Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

148 100. országos ülés 1911 február 13-án, hétfőn. Hieronymi t. kereskedelemügyi minister ur azt mondja: »kogy ebben a törvényjavaslatban készfizetések volnának felvéve, ilyen abszurdumot nem -állíthat senki«, — azt mondja továbbá: »én.a magam részéről kijelentem, hogy én a váltóárfolyamok paritásának biztosítása mellett a készfizetések felvételét is nagyon szükségesnek tartom; nem tehetek róla, de előttem érthetetlen az, ha valaki beleegyezik abba, hogy a bank a váltóárfolyamok paritását biztosítsa, miért vonakodik attól, hogy a bank a készfizetések felvételére is köteleztessék.« A t. minister ur nyitva hagyja a kérdést és én is épen ezt kérdezem: miért ? Figyelembevételt érdemlő körülmény épen az, hogy a lefolyt vitából is megállapítható, hogy sem az Osztrák-Magyar Banknak, sem a monarchia másik államának semmi elfogadható oka sincs, hogy az Osztrák-Magyar Bankot terhelő készfizetési kötelezettség teljesítése újból kitolasson és e végből a megszűnt akadályozó törvényes okok helyébe teljesen új feltételek statuáltassanak. Nem is állíttatott, hogy a bank ne lenne abban a helyzetben, hogy a készfizetéseket bármely pillanatban felvegye. Sőt ellenkezőleg, épen az állíttatik, hogy a bank a készfizetéseket igy is megvalósítja. Vita tárgyát nem. is képezheti, hogy minden pénzügyi előfeltétele megvan a készfizetések megkezdésének. Elvégre mi, mint önálló állam adjuk a közös jegybanknak a jegykibocsátási j)rivilégiumot és felháborítóan visszás állapot, hogy a köztünk lévő szerződéses viszonyba olyan téren avatkozik be döntőleg a monarchia másik állama, a hol a mi gazdasági érdekeinknek olyan megvédéséről és szerződéses megállapításáról van szó, a melyet a másik szerződő fél, az Osztrák-Magyar Bank teljesíteni kéjies is és hajlandó is. (Igás! Ugy van!) Én legalább ugy fogom fel a dolgot, hogy az Osztrák-Magyar Bank a mi jogos kívánságainkat a készfizetések felvétele tekintetében szerződéses módon, alapszabályaiban felvett megállapítás törvényes kötelező erejével nemcsak képes, de hajlandó is teljesíteni. Ha ez nem igy volna, akkor nem kérte volna a bankstatutumok 105.. czikkében megállapított határidő pontos betartása mellett a bankszabadalom további meghosszabbítását oly körülmények között, a mikor a magyar törvényhozás tagjai között nem létezett még oly izoláltan, magára hagyatottan álló magánvélemény sem, a mely a készfizetés ügyét lényegtelennek tartotta, annak felvételét nem követelte volna. Lehetetlen, hogy az Osztrák-Magyar Bank tájékozva nem volna arról a közvéleményről, mely ebben a kérdésben "pártkülönbség nélkül egyértelmű volt. Egyértelmű volt a későbbi időkben is, legyen elegendő gróf Tisza István aradi programmbeszédére, ennek az országgyűlésnek válaszfeliratára, sőt magának Popovics Sándor bankkormányzó urnak nyilatkozatára hivatkozni. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloläalon.) Nem fogadhatom el kimerítő megokolásnak azt, a mit a terminus kérdésében a t. pénzügyminister ur február 4-iki beszédében előadott, és a mi igy hangzik: (olvassa) »a kormány soha sem helyezte kilátásba a készfizetések felvételének egy naptár szerinti najDra vagy fix terminusra való biztosítását, mert hiszen a készfizetések felvétele olyan kényes közgazdasági jM'obléma, a melyet mindig csak bizonyos gazdasági financziális és politikai kedvező konstellácziók között lehet keresztülvinni, s igy a kormány nem lehet abban a helyzetben, hogy 7 vagy 8 hónappal ezen terminus beállta előtt azt mondhassa, hogy bármi történjék, bármilyenek legyenek a gazdasági és financziális viszonyok, kötelezi magát, hogy január 1-én felveszi a készfizetéseket^. Ez mind igen szép, csak nagyon feltűnő dolog, hogy az önálló bank felállításának lehetősége ügyében ezen a t. pénzügyminister urnak az ominózus január elseje fix dátumával szemben 13 hónappal a kitűzött terminus beállta előtt nem voltak skrupulusai. Nem voltak lelkiismereti aggályai, a mikor Justh Gyula t. képviselőtársam által ismertetett memorandum és tényállás alapján szolidaritást vállalt 1909 november hónapban egy olyan kibontakozási terv keresztülvitelére, a mely megállapodások szerint 13 hónap múlva, vagyis 1911. évi január 1-én felállíttatott volna az önálló magyar bank, közben jnedig az általános és egyenlő választói jog kérdése elintézést nyert volna, a választók névjegyzéke ezen 13 hónapi időn belül az uj reform alapján összeállittatott volna, a választások ugyanezen időn belül megejtettek volna, s az uj parlament a fix terminusra, január 1-ére az önálló jegybankot felállította volna. Ezt mindent megcsinálni lehetőnek tartotta fix terminusra ; de a készfizetések felvételét nem tartja lehetőnek fix terminushoz kötni. Igazán nagy különbség van a pénzügyminister urnak a nyári és a téli elvei között. Egyébiránt a mit a t. pénzügyminister ur a készfizetések felvételének határidőhöz kötése ellen felhoz, az nem áll ellentétben határozati javaslatommal, illetve azzal a jogos követeléssel, hogy ha a t. kormány és a t. többség meghosszabbítja a bankszabadalmat, a törvényben magában bizonyosságot nyújtson a tekintetben, hogy a készfizetések mondjuk két-három éven belül föltótlenül megkezdetnek. A mostani törvényjavaslatban azonban a készfizetések tényleges megkezdése a . megújítandó bankszabadalom hétévi időtartamán belül sincs biztosítva. Lehetetlennek tartom, hogy a t. pénzügyminister ur oly sötét színben lássa a jövőt, oly kilátástalannak a reánk következő 7 esztendőt, oly borultnak a politikai látóhatárt, hogy komoly aggálya legyen, hogy ennyi hosszú idő alatt sem. fog elkövetkezni. a politikai, gaz-