Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

154 101. országos iités 1911 februát 14-én, kedden. részleteire és azok technikai keresztülvitelére. Olyan itt a helyzet, mint a minő akkor, mikor a kormány törvényhozási intézkedéseket tesz s ezek részleteinek végrehajtását azután az úgynevezett végrehajtási utasításra bízza, melyet a kormány ad ki. A döntő kérdés az, hogy a Benedikt-formulának az a második része ezen utóbb emiitett kereten belül marad-e vagy nem ? Ha igen. akkor ellene kifogás nem lehet, mert akkor semmi egyéb, mint technikai részlete annak, a mit a törvényhozás maga megszavazott. Ha azonban ezen kereten túlment, akkor pedig semmi kétség nem lehet az iránt, hogy nem köti a törvényhozást, mert a törvényhozás soha bele nem nyugodhat abba, hogy tőle elvonjanak olyan valamit, a mi az ő szuverén jogkörébe tartozik. Ha ebből a szempontból tárgyaljuk a kérdést, méltóztassanak megengedni, hogy megállapítsam azt, hogy ebben a formulában voltaképen semmi sincs ; nem lehet tehát olyasmi sem, a mi bármely irányban megkötötte volna a magyar törvényhozást az önálló bank szabad felállításának kérdésében. Ennek a formulának első része oly értelmű nyilatkozatot tartalmaz, hogy az önálló bank felállítása esetén a két államnak előzetesen meg kell állapodnia az iránt, hogy miként lesznek kiküszöbölhetők azok a gazdasági hátrányok, a melyek a pénznek a két államban való esetleges diszparitása folytán állhatnak elő. A t. túloldalon nagy súlyt helyeznek a tétel azon részére, hogy előzetesen kell megállapodni és ebben találták a lekötöttséget is. Ez a kijelentés azonban voltaképen pleonazmus, mert hiszen máskép alkudni és másképen tárgyalni, mint előzetesen, teljesen lehetetlen. Utólagos alkuvások, utólagos megállapodások fogalmilag ki vannak zárva. Ez egyszerűen nonszensz. Baj ennek a formulának rendelkezéséből csak akkor állhatna elő, ha ennek bármely irányban volna valamely szankcziója, ha tehát az volna hozzátéve, hogy abban az esetben pedig, ha ilyen megállapodások kölcsönösen létesíthetők nem lesznek, a közös banknak szabadalma automaticze meghosszabbodik. Mihelyt azonban ehhez ez a joghatály hozzáfűzve nincs, akkor ez semmi egyéb, mint egy puszta deklaráczió. Mert mi következik azután, ha a két kormány nem tud e tekintetben megálmodni ? Akkor tárgyalni fog a közös bank szabadalmának meghosszabbítása iránt. De nincs olyan kényszereszköze a világnak, a mely elvi szempontból kényszerithetne valakit ilyen megálla{>odásra. Mi ezeknél a tárgyalásoknál kívánhatjuk, ha nekünk jól esik. azt is, hog)^ az Osztrák-magyar bank egészen költözködjék át ide Magyarországba, hogy egész pénzkészletét hozza át a mi országunkba, hogy összes hivatalnokai, azok, a kik Magyarországon vannak alkalmazva és azok is, a kik Ausztriában vannak, legyenek mindannyian magyar állampolgárok. Ezek kétségtelenül teljesíthetetlen követelések, de felállíthatok és ha felállítottuk és nem fogadtatnak el, meghiúsul a közös bank szabadalmának meghosszabbítása. Mi következik tehát ? Tárgyalás az önálló banknak az alapján. Hogy mi tehát voltaképen ez a Benediktformula, az benne van a nevében. Semmi egyéb, mint formula, tehát egy olyan üres dolog, a melylyel — fájdalom — a magyar államférfiak hosszú időn át operáltak és a melynek látszatdiadalait — ugy látszik — megirigyelték odaát is, és a kiegyezésben'elért valóságos vívmányok mellett az osztrák körök szükségét látták annak, hogy felmutassanak egy ilyen látszatvivmányt is. De ha van esetleg ebben a formulában valami fogható, méltóztassék megengedni, hogy megállapítsam, hogy az egyenesen a magyar érdekek javára szolgál. Mert, a mikor ebben a formulában egy elvi kijelentés foglaltatik, hogy a két kormánynak tárgyalnia keU a diszparitás megszüntetése iránt, akkor ebben szükségszerüleg benne foglaltatik az iSj hogy az osztrák kormánynak működését abban az irányban is bekapcsoljuk, hogy az ilyen diszparitás elő ne álljon és az ilyen diszparitás előállását kikerüljük. Hiszen nekünk régi álláspontunk az, — ezt vallotta különben minden pénzügyi szakember is Kornfeld Zsigmondtól kezdve le a továbbiakig, ezt hozza magával a józan ész is — hogy az osztrákok berzenkedni fognak az önálló bank felállítása ellen, küzdeni fognak ellene végső erejükig, de ha az mégis megvalósul, a kikerülhetetlenbe meg fognak nyugodni, és keresni fogják a módokat, hogy miként élhetünk mi itt meg két önálló bank mellett egymással, és miként kerülhetjük el a gazdasági hátrányokat. Ezt a közreműködését az osztrák kormánynak kapcsolta bele most a magyar kormány, mert azt mondotta : ha ti azt akarjátok, hogy elkerüljük a diszparitásból eredő hátrányokat, működjetek velünk együtt közre, azon, állapodjunk meg abban a tekintetben, hogy ilyen diszparitás egyáltalában elő ne álljon. Nyugodt lélekkel merem állítani, hogy egyetlen vonalon itt a magyar érdek feladva nem lett, és egy hajszálnyi akadály sem gördittetett ezen a ponton az önálló bank megvalósítása elé. Sajnálom, hogy nem nyilatkozhatóm hasonló elismeréssel a kérdésnek egy másik része tekintetében. Én a dolog természete szerint nem terjeszkedem ki ezúttal azokra az állítólagos titkos megállapodásokra, a melyekről itt a házban többször esett szó, mert hiszen ezek olyan értelmű elintézés alatt állanak ez idő szerint, hogy azokhoz a j)arlamentben most hozzászólni valóban politikai ildomtalanság volna. Méltóztassék azonban megengedni, hogy tisztán annak a nyilatkozatnak alapján, a melyet én egész terjedelmében elfogadok ezúttal és a melyet itt Désy Zoltán t. barátom tett, állapítsak meg egy súlyos politikai mulasztást, a mely egyszersmind a mi jártunknak jelentékeny igazolása. Désy Zoltán t. barátom nyilatkozata, de a hírlapokban megjelent Wekerle-féle és egyéb nyilat-