Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

100. országos ülés 191Í február 13-án, hétfon. 135 beadványában hangsúlyozta azt, hogy a czélját csak ugy érheti el, ha az összes állami készletek, ugy az Ausztriában, mint a Magyarországon levő készletek felett rendelkezik, erre én azt a szerény megjegyzést tettem, hogy ez, különösen a mikor egy közös bankról van szó, talán nehézségeket fog okozni, és tapasztaljuk Angliában is, hogy ott az egyrezerva-rendszer bajokat szült. Ez volt az én megjegyzésem. Ezt gróf Tisza István t. képviselőtársam nem értette meg, nem ismerte még a műszót sem, pedig ez a kérdés tulaj donképen az angol bankpolitikának a legfontosabb, a legvitatottabb kérdése negyven év óta. Hogy ez igy van, arra nézve csak egynéhány munkát akarok bemutatni, a melyek egyike-másika kétségtelenül kell hogy előtte is ismeretes legyen, ha csakugyan olyan behatóan ismeri a dolgokat, a mint azt előadásában velünk éreztetni akarta. Itt van egy világhirű munka Bagehot Lombardstreet czimű munkája, 1873-ból, melyben az egész vizsgálódás abban csúcsosodik ki, hogy az egyrezervarendszer milyen bajokat szül és hogy e tekintetben valami segítséget, valami rendszerváltozást kell eszközölni. Miután ez egy régebbi munka, 1873-ban jelent meg az ötödik kiadása, felhozok egy ujabb munkát is és ez Jaffe : Das englische Bankwesen. Ebből is tájékozást szerezhet arról gróf Tisza István, hogy az egyrezerva-rendszer alatt mit kell értem és mi annak a hátránya. Az utolsó^ fejezetben foglalkozik ezzel a kérdéssel »die. Reform des Einreservsysthems« czim alatt. Mindenesetre annak, a ki az angol bankügyet ismerni akarja, vagy ismeri, ezt is ismernie kell; teljesen lehetetlen, hogy ne ismerje. A harmadik munka, a melyet régebben egy pesti újságban ismertettem, Dudley Baxter : »The principles of the regulation of the banking interest« czimű munkája. Dudley ugy is mint statisztikus, ugy is mint nemzetgazda kiváló pozicziót foglalt el az angol nemzetgazdasági irodalomban. Most emiitett munkájában egyenesen kimutatja, hogy a discont-politika — a melyre különben visszatérek — Angliának milyen óriási áldozatokat okoz és semmi arányban nincs azzal az eredménynyel, a mely azzal eléretik. Mellesleg megjegyzem azt is, hogy Dudley azzal a kérdéssel is foglalkozik, a melyre szintén bátor voltam hivatkozni és a mely gróf Tisza István heves ellenmondását idézte elő, hogy 1864-től 1873-ig. tehát 9 év alatt a bankdiszkontó-láb 115-ször változott, tehát majdnem kijön az a szám, a melyet emiitettem. Tulajdonképen minden ember ismeri azt a tételt : numerus certus pro incerto. Vannak olyan évek, a mikor majd minden hónapban kamatlábváltoztatás van. A negyedik munka Dun munkája, a mely szintén ezzel a kérdéssel foglalkozik és azt mondja, hogy az angol bankrendszer a diszkonto politikájával együtt tulaj donképen olyan, mint az iskolásgyereknek forgója, a mely metallikus ponton mozog ; addig, mig mozgás van, addig, mig a hitel erős,-semmi baj nincs, de mihelyest megtámadják egy kicsit, azonnal felfordul. Különben azt mondja, hogy az angol bankrendszernek legnagyobb hibája az egyrezerva-rendszer, a melyről későbben pláne azt mondja — ugy fejezi ki magát — hogy ez egy anachronismus. Azt hiszem, ezzel bebizonyítottam, hogy a ki az angol bankrendszert ismeri, annak okvetlenül ismernie kell ezt az egyreserva-rendszert is, a mely az angol bankrendszernek legfőbb hibája, s a ki ezt a műszót nem ismeri, annak ismerete ezen a téren kissé fogyatékos. Gróf Tisza István t. képviselőtársam ebből az alkalomból elragadtatja magát árra a tételre, a mikor azt mondja, hogy én most már ezen az alapon Angliába kötök bele. Én senkibe nem szoktam belekötni, Angliába legkevésbbé. (Derültség balfelől.) De én azt az egy megnyugvást merítem ebből, hogyha ő annyira fél, hogy Angliába belekötnek, remélem, attól is nagyon fog félni és a felett is nagyon fog őrködni, hogy senki Magyarországba ne kössön bele. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy már most gróf Tisza István milyen alapon mondja azt, hogy az egy-jegybankrendszernek mindenesetre Anglia a klasszikus hazája, ezt nem értem, mikor ott van a skót bankrendszer, a hol 11 bank van — erre is reflektálok mindjárt — 1132 fiókkal, ott van az irbankrendszer, ott vannak Angliában is bankok, melyek még jegykibocsátási joggal birnak. Mert egészen eltekintünk attól, hogy ezek nagyobb vagy kisebb mértékben aknázzák-e ki a jegykibocsátási jogot, azt semmi esetre sem lehet mondani, hogy a jegykibocsátás monopolizálva van, hogy itt van az egyjegybankrendszer klasszikus hazája, mikor tényleg ezzel szemben vannak államok, a hol sohasem volt más, mint az egj^-jegybankrendszer, a hol csak egy bank foglalkozott a jegy kibocsátással. Hogy tehát Anglia mily alapon klasszikus hazája az egy jegybankrendszernek, azt megérteni nem tudom. B. IVfadarassy-Beck Gyula: Pedig ez a klaszszikus hazája ! Földes Béla : Azt mondja gróf Tisza István, hogy én felszólalásomban az egybankrendszernek bizonyos hátrányait emlegetem, pedig — meg lehet nézni, ott van a naplóban — az egy- vagy több-bank rendszer kérdésével nem is foglalkoztam. De hát ő most hivatkozik Amerikára, hogy Amerikában nincsenek megelégedve a bankrendszerrel, ott több-bankrendszer van és vágyódnak az egybankrendszer után. Ez épen mellettünk szól, hogy vágyódnak. Igenis, van egy párt, a mely kíván egy nagy központi bankot, pedig Amerikában az egyes államok sokkal szorosabban tartoznak egymáshoz, mint mi Ausztriához, mint mi Ausztriával együtt vagyunk és mégsem sikerült eddig a nagy központi bankot felállítani. B. Lévay Lajos előadó: Most csinálják! Földes Béla: Mert annyira őrzik autonómiájukat az egyes államok. B. Lévay Lajos előadó: Most csinálják! Földes Béla : Csekély dolog az. a mit most csináltak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.)