Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

101. országos Ülés Ml február Vi-en, kedden. Ifit) hogy egy önálló jegybankot felállítson és azt az ország kára nélkül íentartsa és működésben tarthassa. Ezen vitának a során azt a különös jelenséget tapasztaltuk ugy ennél, mint más kérdésnél is, hogy épen a többség soraiból is nyertek beigazolást és támogatást azok a felfogások, melyek az önálló bank mellett elhangzottak. Itt utalnom kell a passzív fizetési mérleg kérdésében arra a határozottan ellenkező véleményre, mely például az igen t. előadó ur, gróf Wickenburg Márk és gróf Tisza István igen t. képviselőtársaim álláspontja közt van, a mennyiben gróf Tisza István a múltkor elmondott nagyszabású beszédében, melyre még leszek bátor egészen röviden és tárgyilagosan visszatérni, súlyt helyezett a passzív fizetési mérlegnek az argumentumára, ezt ő ismét hadi sorba állította, — holott ezzel szemben az előadó ur már első beszédében egészen nyíltan kifejezte abbeli, véleményét, hogy a passzív fizetési mérlegre valami súlyt fektetni abszolúte nem lehet. Ezt az álláspontot vallottuk mi már évek óta, ezt foglaltuk el itt is, és íme, támogatást nyert a mi álláspontunk nemcsak a többség, hanem a többség exponense, a javaslat hivatott védője, az előadó ur felfogásában is. A passzív fizetési mérleg kérdésével múltkor elég bőven foglalkoztam, így tehát ennél a kérdésnél tovább immorálnom nem szükséges, mert azt hiszem, a tegnapi napon Földes Béla t. barátom felszólalásában annyira megezáfolta, annyira helyreigazította gróf Tisza Istvánnak szerintem e kérdésben teljesen téves felfogását, hogy igazán felesleges munkát végeznék, ha még ezek után is visszatérnék a passzív fizetési mérleg kérdésére. Ez oly felvetett kérdés, melynek hadisorba állítása jó volt akkor, a midőn még a bankkérdéssel a közvélemény bővebben nem foglalkozott. Dr. Felmer Frigyes igen jó szolgálatot tett egy-két évvel ezelőtt a passzív fizetési mérlegről irt brosúrájával, de megvallom, hogy a midőn e javaslat tárgyalása keretében az ő munkáját taglalták, igazán elenyészett az a hatás, melyet a passzív fizetési mérlegről szóló elmélkedései akkoriban okoztak, megmaradt belőlük az én szememben még csak egy igen nyomós argumentum, vagy nem annyira argumentum, mint inkább számbeli adat, a melyet ő ott kiemel és a melyet voltam bátor már a delegáczióban is hangsúlyozni, és ez a tény az — ezt nem vitathatja el senki, — hogy a mi passzív fizetési mérlegünknek egyik nagy tehertétele, melyet dr. Felmer Frigyes igazgató ur munkájában kimutat s a mely abból áll, hogy a közös hadseregre — a tengerészetről nem is szólva —• költött és Magyarország által fordított összegekből a kvótán felül 52 millió Ausztriában fogyasztatik el és ezáltal Magyarország ez 52 millió visszatérüléséből eredő hasznoktól teljesen elesik. E kérdésnél is konstatálódott tehát az a tény, hogy a mi közös hadseregünknek ama szervezete, ama adminisztrácziója mellett, melyben ma van, a mi passzív fizetési mérlegünknek, melyet Felmer helytelenül 170 egynéhány millióban állapit meg, KÉFVH. NAKA 1910 — 1915. Y. KÖTET, körülbelül égy harmadrésze azon ülojáhs, az országra nézve káros eljárásból ered, a mely a hadsereg költségeinek helytelen felosztásából keletkezik. (Igaz ! Ugy van ! a hál- és a szélsőbalóldalon.) A passzív fizetési mérlegről szóló egész argumentáczióból tehát két következtetést lehet levonni. Az egyik következtetés az, hogy a kérdés még egyáltalában el sincs döntve, hogy az eddigi adatok alapján ki sem lehet még mutatni —• ezt a tudomány emberei egyhangúlag megállapították — egy országnak teljes fizetési mérlegét; meg lehet állapítani tehát azt is, hogy az az argumentum, a mely abból indul ki, hogy Magyarország fizetési mérlege passzív, egyáltalában helyt nem álló, valamint hogy helyt nem álló az az argumentum sem, mely szerint a passzív fizetési mérleg az önálló jegybank felállítását akadályozza. (Helyeslés a balés a szélsőhaloldalon.) De megállapíthatjuk a most folyó vitából azt is, hogy a közös hadsereg még a fizetési mérlegünk megrontása tekintetében is Magyarországra igen káros hatással van. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) E vita során, de — ezt megint örömmel kell konstatálnom — csak a vita elején méltóztatta'k még azzal a másik argumentummal operálni, a mely a nagy gazdasági egységeknek az előnyeit emelte ki és a mely elvet, s felfogást vonultatták fel ismét csak az önálló bank elleni érvek sorában. Ezzel az argumentummal találkoztunk a vita első részében ; a vita második részében már ezt méltóztattak elhallgatni, a mi azt jelenti, hogy t. túloldali képviselőtársaim, kik ezen vitában szakszerű argumentumokkal szakszerű argumentumokat állítottak szembe, maguk is letértek erről az elméletről és elejtették legalább hallgatag azt az elméletet, hogy nekünk az andorrai köztársaság és a liechtensteini fejedelemség példáját kell követnünk ebben a kérdésben. Nem ugyan a házban, hanem egy tekintélyes napilapban, a Pester Lloydban azután egy igazán nagy ágyút vonultattak fel, a mely, mondhatom, az igen t. közösbankos tábor végső kínjában volt csak felvonultatható, s ez sem több, sem kevesebb, mint Bismarck. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy ebben a campányban épen a Pester Lloyd, mint Magyarországnak közgazdasági, kereskedelmi, s ipari érdekeivel igen behatóan foglalkozó nagytekintélyű sajtóorgánum, a vita során egy czikket adott közzé, a melyben azzal argumentált ellenünk és az önálló bank ellen, hogy Bismarck herczeg szájába ad egy nyilatkozatot, a mely körülbelül ugy szól, hogy, ha ő a bécsi nagyhatalom lenne, ha Bécsben döntő tényező lenne, akkor ő a magyaroknak inkább a vámkérdésben adna engedményeket, ellenben a bankközösséget semmi szin alatt nem engedné. Nem tudom, mikor mondotta ezt Bismarck... Mártonffy Márton : Talán nem is mondotta ! (Ugy van! halról.) Holló Lajos : Mégis felhasználják ! Gr. Batthyány Tivadar: Mártonffy t. barátom azt mondja, hogy talán nem is mondta. 23