Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

146 100. országos ülés 1911 február 13-án, héttőn. hogy elessen az egész 5-ik szakasz. De ez két különböző dolog, és két különböző érdek. A mikor a bank a külföldi "váltóárfolyamoknál biztosítja a koronaérték-paritást, akkor par excellence az osztrákok eminens gazdasági érdekét elégíti ki, mert a monarchiában, melynek egész területén van az Osztrák-Magyar Banknak szabadalma, a külkereskedelem — eléggé sajnos — de túlnyomólag osztrák kézben van. Ez tehát túlnyomókig, majdnem kilencztized részben osztrák érdek. A magyar érdek az, hogy a külföldön elhelyezett és elhelyezendő papírjaink, ha koronaértékre szólnak, mint aranyérték tekintessenek, mint az aranyérték honorálhassanak; továbbá a magyar érdek az, hogy Magyarországnak hitele olyanná váljék, mint a milyen a készfizető államok hitele szokott lenni, a melyet semmiféle gonosz indulattal terjesztett rossz hirek soha le ne ronthassanak, mert arról, a ki készpénzben fizet, elhitetni nem lehet, hogy az rossz fizető. Mindnyájan tudjuk, hogy épen az osztrákok terjesztik a magyar kereskedelem megbizhatlanságáról a kártékony rossz híreket, és épen a külfölddel való nemzetközi érintkezésünk fejlesztése érdekéből is fontos reánk nézve, hogy a készfizető államok sorába lépjünk. 18 éve annak, hogy behoztuk az aranyvalutát! Közel két évtized elteltével joggal követelhetjük, hogy elérjük a hozott áldozatok kívánatos ellenértékéül az akkor már kitűzött czélt, hogy pénzünk, áru- és hitelforgalmunk értékmérője állandó és minden ingadozástól biztosított legyen. Ha jegykibocsátó bankunk a törvény erejénél fogva aranyvalutás készfizető bank, csak akkor leszünk a világkereskedelem terén a többi aranyvalutás országgal egyenlők; akkor nemcsak Ausztriához, hanem a külföldi egyéb országok pénzpiaczához is eredménynyel fordulhatunk, azok bizalommal lesznek irántunk, megtalálják nálunk mindazokat a pénzügyi előföltételeket, melyek a nemzetközi áru és értékforgalomban a hitelügyletek alapját képezik, és

i a törvénynek ereje fogja biztosítani az idegen államok tőkéseit annak a károsodásnak veszélye és lehetősége ellen, hogy változó, hullámzó pénzértékkel lesznek fizetve. (Helyeslés balfelöl.) Egyebekben gróf Tisza István is utalt arra, hogy nem áll az, hogy ebben a törvényjavaslatban meg van minden, a mit a készfizetésektől várunk és a külföld is majd elfogadja ezt a nagyon jó megoldását a valuta állandósága biztosításának. A német, angol, franczia jegybankok ezt a megoldást sem magukra nézve, sem más állam jegybankjainál a tényleges készfizetéssel egyenlőnek nem tekintik. Maga Jankovich Béla t. képviselőtársam is elismerte, hogy tulajdonkópen nem aranyvalutánk van, hanem papiros valutánk, melynek paritása az OsztrákMagyar Bank ügyességétől és jóakaratától függ és ezt ő maga is olyan állapotnak jelezte, mely hozzánk nem méltó. A harmadik csoportba sorozom azt a felfogást, melynek gróf Tisza István a legpregnánsabb kifejezője. Ezen felfogás szerint a készfizetések felvétele igen nagyhorderejű, hazánk közgazdasági viszonyaira nagy fontossággal biró érdek. Gróf Tisza István tisztelt képviselőtársam erőteljes és megczáfolhatatlan érveléssel pocsékká tette és tönkresilányitotta azt a felfogást, mely ezt a kérdést Magyarországra nézve lényegesnek nem tartja; de másrészt a legmerevebben szembehelyezkedett azzal a felfogással is, hogy ebben a kormányjavaslatban lényegileg megoldva van a készfizetések kérdése, és teljes nyíltsággal konstatálta, hogy a készfizetések kérdésében a teljesen jogosult és indokolt czélt a kormánynak elérnie nem sikerült. (Igás! TJgy van! a bal- és a szélsőbalohlalon.) Gróf Tisza István tisztelt képviselőtársam a mi felfogásunkkal teljesen egyezően hangsúlyozta, hogy az a terület, mely nem bir készfizetéssel, csak másodrendű gazdasági terület lehet és a többi kulturterület azt, gazdasági szempontból véve, magával egyenjogunak sohasem fogja elismerni; — hangsúlyozta azt, hogy a külföld bizzék egy ország pénzének belértékében, bonitásäban, arra szükséges, hogy a valuta helyre legyen állítva, mert igazi pénz csak a nemes érez lehet, és az olyan bankjegy, a mely j>ari áll, vagyis bármikor, bármely pillanatban, a valutát képező nemes érezre felváltható ; hangsúlyozta, hogy micsoda unikum van abban, hogy a monarchia két állama a készfizetések kötelezettségét még akkor sem állítja helyre, a mikor az tulajdonkópen helyreállott a közgazdasági fejlődésnek természetes alakulata folytán. Ezek az érvelések, t. ház, mind megerősítik a mi álláspontunkat és bizonyára egy túlnyomó nagy többség van parlamentünkben, mely a készfizetésekről lényegileg egyetértő felfogással bir. A milyen örvendetes dolog az ügy lényegének felismerésében megnyilvánuló egységes felfogás, ép annyira sajnálatos, hogy az ügy elintézésénél, az ügy megoldásánál a személyi momentumok és pártkötelékhez tartozó érzések dominálnak és ugy gróf Tisza István, mint a t, többség elhatározásaikban ennek az országos érdekű ügynek tárgyilagos elintézésénél nem vezettetik magukat a következtetések levonásánál a logikának természetes törvényei által. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Megállapítják, hogy ez ma már becsületbeli érdek, s a további oktalan halogatás deklassziíikál bennünket a külföld előtt; lerontja komolyságunkba, gazdasági törekvéseink realitásába vetett hitet, árt a monarchia presztízsének, a monarchia nagyhatalmi állásának; megállapítják, hogy minden előfeltétel megvan, hogy az OsztrákMagyar Bank a készfizetéseket megkezdje; megállapítják, hogy a munkapárt az ő választási programmjában igenis kívánta a készfizetések felvételét és hirdette azt, hogy erre az