Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

3 0 96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. hogy vigan dudál a portugál, semmiféle határidőhöz kötve nincs, sem felfelé, sem lefelé, ő úgyszólván határidő nélküli ministerelnök. T. képviselőház ! Könnyű dolog igy beszélni, mert, ugyebár, február 15-éig volt bankprovizórium és február 15-ike után is, a mennyire tetszik, pár hónapra, akár fél esztendőre is, lesz ujabb bankprovizórium. De ha azt nézzük, hogy lényegileg február 15-ig meglevő és a február 15-ike után megcsinálandó bankprovizórium nem törvényes, akkor semmi dicsőséget nem találhatunk abban, hogy a magyar ministerelnök a törvénynek meg nem tartásával, a jogszokásokhoz való nem alkalmazkodással nevezi magát terminus nélküli ministerelnöknek. Mert, t. képviselőház, hogyha a ministerelnök ur tényleg a törvényhez, tényleg az alkotmányosság örökérvényű szabályaihoz tartaná magát, akkor már neki régen, a mikor a készfizetések kötelező felvételét hozni nem tudta az ország számára, nem terminus nélküli, hanem bársonyszék nélküli ministerelnöknek kellene lennie. (Ugy van! ügy van! a haloldalon.) Még egy kijelentésével kénytelen vagyok foglalkozni Rónay Jenő t. képviselőtársamnak. Azt mondotta ő, hogy nem t. munkapárti képviselőtársai, hanem mi, a függetlenségi és 48-as párt tagjai állunk Bécsnek a szolgálatában. i Gr. Batthyány Pál : Merész egy állítás ! t Kun Béla: Azt mondotta, hogy ez a hosszú tárgyalás alkalmat nyújt az osztrák köröknek meggyőződni arról, hogy Magyarországon az alkotmányos élet szünőfélben van ; hogy a mikor mi azon erősködünk, hogy az általunk is elismert nagy többség akarata teljesüljön itt a törvényhozás szentélyében, akkor bő anyagot nyújtunk Bécsnek és Ausztriának, hogy a mi alkotmányos életünk komolyságában bizzék. Hát, t. képviselőház, igazán nagy szomorúsággal vagyok kénytelen megállapítani, hogy ez a beszéd szinte megfoghatatlan előttem. Teljes félremagyarázása ez a tényeknek, és nem tudom felfogni, hogy magyar ember szájából, még ha munkapárti is, miképen hangozhatott el. Mi állunk Bécsnek a szolgálatában, a függetlenségi és 48-as párt tolja Bécsnek a szekerét, az a párt, a mely épen azért hagyta ott a kormányt és a hatalmat, mert nem akart Bécsnek a szolgálatába állani ? Hát kérdezem, hogy nem áll Bécsnek a szolgálatában a t. munkapárti túloldal, a mely a közös bank szabadalmának meghosszabbításával is olyan törvényjavaslatot készül elfogadni, a melyet épen Bécs akar, a melyet az udvari körök rendelnek és parancsolnak 1 (Ügy van ! ügy van! a baloldalon.) Es azért, hogy itt egy pár hét óta vita folyik a nemzet igazainak kimondásáért és folyik a bölcs mérséklet hibáztatásáról, a melyet önök hirdetnek, szabad-e azt hirdetni egy magj^ar képviselőnek, épen a bécsi körökhöz adresszálva szavait, hogy az alkotmányosság itt szünőfélben van ? Engedelmet kérek, felhivhatj uk-e az osztrákokat b|róul a parlamentarizmus, az alkotmányosság szempontjából, hogy ők Ítéljenek arról, hogy -mi mikor a nemzet igazait védjük, és, elismerem, egy hosszú, de nem. obstrukcziós vita folyamán nyíltan hangoztatjuk, akkor mi voltaképen a magyar alkotmányosság bástyáit gyengitjük 1 Hát, t. ház, kérdezem, hogy a nyáron nem volt szünőfélben az alkotmányosság Magyarországon, (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk ! baljelől.) a midőn még csak üléseket se tartott a t. munkapárt és a t. kormány, a mikor a többség akarata nem érvényesülhetett azért, mert egyáltalában módot se adtak arra a t. munkapárti képviselő urak, s a t. kormány, hogy ez a többségi akarat érvényesüljön ? Es, t. képviselőház, ha mi itt most beszélünk és a bankvita folyamán elmondjuk a magunk meggyőződését, ezzel csak a választóknak tett igéretünket és kötelességünket teljesítjük, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) pedig nemcsak mi, hanem t. munkapárti képviselőtársaim is mindannyian azt fogadták, hogy a nemzet jogaiért, a nemzet igazaiért sikra fognak szállni, beszélni is fognak, nemcsak szavazni. (Igaz ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A mikor pár esztendővel ezelőtt a magyar nemzet dolgaiba beleszólott az osztrák ministerelnök, akkor gróf Tisza István ministerelnök, a mai munkapártnak egyik vezére, mondotta azt, hogy itt egy előkelő idegennek nincs jussa beleszólni a magyar nemzet autonóm ügyeibe. Ezzel ellentétben most Tisza István grófnak egyik hű katonája, Rónay Jenő, azt mondja, hcgjr épen Bécsnek szeme előtt ne látszódjunk mi olyanoknak, a kik vitánkkal azt a kétséget támasztjuk és tápláljuk, hogy az alkotmányos élet Magyarországon megszűnt. Hát, t. képviselőház, lehet, hogy a munkapárti padoknak jó szolgálatot tett Rónay Jenő t. képviselőtársunk ezzel a beszédével, de hogy a nemzeti ügynek határozottan kárára és ártalmára volt, (Igaz ! ügy van ! baljelől.) azt minden iránta érzett tiszteletem mellett is kénytelen vagyok elismerni és hangoztatni. (Helyeslés a baloldalon.) A mi, t. képviselőház, a közös bank előnyeit illeti a magyar nemzeti törekvések szempontjából, erre vonatkozólag a munkapárti szakértő urak statisztikai adatok felsorolásával nagyon szép és nagyon messze vonalakba elnyúló képet festettek itt a t. ház előtt. Mikor azonban a közös bank előnyeit vitatták, az összes szakértők, a kik a túloldalról felszólaltak, egyáltalában nem szolgáltattak bizonyságot arra nézve, hogy az önálló bank hátránynyal lenne a magyar nemzet és a gazdasági erősödésére nézve. (Ugy van! baljelől.) T. képviselőház ! Az az olcsó kamat, a mit a közös bank humánus hitelszabályozási műveletének tudnak be a t. munkapárti szakértő urak, az az olcsó kamat a tények szerint ma nem nagyon olcsó. Mert igaz ugyan, hogy olcsón kapják a pénzt az Osztrák-Magyar Banktól e bank mellékhelyei, (Zaj. Elnök csenget.) Magyarország népe, azonban a kisemberek, az egyre nehezebb megélhetési viszonyok közé jutó polgároknak sok milliónyi tömege ennek az olcsó pénznek a javát és üdvét nem