Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

líü 101. országos ülés 1911 február Ih-én, kedden. bank a kamatláb tekintetében csak odáig mehet, a meddig olyan anyagot talál, a melyet 6 maga is felvétet. De hiszen épen ez a kérdés, t. képviselőház, hogy mennyi az az anyag, hol található anyag és miben nyilvánul meg a bank részéről az a jóakarat és jóindulat, hogy ilyen anyagot feltaláljon, felkeressen és felvegyen. Mert hiszen ebben a kérdésben a bank két egymással homlokegyenest ellenkező politikát is követhet. Követhet egy szűkkeblű politikát, a mikor a minimumra szoríthatja le azt a közvetlenül felvett anyagot, és követhet egy liberálisabb, egy szélesebb alapú politikát, a mikor bátrabban, liberálisabban kezeli ezt a kérdést, ugy, hogy sokkal szélesebb területre terjeszkedik ki az általa közvetlenül nyújtott hitelnél. Es épen ez a kérdés az, t. ház, a melynek tekintetében egyáltalában nem látunk semmit; semmiféle adatok nincsenek birtokunkban, s én határozati javaslatommal épen azt czéloztam, hogy az ezekre vonatkozó adatok kutattassanak ki, gyűjtessenek össze, hogy ekként lássuk azt, hogy a mostani bank működése ebben az irányban meddig terjed ki; hogy terjeszthető-e tovább, vagy pedig annak összeszoritására van-e szükség, mert hiszen ezek nélkül az adatok nélkül ebben a kérdésben világosan látni és dönteni nem lehet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem tudom belátni, hogy ennek a határozati javaslatnak elfogadása mennyiben ütköznék bele az igen t. túloldal elvi álláspontjába, mert hiszen e mellett a határozati javaslat mellett a szőnyegen levő törvényjavaslatot bátran meg lehet szavazni és meg lehet hosszabbitani a bankközösséget, de hogy a t. túloldal még a fennálló állapotokon való javítástól is ilyen melegen elzárkózik, ez őszintén megvallva, az ország gazdasági érdekei iránti érzék alacsony voltára vall. (ügy van ! Ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Újból kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el és ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Következik gróf Somssich Tihamér záróbeszéde. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő ur nem lévén jelen, Kovács Gyula képviselő ur záróbeszéde következik. Kovács Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Már a múltkori felszólalásom folyamán rámutattam arra, hogy az Osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbításának vagy az önálló magyar bank felállításának kérdésében nagyon nagy sulylyal esik a mérleg serpenyőjébe a mezőgazdasági hitel kérdése, (ügy van í baljelöl.) Múltkori felszólalásom alkalmával egy sajnálatos inczidens történt a házban, s ebből kifolyólag a háznak türelmetlenségét, a mely azon inczidenst elintézettnek szerette volna már tekinteni, méltányolni akartam és nem mondhattam el mindazt, a mit ebben a fontos kérdésben elmondandónak tartottam. (Halljuk ! Halljuk I) így tehát az igen tisztelt ház szíves türelmét röviden még egyszer igénybe keü vennem, hogy ezt a szerintem fontos és elégszer nem hangsúlyozható kérdést a t. ház* nah, különösen pedig a t. ház gazdaképviselő tagjainak figyelmébe ajánljam. (Halljuk ! Halljuk !) Múltkori beszédemben rámutattam arra és felállítottam azt a tételt, hogy nálunk a forgótőke hiánya gazdasági veszedelmet jelent. Rámutattam arra, hogy pl. Németországban, a hol nincs jobb föld, mint a mienk, s a hol nem jobbak a viszonyok a mieinknél, abból az egyszerű okból, mert több forgótőkéjük van, mert mezőgazdasági hitelük jobban van kiszolgálva, ugyanazon a területen legalább 50%-kal többet tudnak termelni, mint mi és azt hiszem, hogy nem szorul bővebb magyarázatra az, hogy mit jelentene az nemzetgazdasági szempontból, ha mi ezen a 18 milliárdnyi értékű földterületen másfélszer annyit tudnánk produkálni, mint jelenleg. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De nem kell ebből a szempontból, s ennek igazolására Németországba mennünk ; hivatkozhatom itt Magyarországon is ilyen példákra. Méltóztassanak megnézni Frigyes főherczeg béllyei uradalmát, (Halljuk ! Halljuk I) s méltóztassanak összehasonlítást tenni, hogy mit produkáltak ebben az uradalomban 10—15 évvel ezelőtt, midőn még nem kezelték az uradalmat intenzive és neimfektettek bele elég forgótőkét és méltóztassék azzal szemben megnézni, hogy mit produkálnak ott ma, midőn azt a gazdaságot kellő szakértelemmel és kellő intenzivitással vezetik. Kijelentem, hogy ma több, mint 100%-kal többet termelnek ugyanazon a területen, mint a mennyit termeltek tiz-tizenöt év előtt. A mezőgazdasági hitel fontosságát tehát nemzetgazdasági szempontból sem lehet kétségbe vonni, mert természetes és tudvalévő dolog, hogy ha Magyarország zömét (76%-át) tevő mezőgazdasággal foglalkozóknak pénze van. ez nem marad meg a gazdáknál hanem ez vásárol ezen a pénzen és ezáltal az ipart és kereskedelmet is támogatja. En a magam részéről azt tartom, hogy ez lenne tulaj donképen az iparpártolásnak a leghathatósabb módja, ezzel többet segítenénk az iparon minden szubvencziónál, minden ankétnél, -hogy a mi publikumunkat olyan vásárlóképessé tudnánk tenni, mint a milyen az idegen fejlettebb államok vásárló közönsége. De fontos a mezőgazdasági forgótőke kérdése a kivándorlás szempontjából is, a melyet Rónay t. képviselőtársam olyan határozottan és erősen kétségbe vont, még pedig azért, mert épen a forgótőkehiányában nem tudunk intenziven gazdálkodni, nem tudunk mezőgazdasági iparokat teremteni és ennek az eredménye az a sajnálatos körülmény, hogy nálunk a mezőgazdasági munkásoknak háromnégy hét alatt, aratás idején kell az egész évi szükségletüket ugy kenyérben, mint ruházatban beszerezni, ez pedig merőben képtelenség. Az évnek a többi részében, ha megnézzük a mezőgazdasági napszámbérek átlagát, azt találjuk, hogy ez 1 korona 50 fillér körül variál, ha viszont megnézzük, hogy mit keres az az ipari munkás.