Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-100
Í00. országos illés iMi február 13-án, hétfőn. 137 reicheren Deutschland; der Diskont im kapitalreiohsten Lande der Welt, in England, ist höher als in Frankreich, Holland und selbst in Belgien.« Most folytatja és megadja a magyarázatot. A magyarázat szerinte ez (olvassa) : »Fehlt eine Begränzung der Notenausgabe völlig, oder ist nur Deckung der Noten durcli sichere Porderungen oder sachliche Güter vorgesehrieben ; — eine sichere Fordermig ist ja beinahe stets mittelbar durch im Eigentum des Schuldners oder dessen Schuldriers stehende Sachgüter gedeckt: z. B. der Wechsel durch die vom Aussteller ad den Bezogenen verkauften Waren, die Obligationen durch Grundstüeke, Gebäude, Maschinen u. s. w. — so wiirden die Kreditmittel der Bankén zur Befriedigung selbst eines noch so stark anwachsenden Kreditbedarfes ausreichen«. Mi tehát az a tényező, mely a kamatlábra különösen befolyást gyakorol és a mit kétségbe nem lehet vonni, ha ezeket az adatokat szem előtt tartjuk, melyeket hallottunk, hogy t. i. Anglia tulaj donkép csak a negyedik helyen áll ? Ez összefügg a jegykibocsátás szervezetével. A dolog nagyon egyszerű. Mentül nagyobb nehézségeket vagy terheket rónak arra a jegybankra, illetve mennél inkább korlátolják őt a jegykibocsátásban, annál kevesebb jegyet tud kibocsátani — és itt tulaj donkép a kontingentálás jön tekintetbe — és ez felemeli a kamatlábat. Ugy hogy olyan államban, mely tőkében gazdag, mint Anglia, a kamatláb esetleg igen magasra emelkedik, mert a bank nagyon megszorul. B. Madarassy-Beck Gyula: Ezt mondta Tisza ! Földes Béla: Ezt különben említettem is felszólalásomban, hogy én a kontingentálásra külön súlyt nem helyezek ; elég, nézetem szerint, az, ha az a bank magas fundáczióval bir, hogy ki van mondva, mint nálunk, hogy 40%. Mi a magyar banknál, ha nagy bonitást akármik, még egypár perczenttel magasabbra mehetnénk. Hisz ezek csak minimumok, a mint Bismarck mondotta. Mi mehetünk magasabbra és ha a kontingentálás enyhébb, a mint Németországban van, akkor ez befolyást gyakorol a kamatlábra. Itt nemcsak azok a tényezők veendők figyelembe, a melyektől mint rendes tényezőktől a kamatláb függ. Ez magyarázza meg épen azt, hogy Angliában magasabb a kamatláb, annak ellenére, hogy Anglia tőkében igen gazdag. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István t. képviselőtársam kritizálta azt az állításomat is, melyet Francziaországról tettein, szemben azokkal, a mik Angliában történnek, s a miket az angol kereskedő megszokott, mert az angol kereskedő azt mondja, hogy inkább fizet egyszer 6—7%-ot, csak az egész világforgalmat le bonyolíthassa igen kevés aranynyal. Azt állítottam, hogy a francziák ezzel szemben, mert még érzik az asszignáták hatását, papírpénzről nem akarnak tudni és ennek folytán itatják és telitik a forgalmat aranynyal. Abban bizonyos szoczialisztikus felfogás n}álatkozik meg, midőn a francziák azt K ÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. "Y. KÖTET. mondják, hogy a kamatláb legyen lehetőleg állandó, mert tudjuk, Francziaországban nagyon nagy szerepet játszik a kisember, a kiskereskedő, a kisiparos. Ezért akar a franczia biztos kamatlábbal dolgozni, s ezért nem szereti magát annak alávetni, hogy esetleg minden hónapban más legyen a kamatláb. Miután kételyek merültek fel gróf Tisza István t. képviselőtársam részéről, felhozok neki adatokat, 1876-tól 1907-ig terjedőleg. Ez alatt az idő alatt a fanczia bank discontlábának csak 29 változása volt, Angliában pedig 187. Ez a szám eléggé bizonyítja azt, a mit én állitottam, hogy t. i. az a bolond franczia azt kívánja, hogy a kamatláb lehetőleg állandó legyen. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Abban is talált gróf Tisza István t. képviselőtársam kifogásolni valót, hogy r én jóformán csak mint egyszerű példát, mely többé-kevésbbé mindenki előtt ismeretes, hoztam fel, hogy a tőkekamatra mindenesetre a tőke termékenységének is befolyása van. Erre mit mond gróf Tisza István ? Azt mondja, hogy (olvassa.) : »Hát hiszen ez nagyon szépen hangzik, de ha felemeljük a kamatlábat, ezzel termékenyebbé tettük-e a tőkét ?« Most én mondhatom azt, hol van, az a bolond franczia, a ki ezt igy magyarázza % (Tetszés és derültség a szélsőbaloldalon.) Megfordítva áll épen a dolog. Egy kis logika is kell ezekhez a dolgokhoz. Én azt mondom, hogy a termékenység szerint igazodik a kamatláb, a termékenység a felső határ, melynél magasabb a kamatláb nem lehet. Es miután látjuk, hogy vannak államok, melyek tőkében gazdagok, és a mely T ekben a tőke termékenj'sége nagy, ott a tőkekamat is magas. (Helyeslés a bal-és a szélsobaldolalon.) Gróf Tisza István t. képviselőtársam kifogásolta, hogy én hivatkoztam az uzsoratörvényre, hogy törvények állapították meg a kamatlábat. Én azért hoztam fel ezt, mert többé-kevésbbé mindenkinek tudomása van róla. De ha neki nem tetszik, hozok fel más példákat is, még pedig egész csomót és nem fogja többé állításomat kétségbe vonni. Németországban Bodbertus szerint, a ki elég nagy tekintély, már a XV. században a rendes kamatláb 5% volt, a XVIII. században Roscher szerint Németországban a rendes kamatláb 3% volt, az Osztrák banknál már a XIX. század elején, 1818-tól 1860-ig a kamatláb 4—5% között ingadozott. Kétséget nem szenved, hogy mikor ilyen tőkeszegény korszakokban a kamatláb már olyan alacsony volt, ennek egyik magyarázata mindenesetre a termékenységben van, mert ha nagyobb lett volna az a termékenység, mint ma, mindenesetre a kamatláb is magasabb lett volna. Itt vannak adatok pl. az államadósságokra vonatkozólag. Ez 1815-ről szól. Az osztrák adósságok közül egynéhányat fogok felemlíteni: Die Obligationen der allgemeinen und ungarischen Hofkammer zu 3, 2%, 2!/ 4 , 2 und l 3 / 4 %. Zusammen im Nennbetrage von 250 Millión Gulden. Die Lieferungs- und Kriegsdarlehens-Obligationen von Galizien zu 2% und l 3 /4%, im Nennbetrage von 18 Millión 18
