Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-101
101. országos ülés 1911 február 14-én, kedden. 155 kozätok is, azt erősítették meg, hogy voltaképen két eventuális megállapodásról volt szó; az egyik arra az esetre vonatkozott, ha az önálló bank felállíttatik, erre az esetre szólott volna az a Benediktféle formula, a másik megállapodás pedig mint eshetőséggel számolt azzal, hogy a közös bank szabadalma netalán meghosszabbittatik és erre az esetre tartalmazott részletes határozmányokat. Méltóztassék megengedni, de én abban a felfogásban vagyok, hogy ha valaki harczba indul és harczbaindulás előtt előre megállapítja már az ellenséggel az esetleges fegyverletétel részletes határozmányait, az sikeres harczot többé vivni nem fog. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) A harmadik kérdés, a melyet különösen néppárti oldalról feszegettek az utolsó napokban, annak az írásbeli memorandumnak a kérdése, a melynek alapján bizonyos tárgyalások indultak meg az igen t. pénzügyminister ur, mint a király akkori kiküldötte és a közt a párt közt, a melyhez tartozni szerencsém van. A t. néppárt s vele együtt mások is különösen kíváncsiak voltak arra az Írásra, arra az irott memorandumra, a mely ennél az alkalomnál e párt részéről előterjesztetett. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ennél a játéknál az igen t. urak nem annyira írásra, mint fejre pályáztak. (Derültség.) Ez az a bizonyos fej vagy írás-féle játék, a melynél azonban az írásra teljességgel nem voltak kíváncsiak, bizonyos fej vesztéseket azonban igen melegen óhajtottak. Én nem tudom, vájjon azoknál a tárgyalásoknál hány írásbeli memorandum volt, egy, kettő vagy három. Huszár Károly (sárvári) : Azt mi is szeretnők tudni! Kelemen Samu: Én nem tudhatom. Nem adhatok felvilágosítást t. barátomnak, mert én a függetlenségi pártnak sokkal igénytelenebb tagja voltam . . . Huszár Károly (sárvári) : Mintsem beavatták volna ! Kelemen Samu : . . . semhogy számot tartottam volna arra, hogy nekem bármiféle Írásbeli memorandumom a király asztalára kerüljön. Abban az időben pedig semmiféle iránytadó politikai tényezővel sem lehetett szerencsém tárgyalásokat folytatni, mert hiszen igen jól tudja épen Huszár Károly t. képviselőtársam, hogy a néppárt abban az időben egy alkalmi vállalatot létesített »Alkalmi telefonhírmondó* czimen, (Élénk derültség.) a melylyel a maga számára teljesen lefoglalta a "telefont. Igaz, hogy ez a vállalkozás némileg balul ütött ki, mert a vállalkozás után a t. néppárt számára megmaradt ugyan a telefon, hírmondó azonban annál kevesebb. (Élénk derültség.) Én, t. képviselőház, ezt a kérdést meg akarom szabadítani minden személyi vonatkozásaitól, mert személyi pikantériára nem pályázom, én tehát a kérdést tisztán elvi szempontból fogom tárgyalni, ebben az irányban pedig felfogásom szerint a dolog a következőképen áll; Azt hiszem, a t. túloldalról soha senki nem vonta kétségbe, de ugy tudom, Magyarországon egyáltalán nem vonja kétségbe senki, hogy nekünk az önálló bank felállításához jogunk van. De az sem volt vitás a túloldalon, legalább a t. pénzügyminister ur részéről nem, hogy mi az önálló bank megvalósítására gazdaságilag és pénzügyileg képesek is vagyunk. Azt már most, hogy gyakorlatilag megvalósittassék-e az önálló bank és mikor, a t. minister ur a politikai és gazdasági czélszerüség kérdésének tekintette és a czélszerüség dolgában az volt a javaslata, hogy a megvalósítás czélszerüségére nézve dönt majd az a parlament, a mely az általános választói jog alapján fog összegyűlni. Huszár Károly (sárvári) : És az lehetséges lett volna 1911 január 1. előtt 'l! Kelemen Samu : Az igen t. pénzügyminister ur annak a reményének adott kifejezést, hogy a nemzet abban az időben annak a választói jognak' alapján is a közös bank mellett fog dönteni. E mellett kifejezésre jutatta azt a várakozását is, hogy alkotmányos érzületünknél fogva annak a döntésnek, a melyet a nemzet széles rétegei egy tiszta választói jog alapján fognak meghozni, alá fogjuk vetni magunkat mi is. Azt hiszem, t. képviselőház, ebben a dolognak másik része is benne van, mert hiszen mi viszont abban a reményben voltunk, hogy ez a döntés az önálló bank javára fog esni, s ha egy államférfiú a politikai követelmények egyik legelsőrendü feltétele gyanánt azt állítja fel, hogy a többség döntése előtt meg kell hajolni, nem is szenvedhet az kétséget, hogy ha a döntés a mi álláspontunk irányában történt volna meg, a minister ur önmagára nézve hasonlóan levonta volna a politikai konzekvencziákat. (Igaz! ügy van ! jobbfelől.) T. képviselőház ! így állván a dolog, én azt hiszem, sem egyik, sem másik oldalon különben sem létező gonosz indulatokra appellálni nem szabad és nem illik. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) Őszintén megvallom, engem leginkább meglep Andrássy Gyula grófnak ebben a kérdésben tanúsított magatartása, (Halljuk I Halljulc^!) mert hiszen mindannyian tudjuk, hogy a koalicziónak 67-es férfiai, közöttük gróf Andrássy Gyula is. mint vezető egyéniség, annak idejében a gazdasági és hitelügyi önállóság elvi álláspontjára helyezkedett. Ennek adott kifejezést az a felirat is, a melyet a koaliczió, mint a királyhoz intézendő feliratot beterjesztett s ennek a progranimnak alap ján vállalt kormányzatot gróf Andrássy Gyula is. De, t. képviselőház, a bank- és hitelügynek kérdésében a puszta elvi deklarácziónál tovább is mentünk, mert hiszen az előző törvényhozás kiküldött egy bankbizottságot, a melynek nem volt az a hivatása, hogy diszkussziókba bocsátkozzék az önálló vagy a közös bank helyessége és czélszerüsége tekintetében. Ennek a kérdésnek diszkutálása teljesen ki volt zárva a bankbizottság hatásköréből, A bankbizottság a gyakorlati meg20*
