Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-100
100. országos ülés 1911 február 13-án, hétfőn. 149 dasági és finan'cziális viszonyoknak olyan kedvező momentuma, a milyent a kérdés megoldására szükségesnek tart. Székely Ferencz igazságügyminister: Be fog következni! Csak tessék megszavazni! Kelemen Béla: Tisztelt ház! Antal Géza t. képviselőtársam beszédének egy részével kívánok ezek után foglalkozni. A képviselő ur a készfizetések kérdéséről szólva, azt a gúnyolódást követte el, hogy örömének adott kifejezést a felett, hogy most vehemensen követeljük a készfizetést, határozati javaslatainkban, felszólalásainkban annyira a készfizetés mellett vagyunk. Megelégedett helyesléssel konstatálta, hogy ez idő szerint ez a mi álláspontunk; úgy látja, hogy a jobb gazdasági nézetek mi reánk is befolyást gyakorolnak. Feltéve azt, hogy t. képviselőtársamnak igaza volna abban, hogy a függetlenségi párt csak a bankvitának mostai folyamán követelné a készfizetések felvételét, és ez a jobb gazdasági nézet tényleg csak most gyakorolna befolyást reánk, akkor is sokkal kevesebb ok volna a gúnyolódásra azokkal szemben, a kik, meggyőzve egy igazság felismerésétől, hódolnak egy jobb gazdasági nézetnek, mint inkább mélyen elitélendő azoknak az eljárása, a kik hivalkodnak azzal, hogy ők már régen felismerték azt a jobb gazdasági nézetet, és még sem valósítják meg azt, a mit pedig az ország érdekében valónak tartanak, a mit a [presztízs kérdésének és erkölcsi kötelezettségnek hirdetnek. Ettől eltekintve, az az állítás, hogy a függetlenségi párt csak most követeli a készfizetéseket és csak most hódol a jobb gazdasági nézetnek — nem felel meg a valóságnak. Ez az oldal igen is mindig nagy súlyt fektetett a készfizetések felvételére, de annak felismerése • előtt meg kellett hajolni, hogy ezt a kérdést nem lehetett erőszakolni; nem lehetett élére állítani addig, a míg az államjegyek versenyző forgalma meg nem szűnt. (Helyeslés a baloldalon.) Aktuálissá vált e kérdés akkor, a mikor a 90-es évek törvényhozása az arany valután alapulő czinier- és pénzrendszer körébe vágó intézményeket létesítette és ennek utána az állanijegyek beváltásának proczesszusa megindult. Epén ebben az időben tárgyalta a magyar képviselőház 1899. évben az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának legutóbbi tiz évre történt meghosszabbításáról a törvényjavaslatot és ezen tárgyalásoknál tartott pártunk vezére, Kossuth Ferencz, az önálló bank létesítése mellett egy teljesen szakszerű, higgadt, meggyőző érvekben gazdag beszédet, a mely beszédnek a legvégén tett a készfizetésekről olyan nyilatkozatot, hogy a készfizetések felvétele bizonyos körülmények között utópia és hiábavaló, haszontalan áldozat lenne, a mit Antal Géza t. képviselő társam alkalmasnak tartott bizonyítékul felhasználni annak igazolására, hogy pártunk csak a mostani bankvitánál hódol a jobb gazdasági nézetnek. És most elsősorban is a t. képviselő urnak a saját szavait hozom az emlékébe, hogy nagyon egyoldalúan Ítéljük meg a kérdést, ha az államférfiaknak egyes kiszemelt, kiszakított nyilatkozatát hozzuk fel és idézzük, a nélkül, hogy ismertetnők az azokkal összefüggésben levő körülményeket. Hogy tehát a t. ház teljesen hű képét lássa annak a helyzetnek és azoknak a körülményeknek, melyek között Kossuth Ferencz beszédének folyamán ilyen módon érintette a készfizetések felvételének kérdését, kiegészíteni óhajtom Antal Géza t. képviselőtársamnak idézetét az ügy lényegének ismertetésével. (Halljuk! Halljuk! balfelöl,) A képviselőház 1899. évi Julius 3-án tartott ülésben kezdte meg a tárgyalását a valutareformra és a bankügyre előterjesztett 8 rendbeli törvényjavaslatnak együttes általános tárgyalását. A függetlenségi párt nevében és megbízásából a pártnak akkor érdemes tagja Komjáthy Béla szólalt fel a javaslatok ellen. Beszédében úgyszólván kizárólag a bankszabadalom meghosszabbítása ellen és az önálló bank létesítése mellett érvelt, majdnem kizárólag a bankügygyei foglalkozott. A pártnak hivatalos szónoka a valutarendezési javaslatokról is szólva, szórul-szóra ezeket mondotta: (olvassa) »Ha arról volna szó, hogy valutánkat rendezzük, én volnék az első, a ki ezen javaslatoknak azt a részét, melyet a valutarendezésre alkalmasnak tartok, a legigazabban és a legnagyobb örömmel üdvözölném. De, t. ház, a mint az osztrákok eddig meg tudták akadályozni. — és ez a válasz egyszersmind a t. igazságügyminister ur közbeszólására — ugy ezentúl képesek lesznek megakadályozni ennek keresztülvitelét. Székely Ferencz igazságügyminister: Tessék megpróbálni! Kelemen Béla: Hát én azt kérdezem, hogy ha önök igazán biztosra veszik, hogy ezen előfeltételek beváltása után, a bank a készfizetéseket felveheti, miért nem mondják ezt meg imperative? Miért mondják, hogy előterjesztést fognak tenni a törvényhozásnak, hogy a bank a készfizetéseket felveheti, mikor joguk van azt követelni, hogy ezen kötelességét teljesítse? Mert akkor így legalább lehetne reményünk, hogy valutánk végre valahára rendeztetik*. Ugyancsak Komjáthy Béla ezen tárgyalások folyamán, nem nyugodva meg Lukács László jjénzügymhiister ur válaszában, ezt a nyílt kérdést intézte a minister úrhoz: (olvassa) »A valuta-kérdésre vonatkozó megjegyzésemre a minister ur azt mondja, hogy nem is volna helyes kimondani ámperative, hogy mihelyt az előfeltételek megvannak, a készfizetést föl kell venni. Hát biztos-e a t. minister ur abban, hogy ha mi ezeket az előfeltételeket, a, melyek a valuta-javaslatban vannak, keresztül
