Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

150 160. országos ülés ltílí február i3-án, hétfőn. visszük osztrák részről akadályokat nem fognak gördíteni? Mer az igen t. minister ur jótállást vállalni? Hiszen hogy eddig nem tudtuk a valutánkat rendezni, kilencztized részben az osztrákok ellenállásán tört meg, mert ők a mostani helyzetet fenn akarják tartani és tényleg el akarnak zárni minket a külföld piaczától, hogy minden irányban a bécsi piacznak, az osztrák banknak legyünk kiszolgáltatva.* Igazán jó szolgálatot tett Antal Géza t. képviselőtársam, hogy reáterelte figyelmünket a 99-iki banktárgyalásokra. Az itt elmondottak is fényes bizonyságot szolgáltatnak a mellett, hogy pártunk előre látta a fejleményeket és hogy ma is ott vagyunk a hol voltunk 12 évvel ezelőtt, hogy azóta is, most is az osztrákok ellenállásán tört meg a valuta-rendezés betetőzése, a készfizetések felvétele. Nyilvánvaló, t. ház, hogy Kossuth Ferencznek és a 48-as függetlenségi pártnak az volt az álláspontja, a mit a j)árt nevében és megbízásából akkor Komjáthy Béla kifejtett. Beszédének idevonatkozó részéből, melyet szóróiszóra ismertettem, elvitázhatatlan megállapítható, hogy a 48-as függetlenségi párt a valutarendezés alatt végeredményben a készfizetések tényleges felvételét értette és pártunk annyira felismerte ennek a kérdésnek a fontosságát és nagy horderejét, hogy épen azért támadta a kormányt, mert kevesellette azokat a törvényi megállapításokat, melyeket a kormányjavaslatok tartalmaztak és épen a készfizetések felvételének teljes biztosítása érdekéből követelte, hogy imperative megállapítva legyen, hogy a mint az államjegyek kényszcrforgalma megszűnt, a bankszabadalom 83. czikkelyének határozmányai azonnal hatályba helyezendők legyenek. Kétségtelen tehát, hogy a t. képviselő urnak nincs igaza, a mikor azt állítja, hogy ez az oldal csak a mostani vita alkalmával hódol a jobb gazdasági nézetnek. Pártunk erőteljesen követelte a készfizetések felvételét és éjjen azért támadta a valutajavaslatokat, mert a készfizetésekre vonatkozó törvényes intézkedések már 12 évvel ezelőtt fel nem vétettek a valutarendezési törvények komplexumába. A tárgyalások és a vita akkori anyagának ismertetése czéljából, előadnom kell még azt, a mi a mostani tárgyalások és a mostani vita alkalmából igazán érdekes emlékeztetés, hogy a kormány álláspontja akkor az volt, hogy a jegyszabadalom meghosszabbításának egy főindoka van: a bankügy megoldásának a valutaviszonyokkal való kapcsolata. A kormány azzal indokolta, meg elhatározását, hogy a jegykibocsátási szabadalmat meghosszabbítja, hogy a valutarendezés terén az állam megtette a magáét, és elérkezett az az állapot, hogy most már a rendezés továbbvitele, a készfizetések felvételének tervszerű előkészitése, azok tényleges felvétele, a tényleg felvett készfizetések állandósítása, vagyis a már rendezett valutaviszonyok megszilárdítása most már elsősorban a jegybanknak fogja még jiedig legkiválóbb feladatát képezni; — ezért tehát a jegybank terén a viszonyok folytonossága fentartandó, vagyis a bankközösség meg nem szüntethető. Az akkori törvényjavaslatok indokolása többek közt ezt mondja: (olvassa) »A kormány, ha nem is zárkózik el az elől, hogy a külön jegybank rendszerére való áttérés nem egy tekintetben előnyösebb megoldást képezhetne, ezt a lehetőséget a készfizetések felvételében rejlő nagy közgazdasági államczélnak alárendelve, a tárgyalásokat az Osztrák-Magyar Bankkal felvette és azok előterjesztett eredményének elfogadása iránt tesz javaslatot.« A helyzet tehát, melyben Kossuth Ferencz hozzálátott a bankszabadalom meghosszabbításának kérdéséhez és ezzel kaj^csolatban a készfizetések kérdéséhez, a következő volt : A kormány elismerte, hogy a külön jegybank létesítése az ország közgazdasági viszonyaira sok tekintetben előnyösebb lehetne, mint a bankközösség ientartása, azonban a készfizetések felvételében rejlő nagy közgazdasági államczélt fontosabb feladatnak állította az ország elé és a bankelkülönités eszméjét alárendelte ennek a fontosabb közgazdasági állami czélnak, a melyet, t. i. a készfizetések felvételét, csak a közös bank intézményének fentartásában vélt megvalósíthatónak. Ezért látta indokoltnak Kossuth Ferencz, hogy pártjának hivatalos szónoka után is röviden összefoglalja és megkapó módon állítsa a ház elé a közös bank hátrányait és Komjáthy Béla érvelését kiegészítőlég igen helyesen reámutatott arra, ha az önálló bank rendszerére való áttérés és a közös bankkal kapcsolatos készfizetés felvétele között kell választani, e választásban az ország nem habozhat és feltétlenül a külön magyar bank rendszerére való áttérést kell választani. Csak természetes, hogy a mikor ezt az elvi álláspontját akarta megindokolni, olyan érvekkel állott elő, melyek arra alkalmasak, hogy aggályokat keltsenek az iránt, hogy az OsztrákMagyar Bank szervezetében a készfizetés csakugyan oly nagy előnyt képez, hogy annak alárendelni kell a bankönállóságot. így hozta fel azt, hogy a közös bankkal összekötött készfizetéseknek törvénybe iktatandó felvétele a készfizetéseknek tényleges létrejöttét távolról sem biztosítaná, ha tehát ezért kellene oly óriási áldozatot hozni, hogy az önálló bankról mondjon lé a nemzet, ez hiába való áldozat lenne, mert a készfizetéseket törvénynyel felvenni nem lehet, (Ugy van! bál felől.) azokat csakis az élet veszi fel, (Ugy van! bal felől) midőn azok felvételére a gazdasági és pénzügyi helyzet kedvező. Bizonyára ugy értelmezte Kossuth Ferencz, hogy a készfizetéseket törvénynyel felvenni nem