Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

100. országos íilés 19 ti február 13-án, hét fon. 14S fizetések felvételének benyújtott határozati javaslatom szerint batáridőhöz kötött megkezdése. A helyzet az, hogy a bankstatutum 111. §-ában benfoglaltatik az, hogy a közös bank készfizetési kötelezettségének hatálya felfüggesztve van és marad addig, mig az állam jegyek kényszerforgalma meg nem szűnik. Ez azonban már megtörtént, az államjegyek bevonattak, beváltattak, azoknak versenyző forgalma megszűnt, s igy egyéb törvényes akadályozó ok hiányában eo ipso hatályba kellett volna lépnie a bank készfizetési kötelezettségének. Minthogy azonban a bank készfizetési kötelezettségének felfüggesztése törvényen alapszik, a bank nem köteles felvenni mindaddig a készfizetéseket, mig a törvénynek ez a része, vagyis a bankstatutum 111. §-a hatályon kivül nem helyeztetik. Olyan törvényes intézkedéseknek a meghozataláról van tehát szó, melyek értelmében az Osztrák-Magyar Bank alapszabályai 83. czikkelyének a készfizetési kötelezettségre vonatkozó, felfüggesztve lévő határozatai hatályba helyeztessenek. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsobálóläalon.) Én a magam részéről fentartom és ismétlem annak megállapítását, hogy a t. pénzügyminister ur és a t. kormány most a bankszabadalom meghosszabbításakor azért nem áll elő oly javaslattal, mely papírpénzünknek félig-meddig kényszer árfolyamát megszüntetné és a közös bankot a készfizetések felvételére szorítaná, mert osztrák részről felismerik azt, hogy a készfizetések felvételének törvényben proklamált megkezdése esetében Magyarország pénzügyileg függetleníthetné magát Ausztriától és épen ezen bekövetkező eredmény meghiúsítására való konok törekvésben nyilvánul meg Ausztriának hatalmi fölénye, de egyben mindazoknak a magyar államférfiaknak gerincztelensége, mindazoknak gyengesége, ellenállási képességüknek a hiányossága, a kik Ausztria lenyűgöző törekvéseinek szolgálatába szegődnek és a magyar hazának gazdasági fellendülését előmozdító ezt a reformot hátráltatják, késleltetik, azt megakadályozzák. (Helyeslés balfelöl.) Az én egyéni véleményem a készfizetések felvételéről ezen törvényjavaslattal kapcsolatban altban csúcsosodik ki, hogy a kormány elejtette a készfizetések felvételének biztosítását; ez a tény az osztrákok hatalmi prepotencziájára vezetendő vissza és arra a gyengeségre, az ellenállás teljes hiányosságára , melyet a kormány az osztrák érdekelt körökkel szemben tanúsított akkor, mikor az ország közgazdasági érdekének teljesen súlyos megkárosítását elhárítani képes nem volt. Ezen véleményemmel szemben az általános vita folyamán a t. többség részéről elhangzott érvelések három csoportba oszthatók. Az egyik csoportba sorozom báró MadarassyBeck t. képviselőtársam érvelését, a ki odakonkludált, hogy ebben a nagy kampányban a készfizetések kérdése, a kérdés jelentősége ugy KÉPYH. NAPLÓ. 1910—1915. Y. KÖTET. Magyarországon, mint Ausztriában túloztatott és mint igazán tiszta közgazdasági meggyőződését fejezte ki, azt mondván, hogy ezt a kérdést mi reánk, Magyarországra nézve lényegesnek nem tartja. Ez a felfogás teljesen izoláltan, teljesen magában áll; a t. túloldalról senki sem támogatta ezt a fölfogást, sőt a kormánypárt t. tagjai ezzel egészen ellentétes felfogást tettek magukévá. En tehát, pláne gróf Tisza István erőteljes érvelése után csak nyitott ajtót döngetnék, ha báró Madarassy-Beck t. képviselőtársamnak ezzel a magában álló felfogásával szemben hosszasan bizonyitnám a készfizetések felvételének reánk rendkívül fontosságát és nagy horderejét; e tekintetben eleget felhoztam az általános vita folyamán mondott beszédemben. Hiszen már akkor elmondott beszédem kizárólag a benyújtott határozati javaslatomnak megindokolását tartalmazta. A második csoportba sorozom a Lukács László-Jankovich-féle felfogást, mely kifejezésre jut a mindkettőjük által hangoztatott állításban, hogy a készfizetés nyilvánvalóan nem más, mint azon eszköz, melylyel valutánk paritását fenntartjuk; ha tehát törvényileg biztosítva Yan a külföldi váltók kurzusában kifejezésre jutó értékparitás, ezzel törvényileg biztosítva van a készfizetés is, — ennélfogva habár ebben a törvényjavaslatban a készfizetések kötelező felvétele formailag nincs is kimondva, az abban rejlő lényeg megvalósulást nyer. Ez anynyit jelent, ha nem is formailag, de lényegileg benne van a törvényjavaslatban a készfizetések felvétele. Tisztelt Ház! A túloldalról is beismerték, hogy reánk nagyobb mértékben háramlik előny a készfizetések felvételének törvényben proklamált megkezdéséből, mint Ausztriára; véleményem szerint az osztrák érdekeket teljesen kielégítheti a bank által a devizákkal eddig is folytatott fizetésteljesitések mellett annak a kötelezettségnek a kimondása, hogy a bank a külföldi váltóárfolyamok paritását fentartani, biztosítani köteles, de reánk Magyarországra nézve nem elegendő a külföldi váltó árfolyamok paritásának biztosítása, reánk nézve ez nem egyenlő, nem egyenértékű a köteles készfizetések felvételének megkezdésével, mert reánk nézve a lényeg épen abban a formában van, hogy törvényben legyen kimondva a banknak a készfizetési kötelezettsége és igy egyáltalán nem áll az, hogy azt a czélt, a melyet a készfizetések megkezdése által akarunk elérni, elérjük ezen törvényjavaslat intézkedései által is. Hiszen ha a külföldi váltóárfolyamok paritásának biztosítása egyenlő volna a készfizetések felvételével, az osztrákok bizonyára nem vonakodnának attól, és nem akadályoznák azt, hogy a Bank miként a váltóárfolyamok paritásának biztosítására, ugy a készfizetések felvételére is köteleztessék. Ez volna a legegyszerűbb mód, 19