Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

100, országos ülés 1911 február 13-án, hétfőn. 139 részletekben kell. csak nagy nehezen megcsinálni, de hogy ennek alapján egy szaldót lehessen csak megközelítőleg is felálHtani, attól még nagyon messze vagyunk De ettől egészen eltekintek. Legyen ugy, hogy fel tudjak állitani ezt a fizetési mérleget, hogy itt semmi nehézség nincs statisztikai szempontból. Mi következik ebből ? Itt van Jankovich Béla t. képviselőtársam véleménye a bankbizottság előtt. Mit mond ő a fizetési mérlegre vonatkozólag ? Azt mondja (olvassa) : »Kamatláb és áralakulás tehát ama két tényező, a mely folyton kiegyenlitőleg hat a nemzetközi tőke- és áruforgalomban. Ezek hatása alatt soha elő nem állhat az, hogy a fizetési mérleg passzivitása nagyobb mértékben elvonja a nemesérczet a forgalomból.« Ez volt az egyedüli szempont, a mely miatt mi itt a fizetési mérleggel foglalkozunk. »Ha ez egyáltalában lehetséges volna, mi maradna meg akkor fizetési eszköz gyanánt a forgalomban ? Ha egyik-másik országban mégis bekövetkezett az, — a mit én különben régen hirdetek — hogy a teljes értékű érczpénz kiment a forgalomból, ennek soha nem volt oka a fizetési mérleg passzivitása, hanem vagy a valutarendszer vagy a bankrendszer hibás volta.« Itt van, a ki talán szintén némileg kompetens, Bilinski, a ki az Osztrák-Magyar Bank kormányzója volt. Mikor elfoglalta a kormányzói széket az Osztrák-Magyar Banknál, azt mondta, hogy ő óv attól a pesszimizmustól, a mely csak a fizetési mérlegben látja az iránytűt. De fogok még egy adatot felhozni, hogy ez a kérdés tisztázva legyen. Ez itt a kezemben egy 1909-ben megjelent munka, Fajens: Kussische Goldwährung. Mit mond ez az iró ? Mert nálunk legjobb németre hivatkozni, annak aztán van a magyar parlamentben hitele (Derültség a baloldalon. Olvassa.) : »Während die Zahlungsbilanz des Landes alljährhch mit bedeutenden Fehlbeträgen abschloss, strömte das Geld massenweise nach Russland, füllte die Kanäle des Geldverkehrs und vergrösserte den Metallvorrath der Reichsbank*. Tisztázva van tehát az a tétel, a melyet én állítottam fel és a melyre számtalan példát hoztam fel, hogy a fizetési mérleg és az aranyszivárgás közt szoros összefüggést konstatálni nem lehet. A kamatlábra visszatérve, még egy körülményt vagyok bátor említeni, t. i. azt, hogy itt, hogy ugy mondjam, egy-két mérgezett nyíl is repült felénk. Az egyik az volt, hogy ha a világ, az ország tudná, hogy mi következnék be a magyar bank felállítása folytán, t. i. hogy a kamatláb emelkednék, akkor minket megkövezne. Ezt az ország hallotta tudtommal a választás alkalmával, megmondtuk nagyon világosan, és mégis a kövek és a népszerűtlenség egyéb nem illatos attribútumai nem felénk jöttek. Egy másik mérgezett nyíl volt az, hogy ha elfogadtuk volna ezt a törvényjavaslatot, akkor a kamatláb már a hó elején leszállott volna. Mindazok, a kik pénzügyekkel foglalkoznak, s napról-napra olvassák a tudósítást, tudják, — különben itt van egy kivonat a londoni Economist-ból, a melyből ezt láthatni — hogy abban az időben, jóllehet a német banknál volt adómentes jegykontingens is rövid ideig januárban, a kamatlábat mégsem szállították le és nem szállították volna le akkor sem, ha mi ezt a törvényjavaslatot már tető alá hoztuk volna. Ez semmi kétséget nem szenved, mert a dolog természete ellene mond, hiszen január az év vége, negyedév vége és hónap vége, tehát ha három ilyen terminus összeesik, akkor nem tudom, ki az a nagy bankár, a ki meri állitani, hogy a kamatlábat le fogja szállítani. Most pedig a törvény nincsen meg és azért a kamatlábat mégis leszállították. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennek a tárgyalásnak tehát semmi köze nincs a kamatlábhoz. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Áttérek most a készfizetés kérdésére. Az előadó ur is újból emiitette szavaimat, ebből az okból is szükséges, hogy erre visszatérjek. Azt letagadni nem lehet, hogy a kormánypártban nézeteltérés van a készfizetés dolgában, még pedig igen jelentékeny. Itt van báró Beck t. képviselőtársam, a ki nem tartja szükségesnek a készfizetés fölvételét; Jankovich Béla t. képviselőtársam azt mondja, hogy így benne van a készfizetés, hogy ez a készfizetés. És ehhez a t. pénzügyminister ur is hozzájárul, hogy ez aztán a nagyszerű formula, a mit ő felállított. Gróf Tisza István képviselő ur viszont azt mondja, hogy ebben nincs készfizetés, én intranzigens hive vagyok a készfizetésnek, de lemondok. (Derültség a baloldalon.) Eszembe jut egy jó mese arról a gőgös keleti emberről, a ki a cselédségének és a világnak is meg akarta mutatni, hogy ő milyen nagy ember, milyen nagy az ő hatalma — reggel mindig korán kelt, összehívta cselédeit és azt mondta : Nap, nap kelj fel ! És a nap felkelt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Valódi Chantecler !) Gróf Tisza István képviselőtársam is igy tett. 0 elment, gondolom, Aradra és azt mondta : Készfizetés napja, kelj fel! A készfizetés napja azonban nem kelt fel. (Derültség.) De hogyan segit magán egy nagy államférfiú ? (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Elment újra Aradra és azt mondta : Készfizetés napja, ne kelj fel! És ez fényesen sikerült. (Zajos derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Egynéhány nagyon érzékeny képviselőtársamnak nem tetszett, hogy én azt mondtam, hogy a mit a javaslat hoz, az nem készfizetés, hanem csak a készfizetés árnyéka. Minthogy ez a kifejezés egyeseknek nem tetszett, elhoztam magammal a »Neue Freie Presse«-nek egynéhány héttel ezelőtti számát, a hol valaki azt irja, hogy »Die hinkende Baarzahlung«. Hát kérem, most már van nekünk egy hinkende Währung-unk és egy hinkende Baarzahlung-unk, vagyis a sántaság négyzetre emelve. (Zajos derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én tehát egészen a t. ház választására bizom, hogy árnyék legyen ez, vagy pedig sántaság. Polónyi Géza : Mindkét lábára sánta az egész párt! (Zaj a jobboldalon.) 18*