Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

160 101. országos tilés 1911 február Ik-én, kedden. hisz az előadó ur is, azt hiszem, azt akarta mondani, a mit később ki is fejez, hogy az a kínálat és az a nivó, a mely Ausztriában van, eo ipso alkalmazkodik a magyar áUáspontokhoz is. Az előadó urnak egész eszmemenete és annak a konklúziója oda lyukad ki, hogy a közös bankráta a forgótőkének árát egyenlősiti a két országban, mert hiszen a bankráta szerinte az, a mely a forgó tőkének árára és annak kamatlábára befolyással bir. Ha az előadó urnak ez az állítása megfelelne a valóságnak, akkor annak logikai következménye az volna, hogy a forgótőkének az ára Magyarországon és Ausztriában teljesen egyenlő volna, mert hiszen a bankráta egységes s a mint az előadó ur mondja, a bankráta bir döntő befolyással a forgótőke árára. A tények azonban ezt megczáfolják; hiszen nem szükséges adatokat felhoznom erre nézve, mert ezek köztudomású dolgok. Köztudomású, hogy a forgótőke, a hitel Ausztriában, sajnos, jóval olcsóbb, mint Magyarországon, a miből az következik, hogy az egységes bankráta nem képes a forgótőke árára azt az irányadó és döntő befolyást gyakorolni, melyet a t. előadó ur tulajdonit neki. Nagyon helyesen disztingvál a t. előadó ur, a mikor azt mondja, hogy az a bankjegytömeg, a melyik érczczel van fedezve, az a tőkekinálat és tőkekereslet mozgalmában jelentőséggel nem bir, mert hiszen ez a bankjegytömeg nem egyéb, mint helyettesitett pénz. A tőkekinálat és kereslet mozgalmában egyesegyedül az a bankjegymennyiség vesz részt, a melyik csupán bankszerüleg van fedezve, a melyik érczczel fedezve nincs. Mekkora az a bankjegymennyiség % Tudjuk azt, hogy a bankszerüleg, tehát érczczel nem fedezett bankjegymennyiség évenkint átlag 3—400 millió között váltakozik ; ebből Magyarországra, talán sokat mondok, ennek a fele esik, vagyis 150—200 millió korona. Az csak természetes, hogy az ország nagy gazdasági életéhez és forgalmához képest ez az aránylag csekélynek mondható Összeg semmi esetre sem gyakorolhatja az ország egész forgótőkéjére azt az irányító befolyást, a melyet a t. előadó ur tulajdonit neki. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De nemcsak nálunk, az egész világon mindenütt tapasztalhatjuk azt, hogy a forgótőke nem irányul a bankráta szerint, minden nagyobb piaczon, vagy felette vagy alatta a hivatalos kamatlábnak történik a hitelműveletek lebonyolítása, ugy, hogy a jegybankok a maguk hivatalos bankrátájukkal rendesen csak utána kullognak az életnek, a maga erejétől egészségesen fejlődő közforgalomnak. Hogy a barikrátának az egj^sége a magyar és osztrák hitellállapotokat nem egyenlősiti, az legjobban kitűnik abból a különbségből, a mely az osztrák és a magyar járadék közt fennáll. A mélyen tisztelt előadó ur a tegnapi napon .ezt igen előkelően és nyugodtan elimiuálta, a mikor azt mondotta, hogy az más, az nem pénz, hanem hitel. Megvallom őszintén, ezt a nom distinkcziót ,nem vagyok képes megérteni. Bizonyára bennem, ;,az én szakavatatlanságomban van a hiba, mert nem tudom megérteni, hogy, mikor járadékért kapunk kölcsönpénzt, az hitel, mikor pedig bankhoz benyújtott váltókért kapunk kölcsönpénzt, az meg pénz. De tény az, hogy ez a differenczia a magyar járadék és az osztrák járadék között fennforog és most körülbelül másfél százalékot tesz ki, a minek folytán a két járadék kamatozásánál bizonyos különbség merül fel, a mennyiben a magyar járadék 4'36% kamatozással bir az árfolyamhoz viszonyítva, mig ellenben az osztrák járadék 4"28% kamatozással. Ez a differenczia tényleg fenforog, és ha ezeket a kérdéseket —• ugy a mint azt a t. túloldal állítja —• egyedül a gazdasági czélszerüség szempontjából kellene elbírálni, akkor miért nem vonja le a t. túloldal ebből a teljesen logikus következtetést, t. i. azt, hogy egyesítsük a mi pénzügyeinket Ausztriának pénzügyeivel, és akkor hozzá fogunk jutni ahhoz az óriási előnyhöz, hogy járadékunkat 002%-kal magasabban fogjuk kamatoztatni. Bocsánatot kérek, az az összeg, a miről itt szó van, nem csekélység, mert a hét-nyolcztized ezrelék kamatozási különbség egy milliárdnál már 800.000 K-át tesz ki, 5 milliárd korona adósságnál tehát teljes 4 millió koronát megtakaríthatnánk azon a réven, ha egyesitenők pénzügyeinket Ausztria pénzügyeivel, a mivel gróf Tisza István t. képviselőtársam állítása szerint nem is adnók fel gazdasági függetlenségünk ät, mert szerinte nem abban áll a gazdasági függetlenség, hogy azt a gazdasági függetlenséget független intézményekben valósítsuk meg, hanem akkor is megvan a mi gazdasági függetlenségünk és önállóságunk, ha ezekről az intézményekről szabad elhatározással, spontán akaratunkból lemondunk és azokat más intézmények függése alá helyezzük. Itt azután az igen tisztelt előadó ur rámutat az osztrák tőkék szerepére a. magyar gazdasági életben, és azt mondja, ne bizakodjunk abban, hogy ezek az osztrák tőkék itt továbbra is teljesíteni fogják a maguk munkáját és táplálják a magyar gazdasági életet; mert igaz ugyan, hogy a hosszú lejáratú tőkék benn fognak maradni az országban és tovább is dolgozni fognak, de a rövid lejáratú tőkék fognak visszavonulni, és épen ebben van a veszedelem, mert a rövid lejáratú tőkék idézik elő azt a veszedelmet, a mely a bankkamatlábnak ugrásszerű emelkedését okozza. Alig hiszem, hogy a mélyen tisztelt előadó ur ne lenne tisztában ezeknek a rövid lejáratú tőkéknek természetével. Azok a rövid lejáratú tőkék, a melyek osztrák részről nálunk el vannak helyezve, túlnyomó részben áruhitelből keletkeznek, ennélfogva elsőrangú osztrák érdek az, hogy az áruhitelnek ez a számtalan fonala meg ne szakadjon, mert ha megszakad az áruhitel, kétség' telén következménye lesz ennek az, "hogy megszakad az ennek megfelelő áruimport is. Ha tehát ezen a réven a magyar gazdasági életet veszteség éri az által, hogy ezek a rövid lejáratú osztrák tőkék visszavonulnak, meg vagyok győződve,