Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

8 96. országos ülés Í91i február 8-án, szerdán. Héderváry Károly ministerelnök ur és Lukács László pénzügyminister urak között. Tegnap azon­ban Rónay Jenő t. képviselő ur kisütötte azt­hogy ez az ellentét voltaképen nincs meg. Azt mondotta, hogy gróf Tisza Istvánnak ép ugy igaza van, mint báró Madarassy-Beck Gyulá­nak . . . Eitner Zsigmond: Ez az a bizonyos kétféle igazság ! Kun Béla: . . . mert a mig — mondotta ő — a készfizetések felvételének állami szempontból, a világ pénzpiaczainak szempontjából óriási fon­tossága van, addig igaza van gróf Tisza István t. képviselő urnak; de ha a perifériákra nézünk és arra, hogy annak idején, a mikor tisztviselő volt Rónay Jenő t. képviselőtársam, ő sem sze­rette, ha aranyával fizettek neki, szóval nem sze­rette az aranynyal való készfizetést, akkor viszont Madarassy-Beck Gyula bárónak van ig*za. (De­rültség a baloldalon.) A példabeszéd azt mondja, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg. Múzsa Gyula : Hárman vannak ! Kun Béla : Én ugy látom, hogy a munkapárti klubban különböző véleményen nemcsak ketten, de hárman, tizen és százan is elférnek, mert nem az a lényeg, hogy miben van különbség, hanem, hogy miben egyek : a hatalomnak és a munka­párti padoknak birásában. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt bizonyítani kivánom. Báró Madarassy­Beck Gyula t. képviselőtársain azt mondotta, hogy (olvassa) : »Maga az a tény, hogy a készfize­tés kötelező volta törvényileg dekretáltatik, nem tudom hinni, nem birom elképzelni és nem birom látni, hogy mennyiben adna valami uj erőt az Osztrák-Magyar Banknak*. Beck Lajos t. képviselő­társam a mi sorainkból erre közbekiáltotta, hogy »Egyszóval: mondjunk le a készfizetésről !« Báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselő ur visszafelelt (olvassa) : »Én a magam részéről soha nem tartot­tam fontosnak«. Ezzel szemben gróf Tisza István t. képviselő­társam azt mondotta (olvassa) : »Nézetem szerint az a terület, a mely nem bir készfizetéssel, az a terület másodrendű gazdasági terület. Arra, hogy a külföld bizzék egy ország valutájának belértéké­ben, bonitásában, arra szükséges, hogy ez a valuta helyre legyen állítva. És arra, hogy a külföld biz­zék egy ország gazdasági belátásában, gazdasági eljárásának becsületességében, szükséges, hogy ezt a helyreállítást különböző mellékes okokból ne halogassuk sokáig, mert ez a halogatás, nem aka­rom azt mondani, az a frivol hang, a mivel sokan, jeles férfiak is, a készfizetések helyreállításáról be­szélnek, deklasszifikál minket a külföld előtt, lerontja komolyságunkba, belátásunkba, gazdasági törekvéseink realitásába vetett hitét*. Megjegyzem, hogy ennek a kijelentésnek innen, a baloldalról tapsoltak, a t. munkapárt azonban szíves volt hallgatni. Ha továbbmegyünk és azt nézzük, hogy mit mondott Hegedüs Lóránt. .. Eitner Zsigmond: Ez a negyedik dudás! • KÚü Béla; . . . akkor azt találjuk, hogy ő pedig egyenesen kifejezte azt, hogy a benyújtott törvényjavaslatban benn van az, a miről Madarassy­Beck Gyula t. képviselőtársam nem állította, .'hogy benn van, azt mondván, hogy erre nincs szükség, t. i. a készfizetés. Gróf Tisza István pedig határo­zottan tagadta, hogy a készfizetések a törvény­javaslatban benn volnának, pedig azokra szükség van. és ezzel szemben Hegedüs Lóránt a középúton maradván, azt mondotta, hogy szükséges isi a készfizetések felvétele, és benne is vannak a tör­vényjavaslatban. Ö ugyanis azt mondotta, hogy ezen javaslatban benn van, a mit a készfizetések tekintetében Ígértünk és (olvassa): »ennélfogva végkövetkeztetésem, t. uraim, az, hogy nem félve, nem bátortalanul, hanem egészen világosan azt mondhatjuk választóinknak, hogy mi ezen javas­lat alapján a kormányt politikai felelősségünk teljes tudatában támogatjuk«. Ezt mondotta Hegedüs Lóránt. Ha már most ehhez hozzáveszszük azt, a mit a munkapárt felirata a trónbeszédre válaszul kifejezett, akkor látjuk, hogy igenis a többségnek kötelező programmja volt a készfizetések felvé­tele, nemcsak egyes jelöltek programmbeszédében kifejezett nézet volt ez, hanem az egész többség­nek egyetemesen kötelező Ígérete és programmja, a melyet azonban mégsem valósítottak meg. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És ha ehhez még hozzáveszszük azt is, a mit Lukács László pénzügyminister ur mondott a készfizetések »ren­dezése<< tekintetében, akkor azt a véleményünket kell leszűrnünk, hogy mindannyian ellenmonda­nak a t. munkapárti urak egymásnak és azért mégis mindannyian egyeznek egymással. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István tagadta a készfizetések kö­telező felvételének a törvényjavaslatban való bennlételét, Hegedüs Lóránt állította ezt, Lukács László pénzügyminister csak a rendezést emiitette, szóval mindezekből az következik, hogy valahol mégis csak kell lenni a készfizetéseknek, hogyha nincsen a törvényjavaslatban benn, akkor vagy alatta vagy felette, vagy körülötte, de ott kell lennie valahol. (Derültség a szélsőbaloldalon:) Ha nincsen benn a szobában, akkor valahol az ajtó előtt kell lennie és ha a szobában van, akkor valahol az ágy alatt kell talán lennie, ép ugy mint annak a bizonyos pénzdarabnak, hatos­nak vagy krajczárnak, a melyet az ember elejtett és az elgurult és az ember kénytelen azt gyertyával keresni. Ha a t. ministerelnök ur azt mondaná, hogy a ki azt az elgurult pénzdarabot, az elgurult készfizetéseket az ajtó előtt vagy az ágy alatt valahol megtalálja, udvari tanácsosságot vagy magyar báróságot csak annak ad jutalmul, akkor, azt hiszem, t. képviselő­ház, hogy nemcsak egy év alatt, de sohasem kerülne rá a sor arra, hogy udvari tanácsosságokat vagy magyar báróságokat osztogasson, mert a készfize­tések sem a törvényjavaslatban benne, sem alatta,

Next

/
Thumbnails
Contents