Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-96
96. országos ülés Í9H február 8-án, szerdán. 9 sem felette, sem körülötte nincsenek és semmiféle épeszű ember ezeket a készfizetéseket abban megtalálni nem fogja. (Igaz! Ugy van 1 a szélsőbaloldalon,) Ugy látszik, hogy ennek daczára teljes a harmónia a t. munkapárt sorai között, mert ott mindenkinek igaza van. Gróf Tisza István leforrázta ugyan saját pártjának egy részét, s közte a pénzügyminister ura t ; de azért a pénzügyminister ur azt mondja, hogy nem érzi magát leforrázva ; nincs semmi baj, mert gróf Tisza István beszéde szerint a jelszavakat, frázisokat, Ígéreteket ki lehet kapcsolni. Gróf Tisza István ellenünk akarta forditani ezt a vádat, de voltaképen nem miránk sütötte, hanem saját pártjára, mert az kapcsolta ki programmjából a készfizetések frázisát. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt is mondotta gróf Tisza István, hogy a neveletlen, az engedetlen, a brutális tényeket nem lehet letagadni és kikapcsolni. Hát ez is igaz, mert a nemzet csakugyan csalódott a munkapártban; ezt a brutális tényt nem lehet letagadni az által, hogy önök többségben vannak, a kormányhatalmat tartósan gyakorolják, nem lehet tagadni azt a tényt, hogy a választások előtt tett ígéretüket nem teljesítették . . B. Duka Géza: Cseréljünk helyet! Kun Béla: Hogy a nemzet bizalmával visszaéltek és hogy voltaképen a parlamentarizmus örök érvényű szabályai szerint, a mikor nem tudták beváltani a nemzetnek tett Ígéretet, akkor, ha nem. is cserélnénk helyet, de önöknek ell kellene távozniok erről a helyről, a hol jelenleg ülnek : ez bizonyos. (Zaj. Elnök csenget.) Justh Gyula szeretett pártvezérem (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) által felolvasott memorandum alapján a függetlenségi párt inkább ragaszkodott elveihez, mint a hatalomhoz; ma a hatalmon ülnénk, ha elárultuk volna azon elveket, a melyek a nemzet függetlenségének és jobb jövőjének alapját képezik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De ha Ausztriára tekintek és nézem, hogy az ausztriai körök mint nyilatkoznak a t. munkapártnak a készfizetések kérdésében tanúsított álláspontjáról és mint nyilatkoznak általában a magyar nemzetről, akkor kiviláglik az a szomorú tény, hogy az osztrák körök ismét homlokegyenest ellenkezőjét mondják annak, a mit nekünk a kormányelnöki és a ministeri székekből hirdetnek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az osztrák baukbizottság ülésén Mayer pénzügyminister nyíltan kimondotta, hogy sikerült megőrizni ezzel a bankjavaslattal a jegybank közösségét a jól bevált szervezeti alapon; ez alatt nem lehet mást érteni, mint az Ausztria részére jól bevált és a Magyarországot gyengítő, nyomorító és szolgai sorsba juttató szervezeti alapot. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja továbbá az osztrák minister, hogy mindezt sikerült megcsinálni, a nélkül, hogy fel kellett volna adni a készfizetésekre vonatkozó osztrák álláspontot. Ez az álláspont pedig nem volt és a legközelebbi jövőben sem lesz más, mint az, hogy a készfizetéseket nem szabad a törvény KÉPYH. NAPLÓ. 1910 1915. V, KÖTET. kötelező erejével felvenni, mert az osztrák körök ebben az első lépést látják Magyarországnak az osztrák gyámság alól való felszabadulására és arra, hogy ez az ország önmaga rendezze be gazdasági életét és itt független és boldog nemzetet teremtsen. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A másik felszólaló az osztrák bankbizottságban, Kramarz, azt mondotta : ne higyjék Magyarországon, hogy Ausztriát a készfizetések felvételére fogják kényszeríteni. Ehhez hozzájárult Bilinski volt osztrák pénzügyminister is. Kinek van hát igaza, a magyar kormánynak vagy pedig az osztrák kormánynak és az osztrák parlament számottevő vezetőférfiainak ? Sajnos, megtanultuk azt a történelemből és a legutóbbi idők történetéből is, hogy a mikor a magyar nemzeti jogok kijátszásáról és háttérbe szoritásáról van szó, akkor mindig azoknak van igazuk, a kik a hatalomnak elfogult és velünk szemben kérlelhetetlenül alkalmazott erejét alkalmazva, Magyarországnak az önállóságát és a függetlenséghez való jussát kétségbevonják. Az osztrák körök mindig ezt tették, tehát ebben a kérdésben is az osztrák köröknek van igazuk, azoknak, a kik azt mondják, hogy igenis, a magyar kormány volt mely meghátrált a magyar kormány volt az, a mely nem váltotta be a választóknak tett Ígéretet, az a magyar kormány, a mely örökös bölcs mérséklettel, rückwärtskonzentrierunggal megszegte a nemzetnek tett és hajdan szentnek és megvalósifcandónak jelzett igéretét. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Az általam elmondottakból az is világos, hogy valami megegyezés és valami harmónia mégis csak van az osztrák illetékes körök és a magyar kir. kormány közt. Harmónia van abban, hogy mind a ketten a magyar függetlenségi törekvések letörésén dolgoznak (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Az osztrák körök azok, a melyek az irányt mutatták, a kik a rendelkezést osztják és a magyar kormány az, a mely engedelmeskedik és engedelmeskedni tartozik. Ilyen ellentétek daczára mégis miként lehet az, hogy a munkapártból nem történik kiválás ; hogy azok, a kik nincsenek egy véleményen gróf Tisza Istvánnal, hanem Lukács László nézetét osztják, vagy megfordítva, a kik Lukács Lászlóval nincsenek egy véleményen és gróf Tisza István véleményét osztják, miért nem válnak ki és miért nem mennek egymással szembe ? Ennek a megfejtésére csak azt mondhatjuk, hogy van a munkapártban valami titkos, csodálatos, bűverejű ragasztószer és ez nem más, mint a többségi életnek a szeretete, hűség a végletekig, terminus nélkül, terminusokhoz nem kötve, a mint kifejezte azt gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök ur is, hogy ő határidő nélküli ministerelnök, így irta meg saját félhivatalos lapja. Hát, t. képviselőház, azt mondotta a ministerelnök ur: »az én jelszóm, hogy hadd fussa ki magát a vita«. Mintha azt mondotta volna egyúttal, 2
