Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

ÍOi. országos ülés 19ll február Pi-én, kedden. 161 hogy ez a veszteség más részről, kereskedelmi és áruforgalmi mérlegünk nagymérvű megjavulása által dús rekompenzácziót fog találni. Körülbelül ugyanígy áll a dolog az ázsióval is. Az igen tisztelt előadó ur azt mondja, hogy őt egyenesen megdöbbenti az, hogy itt erről az oldalról az ázsiónak, jobban mondva a diszázsiónak a dicséretét hallotta, hogy ezen oldalon mintegy kívánatosnak tartják a diszázsiót, mert annak védvámszerű hatása van, az importot megbénítja, az exj)ortot ellenben elősegiti. Itt nem az a lényeges, hogy dicsérjük-e ezt az állapotot vagy kárhoztatjuk, hanem az, hogy a diszázsiónak ez a hatása kétségtelenül megvan és ezt nekünk is konstatálni kell, de másnak is, a ki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Maga az előadó ur is konstatálta, mikor azt mondta, hogy ennek az ázsiónak védvámszerű hatása annyira szomorú, hogy az ázsió révén minden állam sokkal drágábban vesz és sokkal olcsóbban ad el, mint a külföld. Ha az előadó ur ezt szomorú állapotnak nevezni, akkor ugyancsak szomorú állapotnak kell neveznie azt is, a mit a védvámok idéznek elő, mert hisz a védvámoknak ugyanaz a hatása, mint a melyet az előadó ur a diszázsiónak juttat, hogy a véd vám révén minden állam sokkal drágábban vesz és sokkal olcsóbban ad el. mint a külföld. De erről az oldalról mi nem azért emlegetjük a diszázsiót, nem vagyunk attól elragadtatva, és nem tartjuk kívánatosnak, Mi a diszázsiót azért emlegetjük, és hatásait azért fejtegetjük, hog}^ kimutassuk, hogy a bankkülönválás esetére a magyar pénz paritásának a fentartása nemcsak magyar, hanem osztrák érdek is. Mert ha a magyar pénz diszparitásba kerül, ez az Ausztria és Magyarország közti forgalmat megbénítja, az osztrák ipar importját megnehezíti, és igy a magyar pénz diszázsiójának a levét elsősorban Ausztria ipara iszsza meg. Ezzel azt akarjuk bebizonyítani, hogy nem kell hinni azoknak a rémképeknek, a melyek azt akarják feltüntetni, hogy azt a zsenge magyar gazdasági életet Ausztria részéről heves támadások fogják érni, mert, a mint mondottam, és a mint ezek a tények bizonyítják, a magyar gazdasági élet erejének fentartása, a magyar pénz tökéletes értékének fenntartása olyan elsőrangú és eminens osztrák érdek, hogy ebben a tekintetben az ő részükről nem támadásokra, hanem segítségre számithatunk. A mint tehát látjuk, sem az előadó urnak, sem pedig a kormánypárt egyéb szónokainak nem sikerült bebizonyítani azt a meglehetős apodiktikusan odaállított állítólagos igazságot, hogy a magasabb bankráta a forgótőkét megdrágítja, de még azt sem, hogy a bank-különválás esetén az a magasabb bankráta okvetlenül bekövetkezik, mert nagyon jól mondotta az igazságügyminister ur egyik tegnapi közbeszólásában, hogy ez a kérdés egyes egyedül a bizalom kérdése. Felmerült aztán az a nagy kérdés, hogy a bank-különválás, valamint egyáltalán Magyarország gazdasági felszabadulása, önállósítása a külföldnek bizalmát irányunkban csökkenteni vagy pedig növelni fogja-e. 5ÉPVH. JÍAPLÓ. 1910 1915. V. KÖTET. Én ebben a tekintetben jóslásokba nem akarok bocsátkozni, de nem ismerem el a jóslások jogosultságát a túlsó oldalról sem. a honnan feltétlen bizonyossággal azt akarják állítani, hogy Magyarország gazdasági felszabadulása a külföld bizalmát alá fogja ásni. Sőt ellenkezőleg, merném állitani, hogy abban az esetben a két ország, Ausztria és Magyarország között igen könnyen felcserélődhetnék, mert hiszen a külföld tudja azt. hogy Ausztriának egész gazdasági élete és gazdasági berendezkedése és gazdasági ereje Magyarországra, a magyar piaezra és fogyasztásra van alapítva, ennélfogva igen könnyen megtörténhetik, hogy gazdasági szétválás esetén a külföld bizalma nem mibennünk, hanem az osztrák gazdasági életben rendül meg. Tudjuk ugyanis, hogy az üzleti világ, a pénzvilág igen sokszor, sőt a legtöbb esetben odafordul bizalmával. . . 'Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lovászy. Márton : . . . a hol erős akaratot, kitartást, szorgalmat és a viszonyokkal való bátor szembeszállást lát. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Engem tehát sem az igen t, előadó ur, sem a t. túloldal szónokai nem győztek meg arról, hogy a gazdasági önállóság, különösen pedig az önálló bank gazdasági életünkre nézve bármi tekintetben is veszedelmeket rejthetne magában vagy valami nemzeti szerencsétlenséget jelentene, s ezért kénytelen vagyok eredeti álláspontomhoz ragaszkodva a beterjesztett törvényjavaslatot el nem fogadni (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és fentartani azt a határozati javaslatot, a mit benyújtani bátor voltam. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az igen t. előadó ur azzal a kérdéssel, a mely az én határozati javaslatom tárgya, igen röviden bánt el. Pedig én azt hiszem, ez a kérdés sokkal nagyobb fontosságú, semhogy meg ne érdemelte volna akár az előadó ur, akár pedig a túloldal többi szónokai részéről a legbehatóbb foglalkozást. (Igaz! Ugy van!-a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen a miről ebben a határozati javaslatban szó van, az a hitelközvetités dolga. Meglehet, hogy azért tartózkodtak az igen t. túloldali szónok urak ennek a kérdésnek feszegetésétől, mert érezték, hogy ha ezt a kérdést csak annyiban is sikerül megoldani, hogy ebből a soktagu közvetítési folyamatból csak egy vagy két embert is ki tudunk lökni és a jegybank szervezetét az élethez közelebb tudjuk hozni, akkor az ő egész katasztrófaés nemzeti szerencsétlenség - elméletük, a mely az egy fél, vagy egy egész százalékkal magasabb bankrátában jut kifejezésre, összeomlik, mert az én javaslatom elfogadásának gyakorlati következménye az lenne, hogy, ha esetleg egy fél vagy egy egész százalékkal az önálló jegybank kamatlába magasabb is lesz, végeredményben a nagypublikum mégis olcsóbban fog hozzájutni a hitelhez, mint az alacsonyabb kamatláb mellett hozzájuthat ma. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt a kérdést az igen t. előadó ur rendkívül röviden intézte el, a mennyiben azt mondja, hogy a 21