1% differenczia, a mely