Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

101. országos ülés 1911 február lí-én, kedden. azt találjuk, hogy az négy koronán felül keres ; ez pedig csaknem képtelenség, hogy egy országban ugyanolyan munkások közül — mert hiszen a mennyiben az ipari munkás több kvalifikáczióval rendelkezik, annyival többet és nehezebbet dolgozik az a mezőgazdagági munkás — az egyik munkás 1 korona 50 fillérért legyen kénytelen dolgozni, s ugyanakkor a másik munkás négy koronánál is többet keres. De még szembetűnőbb ez az összehasonlítás, hogv mit keresnek ezek a munkások a külállamokban, igy pl. Amerikában; a hol fejlett mezőgazdasági iparok vannak és kellő tőke áll rendelkezésre. Ott nem négy, hanem öt-hat koronát keres egy munkás, tehát nem mondhatjuk jó lélekkel azoknak, a kik ki akarnak vándorolni, nem beszélhetjük rá azt a polgártársunkat, azt a mezőgazdasági munkást, — mert ebből vándorol ki a legtöbb — hogy ne menj ki Amerikába : maradj itt 1 korona 50 fillér napszám mellett, a mikor odakünn a boldogulását találja, a mikor négyszer annyit keres, mint itt. Én legalább a magam részéről egy munkásomnak sem tudnám jó lélekkel azt mondani, hogy maradj itthon, s dolgozzál kevés bérért, a mig ezeken a viszonyokon változtatni nem tudunk, nem ajánlhatnám ezt nekik mindaddig, mig a mezőgazdaságot kellő hitellel és forgótőkével el nem látjuk, a mig mezőgazdasági iparokat nem teremtünk, a mig abba a helyzetbe nem kerülünk, hogy a munkásainkat jobban meg tudjuk fizetni. Mert nem azon múlik, hogy nem akarna az a gazda a munkásainak többet fizetni, hanem azon, hogy nem tudja megfizetni őket, mezőgazdasági életünkben nem tudunk intenziven dolgozni és nem tudunk produkálni egyszerűen azért, mert a szükséges tőke nem áll rendelkezésünkre. A mezőgazdasági hitelnek a fontosságát tehát nem lehet elvitatni és én a mezőgazdasági hitelt nem is ugy osztom el, a mint egyes t. képviselőtársaim, hogy a kisbirtok hitele, a középbirtok hitele és a nagybirtok hitele, mert szerintem Magyarország mezőgazdasági élete azt kívánja, hogy egész gazdasági életünk kellő hitellel láttassék el. Már most ennek ellenében mit tapasztalunk ? Talán az Osztrák-magyar banknál azt láttuk, hogy a gazda hitele kérdésében előzékenységgel jár el, láttunk egy bizonyos kulantériát ebben a tekintetben ? Nem! Már az Osztrák-magyar bank alapszabályaiban benne van, hogy például összesen 300 millió koronánál nagyobb jelzáloghitelt nem nyújthat. Ebből a 300 millió koronából is körülbelül 80 milliót városi házakra ad kölcsön, maradna tehát mezőgazdasági jelzáloghitelre 200 millió. Ezzel szemben arra hivatkoznak, hogy a banknak kötelessége ezt a maximumot 300 millió koronában, meghatározni, mert különben nem lenne a bank eléggé mobil; ennek ellenében azonban azt mondom, hogy ezt a 300 millió jelzáloghitelt a bank, a mint hozzá beérkezik záloglevelekben, rögtön tovább adja, vagyis a pénzt rögtön visszakapja, ugy hogy a bank mobilitásán semmit sem változtatna az, ha még 300 milliót fektetne be a gazdasági jelzáloghitelekbe. De a kisbirtok bitelénél nemcsak az a fontos, hogy a kisbirtok nehezen jut hitelhez, hanem itt elsőrangú kérdés még az is, hogy milyen áron jut a hitelhez. Már a múltkori beszédem folyamán voltam bátor kimutatni azt, hogy a kisbirtok 11—12% kamatot fizet még akkor is, hajelzálogilag biztositja a kölcsönt, a melyet nekik egyes takarékpénztárak nyújtanak. S mivel ezt az állításomat mintegy kétségbe méltóztatott vonni, lesznek kegyesek megengedni, hogy ennek bízónyitására felsoroljam, hogy ezek a vidéki takarékpénztárak, a melyek a kisgazda hitelét közvetítik, jnilyen haszonnal dolgoznak ? Ezeket az adatokat a Pénzügyi Compassból szedtem ki, tehát semmi kétség sem férhet azokhoz. Itt van az alsólendvai takarékpénztár, a melynek 400.000 korona az alaptőkéje. Ennek tiszta haszna 95.872 korona, a költségei: fizetés, adó stb. 60.684 koronát tesznek ki, vag}

T

is ez a takarékpénztár keresett tisztán 24%-ot alaptőkéje után. megkeresett azonkívül 14%% költséget, vagyis bruttó jövedelme 38%% volt. De menjünk tovább. Az aszódi hitelbank és takarékpénztár alaptőkéje 160.000 korona, tiszta nyeresége 44.295 korona, költsége: adó, fizetés stb. fejében 26.415 korona, tiszta nyereség tehát 27%, a költségekre ment 17%%, minélfogva bruttó jövedelme 44%%. Az apátszalóki takarékpénztár alaptőkéje 100.000 korona, nyeresége 24.457 korona, költsége : fizetésre, | adóra stb. 22.660 korona, tisztán keresett 25%-ot, költségekre ment 22%%, bruttó jövedelme tehát 47%%. Az aradi első takarékpénztár alaptőkéje 1,500.000 korona, nyeresége 524.396 korona, költsége adó, fizetés stb. czimén 224.595 korona, vagyis keresett tisztán 34%-ot, költségekre ment 16%, minélfogva bruttó jövedelme 50%. Annak a bizonyos szepsiszentgyörgyi, liáromszéki takarékpénztárnak alaptőkéje 200.000 korona, nyeresége 74.000 korona, kiadása : adóra, fizetésre stbre 58.412 korona, tiszta nyeresége 37%, költségei 29%-ot tesznek ki, tehát keresett bruttó 66%-ot. A bajai takarékpénztár alaptőkéje 300.000 korona, nyeresége 160.667 korona, költségei 53.520 korona, vagyis keresett tisztán 53%-ot, költségekre ment 18%, összesen tehát bruttó 71%-ot keresett ez a takarékpénztár. Már most nem mondom, hogy ezek a takarékpénztárak uzsoráskodtak, mert jól tudom, hogy alaptőkéjük mellett tartaléktőkéjük is van; de bocsásson meg a t. képviselőház, hogy ha ezek a bankok tényleg takarékpénztárak volnának és tényleg arra a czélra alakultak volna, hogy a népet takarékosságra szoktassák és a népnek, különösen a kisgazdák hiteligényeit — mert ezekkel vannak leginkább kapcsolatban — olcsón és jól kielégítsék : elképzelhető-e, hogy 71%-ot keressen egy ilyen intézet alaptőkéje után 1 Én azt mondanám, hogy a takarékpénztárnak meg kellett volna elégednie kevesebb haszonnal. 21*