Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

164 101. országos ülés 1911 február U-én, kedden. Egy hang (a jobboldalon): Nincs oly takarékpénztár Magyarországon, a mely 71%-ot keres. Kovács Gyula: Adatokat hoztam fel és megmondtam, hogy a bajai takarékpénztár. , Hantos Elemér: Az semmi! Tartalékalapja is van! Kovács Gyula: Hivatkozhatom a koronatanura, Szutrély Lipót vezérigazgatóra, ki munkapárti képviselőtársunk, mondja meg, hogy a bruttójövedelem volt-e 71% ? Nem mondom, hogy mindent az alaptőkén kerestek, hanem azt állítom, hogy a mikor valamely takarékpénztárnak 71% jövedelme van, mindenesetre kötelessége lett volna méltányosabban kielégiteni a kisgazda hiteligényeit és nem azt mondani, hogy veszek 6% kamatot, 1% kezelési költséget, és nem tudom mennyi irásdijat, hanem nyugodjék bele alacsonyabb kamatba, és annak, a ki a pénzért jó, 6%-ért adjon hitelt. Hogy a takarékpénztárak igy gazdálkodhatnak, azt annak tulaj donitom, hogy az OsztrákMagyar Bankhoz a gazda közvetlenül nem férhet hozzá. Közvetítőkre van szüksége, még ahhoz is, hogy a vidéki takarékpénztárhoz hozzá juthasson. Nemcsak a gazdák érdeke, de elsőrendű nemzeti érdek, hogy a gazdák hiteligénye kellőképen, olcsón, méltányosan kielégíttessék. ügy tudom, hogy a ministeriumban több, mintegy 8—10 községi takarékpénztár alapszabályait visszatartják, — és erre talán a t. pénzügyminister ur lesz kegyes választ adni — pedig e községi takarékpénztárak tényleg arra lennének hivatva, hogy a népet takarékosságra szoktassák, s a népnek, illetőleg a gazdáknak a hiteligényeit jól és olcsón elégítsék ki. Magyarországon 2,800.000 kisgazda van. Már az elébb kijelentettem, hogy nem kizárólag a kisgazdák, hanem az ország összes gazdáinak érdekében akarok szót emelni, de inert a kisgazda tudja legkevésbbé a maga érdekeit megvédem, nekem elsősorban erre kell a súlyt helyeznem. Magyarországnak van körülbelül 10 millió mezőgazdasággal foglalkozó lakosa. Azt hiszem, senki sem vonhatja tehát kétségbe, hogy elsőrendű nemzeti érdek az, hogy e gazdák hiteligénye kellőképen kielégíttessék, és nem tudom megérteni, hogyan mondhatja a magyar képviselőházban magyar gazdának valaki, hogy igenis, ha 300 millió jelzáloghitelnél többet adna az Osztrák-Magyar Bank, akkor a bank mobilitása szenvedne e miatt. Ha nem segit e bajon (Zaj. Elnök csenget.) az Osztrák-magyar bank, akkor igen is gondjának kellene a ministeriumnak lennie arra, hogy a gazdák hitelét kellőkéjien kielégítse. Megcsinálhatná a kormány ezt azáltal, hogy az Osztrák-Magyar Bankra a kezében levő hatalmi eszközökkel és különösen most, a mikor a szabadalom meghosszabbításáról van szó, jxressziót gyakorolna ofyformán, hogy az Osztrák-Magyar Bank pl. a kisbirtokosok hitelszövetkezetének nagyobb hitelt és olcsóbb hitelt bocsátana rendelkezésre. Az Országos Kisbirtokosok Hitelszövetkezetnek Magyarországon czirka 1800 fiókja van. Ezek saját tapasztalatom szerint áldásos működést fejtenek ki az országban. Magyarországon több mint 12.000 község van. Ugy kellene intézni a dolgot, hogy ezek nagy részében^a központi hitelszövetkezetnek ilyen szervei, illetve fiókjai legyenek. A Központi Hitelszövetkezeteknek fiókjai ugyanis ugy alakulnak, hogy joga van a részvényesnek 20 fillérenként a részvényeinek árát befizetni. Meg van tehát könnyítve a legszegényebl) embernek is, hogy részvényt vehessen, hogy részese lehessen a Központi Hitelszövetkezet egyik szervének, és ahhoz alkalomadtán hitelért fordulhasson. De a Központi Hitelszövetkezet megköveteli fiókjaitól, hogy 2%-nál többet nem szabad keresniük azon a pénzen, a mit rendelkezésükre bocsát, tehát itt viszont ki van zárva, hogy a fiókok üzletszerűleg fogják fel a dolgot, hogy bankokká váljanak. Ezek azok a takarékpénztárak, melyek a népet takarékosságra szoktatják, és annak hiteligényeit kellőkép kielégítik. Én azt mondom, hogy az állam önmagán segit, mikor a mezőgazdaságot produktívabbá teszi, hiszen, ha több a jövedelme a népnek, akkor sokkal könnyebben fizeti meg az adót, sokkal inkább lehet azután katonai terheket is vállalnia, mert van miből az adót megfizetni. Mert nem az a főbaj soha, az adónál sem az, hogy az adó sok, hanem az, hogy a kinek megfizetnie kellene, az nem fizetőképes. T. képviselőház! Mikor az ország közvéleményébe a választások előtt bedobták azt a jelszót, hogy tulaj donkép nekünk nem önálló bankra van szükségünk, hanem a készfizetésekre, és az egész munkapárt hirdette, hogy a készfizetések felvételére van szüksége Magyarországnak, akkor én azt gondoltam, hogy a készfizetések felvételét az osztrákok csak bizonyos taktikából ellenzik. Tudtam ugyanis azt, hogy az osztrákokra nézve épen olyan előnyös, ha ők a készfizetést felveszik, mint Mag)rarországra nézve. Azt gondoltam tehát, hogy ez csak taktikai fogás lesz a munkapárt részéről, a mennyiben ugy tünteti fel a dolgot, mintha a készfizetéseket Ausztria ellenezné és azután vívmányként fogja hozni, hogy lám, kierőszakoltuk Ausztriától azt, a mi Ausztriának is előnyére válik. Sajnos, a dolognak még ebben a formájában is csalódtunk, mert az osztrákok, mint Tisza István gróf t. képviselőtársam kifejtette, bornirtságból nem egyeztek bele abba, hogy a készfizetéseket de facto felvegyük. Megmondta Tisza István gróf t. képviselőtársam, hogy a kormány nem akarta e kérdésben a dolgot kenyértörésre vinni, és ő annál a bizalomnál fogva, melylyel a kormány iránt viseltetik, előbbi állásjwntjának megváltoztatásával a javaslatot mégis elfogadja. T. ház ! Részemről nem vagyok annyira radikális, hogy azt mondjam, hogy nekünk Ausztriával szemben egy kérdésben sem szabad engedni. Én belátom, hogy ha ilyen sajnálatos viszonyban