Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-100
140 ÍUÜ. országos ülés 19ÍÍ február 13-án, hétfőn. Földes Béla: A dolog lényegére vonatkozólag csak egyet vagyok bátor megjegyezni, mert hiszen nem akarom itt újból exponálni a készfizetés kérdését. (Halljuk! Halljuk baljelől.) Meg kell ugyanis jegyeznem, hogy a már többször emiitett angol anketten Capps, a ki mindenesetre ért a dologhoz, igen világosan még a következőket mondta (olvassa): »Ha az összes bankjegyek aranyjegyekkel beválthatók volnának, de ezt az aranyat egy nagy zsákba tennék és elhelyeznék a Szent Pál-templom csúcsára, a hol megközelíthetetlen és a beváltásra hasznavehetetlen a bankjegy, ez ép olyan értéktelen lenne, mint a franczia assignata-k«. (Igaz! Ugy van! Derültség balfdől.) Egy amerikai szakiró pedig azt mondja, hogy ha a bank nem adja ki az aranyat, az épen annyi, mintha az arany a tenger fenekén volna. Polónyi Géza: Tiszta dolog ! FöldBS'jBéla ." A készfizetés csak ugy ér valamit ha teljesíttetik. (Felkiáltások jobbfelöl: De kiadja a bank!) Mert hiába mondják egyesek, köztük Jankovics Béla t. képviselőtársam is, hogy a javaslatban megvan a készfizetés, mert a készfizetés csak eszköz, a czél a paritás. (Zaj baljelől.) Hiába mondták ezt, mert bárki is vegye elő azt a bankjegyet, a mi a zsebében van és nézze meg, hogy mi a czél; rá van irva és ezt nem lehet paritásoknak eszközlésével vagy biztosításával elérni. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Egyébként ismert dolog, hogy a készfizetés felvételét a magyar közvélemény és a magyar szakkörök sürgették és sokkal korábban bekövetkezendőnek tartották. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kezembe akadt például a »Pester Lloyd«-iiak 1900 márczius 1-ei száma, a hol ezt olvasom (olvassa) : »Es erscheint uns der Gedanke nicht íassbar, dass noch fünf Jahre vorübergehen, ohne dass wir bei der tatsächlichen Vollendung der Valutareform angelangt sind.« Tehát 1900-ban mondták, és ma már 1911-ben vagyunk, az ország pedig 18—19 év óta viseli azokat a terheket, a mik természetesen a valuta rendezetlenségének következményei). B. Madarassy-Beck Gyula: Könnyen viseli ezt a terhet az ország ! (Felkiáltások a baloldalon : A báró ur könnyen viseli, de bezzeg az iparosok meg a kereskedők !) Az ország viseli könnyen. Mi köze ehhez az iparosnak és a kereskedőnek ? (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Földes Béla : Kérek egy kis szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Élénk lielyeslés a szélsőbaloldalon.) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Földes Béla képviselő ur folytatja beszédét. (Halljuk/ Halljuk ! balfelöl.) Földes Béla: Még egyszer egy rövid megjegyzés czéljából vissza kell térnem parlamenti ellenfelem nyilatkozataira, a ki itt a házban tanítványomnak is mutatkozott be, gróf Tisza István nyilatkozataira. (Halljuk ! Halljuk! balfelőL) A nemzetközi fizetési mérlegnél ugyanis arra a konklúzióra jutottam, hogy ezt egy exakt vizsgálatnál, mivel ez nem'exakt, tulaj donképen a számításból ki lehet hagyni. Ezzel szemben ő egy frázissal fordult a frázisok ellen : azzal, hogy csak a frázisokat lehet kikapcsolni. Az bizonyos, hogy csak a frázisokat lehet kikapcsolni, ezt régen látjuk a magyar politikában, de a gazdasági önállóságot a magyar nép, a magyar nemzet többé frázisnak nem fogja tekinteni, még ha akármilyen sivár korszak következik is be, (Igazi Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Ez is frázis !) Én bátor leszek most a t. pénzügyminister urnak egy megjegyzésére reflektálni. Nagyon sajnálom, hogy két olyan megjegyzést tett a t. pénzügyminister ur, a melyet nekem szóvá kell tennem. Az egyik az, hogy szerinte »hangozzanak el akármilyen szép teóriák is a túlsó oldal egyes szónokai részéről, mint a milyent Földes Béla t. barátomtól is hallottunk — mondja a t. pénzügyminister ur — nagy tudományt eláruló fejtegetések stb.,« ezeknek vajmi kevés értékük van. En azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur legkevésbbé fogja kétségbe vonni, hogy a jegybank-ügy két nagy teoretikusnak munkáján alapszik, hogy tehát ezen a téren a teóriát semmiképen sem lehet lekicsinyelni. De tudja mindenesetre azt is, hogy ezzel a törvényjavaslattal nem mertek volna a világ elé állani, ha nem akadt volna megint egy tudós, a ki ennek alapját mintegy megjelölte, t. i. Knapp Strassburgban. Ez is kétségtelenül áll, és ezt csak abból a szempontból hoztam fel, hogy épen a t. pénzügyminister ur, a ki felszólalásában minden esetben megóvja a szakszerűséget és a komolyságot, hogy ő e megjegyzésre nnntegy elragadtatta magát. A másik megjegyzés kissé súlyosabb, bár ezt sem veszem nagyon tragikusan, t. i. azt mondja, hogy annál kevésbbé bírnak ezek az elméletek fontossággal, mert hiszen ugyancsak a túlsó oldal egy másik szónoka, Okolicsányi László t. képviselő ur, Földes Bélát, barátomnak saját beszédéből vett idézetekkel bebizonyította, hogy Földes Béla még pár évvel ezelőtt ugyanezen tudományos apparátussal bebizonyította épen az ellenkező álláspont helyességét. Én nagyon sajnálom, hogy ezt kellett hallanom, épen a t. pénzügyminister úrtól, és azt hiszem, hogy a magyar parlamentarizmus terén nem volna épen szükséges ily fegyvereket használni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon könnyen vehetem a dolgot, mert elég szerénytelen vagyok elhinni, hogy nincs az országban egy ember, a ki ezt elhiszi rólam, olyan ember nem akadhat az országban, a ki csak valamit tud az én működésemről, a ki elhiszi, hogy én az eüenkezőt is tudnám bizonyítani. (Mozgás a jobboldalon.) De nem is hozott fel semmiféle bizonyítékot, csak idézte Okolicsányi t. képviselőtársunk szavait, a melyek miként szólnak ? Okolicsányi László t. képviselő ur hivatkozik 1907 november 27-én tartott beszédemre, a hol azt mondtam hogy közelebbi barátaim tudják, hogy mindig az önálló magyar bank híve voltam,
