Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

8 96. országos ülés Í91i február 8-án, szerdán. Héderváry Károly ministerelnök ur és Lukács László pénzügyminister urak között. Tegnap azonban Rónay Jenő t. képviselő ur kisütötte azthogy ez az ellentét voltaképen nincs meg. Azt mondotta, hogy gróf Tisza Istvánnak ép ugy igaza van, mint báró Madarassy-Beck Gyulának . . . Eitner Zsigmond: Ez az a bizonyos kétféle igazság ! Kun Béla: . . . mert a mig — mondotta ő — a készfizetések felvételének állami szempontból, a világ pénzpiaczainak szempontjából óriási fontossága van, addig igaza van gróf Tisza István t. képviselő urnak; de ha a perifériákra nézünk és arra, hogy annak idején, a mikor tisztviselő volt Rónay Jenő t. képviselőtársam, ő sem szerette, ha aranyával fizettek neki, szóval nem szerette az aranynyal való készfizetést, akkor viszont Madarassy-Beck Gyula bárónak van ig*za. (Derültség a baloldalon.) A példabeszéd azt mondja, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg. Múzsa Gyula : Hárman vannak ! Kun Béla : Én ugy látom, hogy a munkapárti klubban különböző véleményen nemcsak ketten, de hárman, tizen és százan is elférnek, mert nem az a lényeg, hogy miben van különbség, hanem, hogy miben egyek : a hatalomnak és a munkapárti padoknak birásában. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt bizonyítani kivánom. Báró MadarassyBeck Gyula t. képviselőtársain azt mondotta, hogy (olvassa) : »Maga az a tény, hogy a készfizetés kötelező volta törvényileg dekretáltatik, nem tudom hinni, nem birom elképzelni és nem birom látni, hogy mennyiben adna valami uj erőt az Osztrák-Magyar Banknak*. Beck Lajos t. képviselőtársam a mi sorainkból erre közbekiáltotta, hogy »Egyszóval: mondjunk le a készfizetésről !« Báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselő ur visszafelelt (olvassa) : »Én a magam részéről soha nem tartottam fontosnak«. Ezzel szemben gróf Tisza István t. képviselőtársam azt mondotta (olvassa) : »Nézetem szerint az a terület, a mely nem bir készfizetéssel, az a terület másodrendű gazdasági terület. Arra, hogy a külföld bizzék egy ország valutájának belértékében, bonitásában, arra szükséges, hogy ez a valuta helyre legyen állítva. És arra, hogy a külföld bizzék egy ország gazdasági belátásában, gazdasági eljárásának becsületességében, szükséges, hogy ezt a helyreállítást különböző mellékes okokból ne halogassuk sokáig, mert ez a halogatás, nem akarom azt mondani, az a frivol hang, a mivel sokan, jeles férfiak is, a készfizetések helyreállításáról beszélnek, deklasszifikál minket a külföld előtt, lerontja komolyságunkba, belátásunkba, gazdasági törekvéseink realitásába vetett hitét*. Megjegyzem, hogy ennek a kijelentésnek innen, a baloldalról tapsoltak, a t. munkapárt azonban szíves volt hallgatni. Ha továbbmegyünk és azt nézzük, hogy mit mondott Hegedüs Lóránt. .. Eitner Zsigmond: Ez a negyedik dudás! • KÚü Béla; . . . akkor azt találjuk, hogy ő pedig egyenesen kifejezte azt, hogy a benyújtott törvényjavaslatban benn van az, a miről MadarassyBeck Gyula t. képviselőtársam nem állította, .'hogy benn van, azt mondván, hogy erre nincs szükség, t. i. a készfizetés. Gróf Tisza István pedig határozottan tagadta, hogy a készfizetések a törvényjavaslatban benn volnának, pedig azokra szükség van. és ezzel szemben Hegedüs Lóránt a középúton maradván, azt mondotta, hogy szükséges isi a készfizetések felvétele, és benne is vannak a törvényjavaslatban. Ö ugyanis azt mondotta, hogy ezen javaslatban benn van, a mit a készfizetések tekintetében Ígértünk és (olvassa): »ennélfogva végkövetkeztetésem, t. uraim, az, hogy nem félve, nem bátortalanul, hanem egészen világosan azt mondhatjuk választóinknak, hogy mi ezen javaslat alapján a kormányt politikai felelősségünk teljes tudatában támogatjuk«. Ezt mondotta Hegedüs Lóránt. Ha már most ehhez hozzáveszszük azt, a mit a munkapárt felirata a trónbeszédre válaszul kifejezett, akkor látjuk, hogy igenis a többségnek kötelező programmja volt a készfizetések felvétele, nemcsak egyes jelöltek programmbeszédében kifejezett nézet volt ez, hanem az egész többségnek egyetemesen kötelező Ígérete és programmja, a melyet azonban mégsem valósítottak meg. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És ha ehhez még hozzáveszszük azt is, a mit Lukács László pénzügyminister ur mondott a készfizetések »rendezése<< tekintetében, akkor azt a véleményünket kell leszűrnünk, hogy mindannyian ellenmondanak a t. munkapárti urak egymásnak és azért mégis mindannyian egyeznek egymással. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István tagadta a készfizetések kötelező felvételének a törvényjavaslatban való bennlételét, Hegedüs Lóránt állította ezt, Lukács László pénzügyminister csak a rendezést emiitette, szóval mindezekből az következik, hogy valahol mégis csak kell lenni a készfizetéseknek, hogyha nincsen a törvényjavaslatban benn, akkor vagy alatta vagy felette, vagy körülötte, de ott kell lennie valahol. (Derültség a szélsőbaloldalon:) Ha nincsen benn a szobában, akkor valahol az ajtó előtt kell lennie és ha a szobában van, akkor valahol az ágy alatt kell talán lennie, ép ugy mint annak a bizonyos pénzdarabnak, hatosnak vagy krajczárnak, a melyet az ember elejtett és az elgurult és az ember kénytelen azt gyertyával keresni. Ha a t. ministerelnök ur azt mondaná, hogy a ki azt az elgurult pénzdarabot, az elgurult készfizetéseket az ajtó előtt vagy az ágy alatt valahol megtalálja, udvari tanácsosságot vagy magyar báróságot csak annak ad jutalmul, akkor, azt hiszem, t. képviselőház, hogy nemcsak egy év alatt, de sohasem kerülne rá a sor arra, hogy udvari tanácsosságokat vagy magyar báróságokat osztogasson, mert a készfizetések sem a törvényjavaslatban benne, sem alatta,