Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

166 101. országos ülés Í9Í1 február lk-én, kedden. akkor ez azt bizonyítja, hogy tőkeerősek vagyunk és fel tudjuk állítani az önálló magyar bankot (Igaz ! ügy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ilyen statisztikai csoportosítással, — azért mondom. mert haragudni tetszik — mindent a világon be lehet bizonyítani, be lehet bizonyítani azt is, hogy sokkal jobb tifuszbetegnek lenni, mint milliomosnak, mert a statisztika szerint a tifuszbetegeknek csak 40 százaléka hal meg, a milliomosok pedig mind meghalnak. (Derültség balfelől.) Hantos Elemér: Nem ért a statisztikához. Kovács Gyula: Nem is vindikálom magamnak, hisz nem bankfiu, hanem gazda vagyok. Hantos Elemér : Tőzsdejátékos. Kovács Gyula: Arra is rá fogok térni a túloldal szives engedélye alapján, azonban azt vindikálom magamnak, hogy a statisztikai adatokat legjobb tehetségem szerint mindig ugy fogom csoportosítani, hogy azok a tiszta igazságot mutassák. Felmerül a t. túloldal részéről ellenünk az a vád is, hogy túlságosán agresszívek vagyunk. Én azt mondom, hogy ez a vád sem helytálló. Miből akarják ezt a vádat ellenünk kovácsolni ? Abból, hogy Justh Gyula itt bemutatta azt a memorandumot, a melyet ő átadott Lukács László pénzügyminister urnak felterjesztés czéljából és a melymek alapján Lukács pénzügyminister úrral tár.gyalt. Én a magam részéről kijelentem, hogy ha Szmrecsányi György képviselő ur ezt a kérdést szőnyegre nem hozta volna, én a zárszó jogán ezt a kérdést szőnyegre nem hoztam volna azért, mert ebben a kérdésben a nemzetnek joga van tisztán látni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy megtudja, hogyan sáfárkodnak azok, kik az ő vezetői. De azzal, hogy ezt bemutatta, azok a rémek, a miket felhoztak, azok a katasztrófák, a melyeket meg akarnak állapítani az önálló magyar bank létesülése esetére, teljesen mumusokká változtak át, mert ha Lukács pénzügyminister ur, a kinek pénzügyi szaktekintélyét senki kétségbe nem vonhatja, 1909-ben az önálló magyar bankot bizonyos körülmények közt, ha a nemzet is ugy akarja, megvalósíthatónak tartotta, nem hiszem, hogy akadna az országban még valaki, a ki azt higyje, hogy katasztrófa lesz, ha most az önálló bankot megvalósítják. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) . • Én ebből a szempontból szükségesnek tartom, hogy az ország minden egyes kérdésben, mikor vezetőinek cselekményéről van szó, a tiszta igazat lássa. Épp ugy szükségesnek tartom, hogy abban a vitában, mely az 1907-iki kiegyezés körül ebben a házban Désy Zoltán t. képviselőtársam és Lukács László pénzügyminister ur közt kifejlődött, a nemzet tisztán lássa azt, hogy kinek van ebben a kérdésben igaza. Én a magam részéről politikai hibának tartom, hogy mindig azt mondj ak, hogy a nemzet politikai kérdésekre még nem érett, politikai tekintetben gyermekszobába való, hogy nem nőtt ki a gyermekczipőkből. Én azt mondom, hogy a gyermekszobában is marad politikailag a nép, ha őt minden egyes politikai ténykedésről az igazságnak megfelelőleg fel nem világosítjuk. Nem mi voltunk ebben a kérdésben az agresszívek. A t. pénzügyminister ur volt az. A t. pénzügyminister ur az 1907-iki kiegyezés kérdésében nemcsak bírálatot mondott a házban, hanem egyenesen megvádolta Kossuth Ferencz t. képviselőtársamat, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a kiről azt akarta bebizonyítani, hogy ő, a mikor már aláirt egy szerződést, melyben lekötötte magát a közös bank mellett, azután még éveken át többször hirdette azt, hogy az önálló magyar bankot akarja megvalósítani. Már pedig ha ez a vád igaz volna, azt én sajnálnám és fájlalnám legjobban annál a személyes tiszteletnél fogva, a melylyel most még és egészen addig, míg beigazolva nincs a pénzügyminister ur vádja, Kossuth Ferencz t. képviselőtársam személye iránt viseltetem. De kijelentem, hogy nemcsak politikai bűnnek tartanám Kossuth Ferencz t. képviselőtársam részéről, ha ő ilyesmit megtett volna, hanem egyenesen ugy érzem, hogjr a személyében nem lehet tovább sem nekem, sem a nemzetnek megbíznia, ha a pénzügyminister ur állításai valók. Mert ha az a férfiú, a kit a nemzet nagy része vezéréül tisztel, visszaélt a nemzet bizalmával olyanformán, hogy a nemzetet félre akarta vezetni, ez nemcsak politikailag, hanem erkölcsileg is a legsúlyosabb beszámítás alá esik. Viszont tekintve, hogy itt két kérdés merült fel, t. i. az egyik részről is állíttatott egy tényállás, a másik részről is állíttatott egy homlokegyenes ellenkező tényállás, bírálni kell, hogy kinek van, vagy kinek lehet igaza ebben a kérdésben. Feltételesen beszélek. Ha pedig a t. pénzügyminister ur tévedett volna ebben a kérdésben olyan vaskosan, hogy a t. pénzügyminister ur mondott volna, ha mindjárt félreértés folytán is, a valósággal ellenkezőt ebben a kérdésben, akkor viszont azt mondom, hogy a t. pénzügyminister urnak is le kell vonnia ebből a kérdésből a konzekvencziákat. (ügy van ! Ugy van ! balfelől.) ön, t. pénzügyminister ur, itt ebben a házban titkos akták alapján vádat emelt, még pedig nagyon súlyos vádat, önnek tehát ezt a vádját be kell bizonyítania. (Ugy van! balfelől.) Én a magam részéről nem fogadom el azt, — nem tartozom egyik párthoz sem — hogy itt négy kiküldött ur intézze el az országot immár nagyon is lényegesen érintő ezt a kérdést, nem fogadom el még a parlamenti vizsgáló-bizottságot sem, épen abból a szempontból, mert — mint előbb mondottam — a nemzet már kinőtt a gyerekczipőkből és neki joga van a saját szemével látni, saját fejével elbírálni azt, hogy ebben a kérdésben kinek van igaza. (Ugy van ! Hogy tovább menjek, ebben a kérdésben le kell tennie a t. pénzügyminister urnak a titkos aktát a ház asztalára, még akkor is, ha azt mondja, hogy ez elveivel ellenkezik, (ügy van ! balfelől.) mert ezt az elvet nagyon súlyosan megsértette akkor, a mikor ebből az iratból idézni is méltóztatott. (Ugy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalm.)