Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

ÍOl, országos ülés 1911 A hogy én látom a dolgokat, nem mindenben van a t. pénzügyminister ur részén az igazság, ezt pedig nem a külső körülmények összevetéséből következtetem. Ugyanis a t. pénzügyminister ur állításával szemben áll Andrássy Gyula t. képviselőtársamnak és Désy Zoltánnak — csakis a házban tett nyilatkozatokra hivatkozom — itt ebben a házban tett kijelentése. De nemcsak ezek a külső körülmények bizonyítanak ellene, hanem ott van 1907-ből Beck akkori osztrák ministerelnök első államtitkárának, Sieghardtnak nyilatkozata, a ki, midőn 1907-ben a kiegyezési tárgyalásokat befejezték, kijelentette, hogy katasztrófa elé viszik a monarchiát azzal, hogy a bankkérdést a kiegyezés komplexumából kikapcsolták. De maga Beck akkori ministcrelnök is az osztrák képviselőházban október 13-án azt mondotta, hogy a bankkérdésben arra nézve i? módozatot kellett felállítanunk, ha az Osztrákmagyar bank szabadalmát meg nem hoszabbitják. De ennél is hihetetlenebbül hangzik az, hogy az a kormány, a mely magát 1907-ben már lekötötte a közös bank mellett, 1910-ben épen azon biikjék meg, hogy nem akarja meghosszabbítani a közös bank szabadalmát. Avagy feltehető-e Ausztriáról, az akkori osztrák ministerekről, hogy nem vágták volna a tárgyalások folyamán 1910-ben a magyar ministerek szemébe, hogy hiszen ti 1907-ben már lekötöttétek magatokat a közös bank mellett, hogyan szabad tehát most, az önálló bank kérdését csak szőnyegre is hozni 1 De mindettől eltekintve, már csak azért sem fogadom el ennek a bizottságnak közreműködését, mert hiszen azt a bizonyos utolsó mondatot, a melyre a t. pénzügyminister ur olyan nagy súlyt helyezett, a mely ugy hangzik, hogy »a bankszabadalom meghosszabbitása ezeknek a feltételeknek el- vagy el nem fogadásától előzetesen függővé nem tehető«, egészen máskép magyarázom, mint a pénzügyminister ur. A pénzügyminister ur ennek a mondatnak azt az értelmet adta, bogy a bankszabadalmat még akkor is meghosszabbítják, ha a bank ezeket a feltételeket nem teljesiti; én pedig azt mondom, hogy ebben alternative benne van ugyan az is, hogy a szabadalom még akkor is meghosszabbítható, ha a bank e feltételeket nem teljesíti, de viszont az is benne van, hogy ha a bank az összes feltételeket teljesiti is, még akkor sem köteles a két kormány a bank. szabadalmát meghosszabbítani. Én ezt máskép magyarázni nem tudom, az én felfogásom tehát homlokegyenest ellentétben áll a minister ur felfogásával. . Ellenkező felfogásban vagyok tehát a négy parlamenti kiküldött kérdésében. (Felkiáltásolt a baloldalon: Nem parlamenti!) Annál rosszabb. Én még parlamenti vizsgáló-bizottságot sem fogadok el, mert az ország minden egyes lakosának tudnia kell, hogy vezetői miként sáfárkodtak. Ismételten hangsúlyozom, hogy már azért is a pénzügyminister ur ellen szólnak ezek a körülmények, mert mikor a pénzügyminister ur titkos február U~én, kcddeit. 167 aktából czitált, és tudta, hogy ezzel a czitálással erkölcsileg akar lehetetlenné tenni valakit, akkor nem járt el a kellő óvatossággal, mert az utolsó mondatból egy szót, azt, hogy »előzetesen« kihagyta. Azt mondja, hogy ez nem fontos szó. Én szerintem fontos, de ha nem is volna fontos, ilyen idézetből, a hol az ellenőrzésre nincs mód és a melylyel valakinek erkölcsi reputáczióját akarja megtámadni, még egy pont és egy vessző sem hagyható el. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Vagy van a pénzügyminister urnak felhatalmazása, hogy itt, a házban titkos aktákra hivatkozzék, s akkor arra is kell, hogy legyen felhatalmazása, hogy az egész titkos jegyzőkönyvet a ház asztalára letegye. Ha pedig nem volt felhatalmazása és mégis czitált, akkor egy nem reparálható hibát követett el, mert titkos aktával jött ide, a mely másnak hozzá nem férhtő, s ez esetben erkölcsi kötelessége kell, hogy megszerezze utólagosan az engedelmet ezen iratoknak a ház asztalára való letételéhez, mert csak igy érhető el az a czél, hogy a kérdésben az egész ország tisztán lásson. Ez nem személyes természetű kérdés, ez az egész ország kérdése. Sőt, tovább megyek, felszólítom Désy Zoltán t. képviselő urat, hogy ha a minister ur ezeket az aktákat nem teszi le a ház asztalára, tegye le ő, mert a személyeken és minden felül áll az ország érdeke. A törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után. Az elnöki széket Kabos Ferencz foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra következik gróf Batthyány Tivadar. Gr. Batthyány Tivadar: T. ház ! A midőn a t. kormány által elénk terjesztett javaslat napirendre tüzetett, az a javaslat, a mely a közös bank szabadalmának meghosszabbítását tartalmazza a nélkül, hogy a t. többség vezérei részéről a képviselőválasztások idején megigért készfizetéseket megvalósítanák, voltam bátor én is, mások is a ház ez oldalán utalni arra, hogy nekünk erkölcsi kötelességünk önmagunkkal, választóinkkal, a nemzettel szemben, a melyet, készséggel elismerem éa kiemelem, a mi rideg, merev állásfoglalásunkkal programmunk mellett, az önálló bank ügye mellett angazsáltunk, mondom, kötelességünknek ismertük és ezt előre be is jelentettünk, hogy beható, részletes, de mindvégig kizárólagosan szakszerű vitában foglalkozunk majd a bankkérdéssel, foglalkozunk annak minden részletével, feltárjuk az ország előtt a mi igazainkat, feltárjuk ennek a kérdésnek részleteit. Kötelességünknek tartottuk ezt annyival inkább megtenni, mert hisz a választási kampány alatt az előző időben, eltekintve a bankbizottság működésétől, a nemzet előtt inkább a nagy elvi kérdés lebegett, inkább a nagy elvi kérdéssel fog-