Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

100. országos ülés 1911 február 13-án, hétfőn. 141 annak felállítását lehetségesnek és kívánatosnak tartottam, de természetesen fentartom azon körülmények szigorú megítélését, a melyekhez különösen az idő tekintetében a bank felállítása kötve van. Mikor megjött az ideje, meg is tudtam határozni az időpontot és épen azért tartozom e párthoz, mert ez a párt is meghatározta az időpontot. (Élénk helyeslés és ta/ps a szélsőbaloldalon.) Ez tehát semmikép sem bizonyítja azt, a mit a t. pénzügyminister ur állított. Az, hogy az OsztrákMagyar Bank működésének bizonyos részét, irányát mindig a legnagyobb elismeréssel említettem, azt ma is bevallom, jövőben is megteszem, mert ez teljes meggyőződésem, ez a tárgyilagossághoz tartozik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Foglalkozom még, t. ház, röviden Hieronymi Károly t. kereskedelemügyi minister ur pénteki felszólalásával, foglalkozom vele különösen abból a szempontból, hogy ő, a ki igazán sokat foglalkozik és alaposan e kérdések tanulmányozásával, és a ki a szakirodalomban is jártas, itt egy nagyon messzefekvő, — de épen ez mutatja, hogy e kérdések mind szoros összefüggésben állanak — egy messzefekvő tényre, az 1810-ben tartott boullion-eommittee történetére hivatkozott, és ezzel kapcsolatosan tett bizonyos megjegyzéseket, de e megjegyzéshez hozzá kell szólnom abból a szempontból, hogy meg akarom világítani, tulajdonképen hogy történt Angliában a készfizetések felvétele. (Halljuk! a szélsőbalóldalon.) Angliában 1797-ben ministeri tanácsi határozat felfüggesztette a bank beváltási kötelezettségét. Ez az úgynevezett restriction aet; a bank tehát nem tartozik jegyeit beváltani. Akkor a napóleoni háborúk nagy költségeket okoztak ; Anglia jíénzzel támogatta az európai nagyhatalmakat, és, a mikor Napóleon legyőzetett, a bank már 1817 január havában közölte a kormány minden beavatkozása nélkül a közönséggel, felszólította, hogy az 1816 előtt kibocsátott egy és két fontról szóló jegyeket hajlandó aranyban beváltani. Angliában ugyanaz történt, mint nálunk. A közönségnek nem kellett, nem váltotta be a jegyeket. A bank ismételten felszólította ugyancsak 1817 szeptember havában a közönséget. Ugyanaz volt a következmény. Del 1818-ban változott a helyzet; 1818-ban a váltóárfolyamok kedvezőtlenül alakultak Angliára nézve, és ennek következtében a kormány igenis szükségét látta annak, hogy a pénzforgalom rendezéséről valamikép gondoskodjék. Akkor hívták össze azt a nevezetes ankétet, a melyet előbb bátor voltam említeni, az 1818. évi ankétet, a melynek igen nagy szerepe van a pénzforgalom és a pénzelméletek történetében. Ezen az ankéten tanácskoztak a kérdés felett, és az eredmény az volt, hogy 1819-ben Peel, a ki, mint ismeretes, a bankpolitika terén igen nagy szerepet játszott, benyújtott egy törvényjavaslatot, mely a készfizetések felvételét elintézi. De mikép ? Tudjuk, hogy az angoloknál majdnem általános szokás, hogy ők nagy, szerves törvények életbeléptetésére bizonyos időt engednek, hogy mintegy a közönség és a viszonyok hozzájuk alkalmazkodj anak. így volt ez később a gabonatörvények eltörlésénél és igy volt itt is, a Cash payment act-nál, mely 1819-ben életbelépett, de négyévi időszakot tűztek még ki, 1819 február 28-tól 1823 májusig, és pedig akkép, hogy különböző skála szerint állapították meg, hogy a bank az aranynak milyen értékében tartozik a jegyeket beváltani; a legmagasabb volt 4 font 1 shilling, a legalacsonyabb 3 font 17 shilling 10 és fél pence. Látjuk, hogy a készfizetések felvétele nagyon gyorsan megtörtént, mikor a viszonyok megengedték, és mindenesetre szomorú, hogy mi abban a helyzetben vagyunk, hogy annyi idő multán nem vagyunk képesek egy olyan intézkedést keresztülvinni, melyről nálunk tulaj donképen már négy törvény intézkedik, s a melynek abban a pillanatban be kellett volna következnie mikor az utolsó államjegy a forgalomból kivonatott. E tekintetben tehát mindenesetre tanulhatunk az angoloktól és tanulhatunk még egy másik tekintetben is, a mire nézve legyen szabad még előbbi felszólalásomat kiegészíteni. Mert ez a Sir Eobert Peel nagyon nevezetes ember volt. Gróf Tisza István t. képviselőtársam magyarázatot ad arra vonatkozólag, hogy miért tartották fenn a skót bankrendszert. Megmondom miért. Épen azért, mert ez a Sir Róbert Peel angol államférfiú és angol minister volt, a ki akkor, mikor a bankügy rendezése bekövetkezett, épen választás előtt állt, ő nem mert a skót nemzeti érzéssel — pedig milyen kicsiny ez a skót nemzet ! — szembeszállni, és az ő nemzeti érzésüket megtámadni, hanem meghagyta a skót rendszert, hogy a választók érzelmeit kímélje. Még csak egy megjegyzést kell szóvá tennem, a mely szintén Hieronymi t. kereskedelmi minister ur felszólalásában fordul elő. 01. i. ennek a most javasolt rendezésnek nagy előnyét abban látja, hogy, a kinek ma külföldi fizetések teljesítésére fizetési eszközök kellenek, az a banknál ma csak koronaértékű pénzeket kaphat, — már pedig ő a külföldön akar fizetéseket teljesíteni, hol az aranyat csak nyers értékben fogadják el, a verdedijat elveszti — holott a mostani rendezés, ha jól értettem, lehetővé teszi, hogy a banknál mindjárt kapjon fizetési eszközöket, angol devizát, német devizát stb., a milyen tetszik és azzal teljesiti a fizetést. Szerény nézetem szerint ebben tévedés van, mert a bank elsősorban a külföldi fizetésekre tartja az aranyrudakat és azonkívül, az Osztrák-Magyar Bank szabályai vonatkoznak arra is, hogy idegen érméket miképen vásárol meg, sőt azokat a verdéi dij leszámításával a fedezetbe be is számithatja, .tehát a jegybankoknál idegen érméket is lehet kajmi, nemcsak a belföldi érméket és különösen rudakat lehet kapni, melyek a külföldi fizetésekre még alkalmasabbak. Bátor volnék megjegyezni, hogy nagyon fogékony vagyok egy olyan komoly tárgyalási móddal szemben, a mely különösen mutatja, hogy a, kül-