Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

100. országos ülés 1911 Még pár szót akarok szólni (Halljuk! Hall- I juk !) és azután befejezem előadásomat. Bizonyos megelégedéssel méltóztattak konstatálni, hogy mi nem vagyunk mindnyájan teljesen egy véleményen a készfizetés terén. Ez áll. Mi eltérünk többen annak a kérdésnek megítélésében, hogy valutánk bonitása szempontjából a külföld mikép apprecziálja a banknak a paritás fentartására vonatkozó kötelezettségét. De abban nem térünk el egymástól, hogy a paritás fentartását igen fontosnak tartjuk, azok pedig, kik ennek a paritásnak fentartásával megelégszenek, azok, azt hiszem, semmi kifogást nem emelnek a formális készfizetések behozatala ellen. Én azt hiszem, hogy azokon a felfogásokon, melyek a vita elején itt felmerültek, hogy t. i. az, a mit a paritás czimén hoz ez a javaslat, csak árnyék és csücsök, melyeknek semmi jelentősége nincs, átestünk. Még csak azt szeretném megemlíteni, hogy a vita folyamán többen, igy Kelemen Samu t. képviselőtársam is, odanyilatkoztak, hogy az az etappe, melyben megközelítettük a készfizetéseket, a múlthoz képest reformatio in pejus, hogy ma távolabb állunk ezen a téren, mint azelőtt. Ámde 1892-ben az a kérdés eldőlt, hogy a törvényhozás kérdezendő meg abban az irányban, hogy mikor vegyük fel a készfizetéseket, hiszen az akkori törvényben az van, hogy e kérdés felett tárgyalások folytatandók. Miután azonban a bankstatutum határozta meg azt, hogy az akkori státus szerint a készfizetések mikor léptetendők életbe, ebből következik, hogy itt is a törvényhozás elhatározása volt kilátásba véve. En azt hiszem, tévedés van abban, ha mi a jelenlegi törvényjavaslatnak intézkedéseit összehasonlítjuk az 1903-as javaslattal, mert az 1903-as javaslat az 1899. évi banktörvénynek csak végrehajtási intézkedése volt. Ugyanis az 1899. évi banktörvény mondta azt ki, hogy a készfizetéseknek felvétele tekintetében jDedig a törvényhozásnak előterjesztés teendő. Ez az előterjesztés megtörtént ] 903-ban és elmaradt, a miről nem tehetünk. De ma nem hasonlíthatjuk össze ezt az intézkedést, mely a mostani törvényjavaslatban van, az 1903-as végrehajtási vagy kiviteli előterjesztéssel, hanem össze kell hasonlítanunk az 1899. évi banktörvénynyel. E tekintetben mi mindenesetre tovább jutottunk volna, ha a kormányok kapták volna meg a felhatalmazást és mi ezt szerettük volna. Ezzel szemben gróf Andrássy Gyula ezt is sokallja, mert azt kifogásolja, hogy az adminisztráczió megkapja a felhatalmazást, hogy elhatározza a készfizetéseket és a törvényhozáshoz csak jóváhagyásért, illetőleg, ha ugy tetszik, a tiltakozás elmaradásáért fordul. A reformáczió in j^ejus abban keresendő, hogy az 1903-as alkalom, hogy a készfizetéseket felvegyük, elmaradt és hogy ez a kérdés azóta épen politikailag van nagyon elrontva. Ez irányban feltétlenül helyeslem azt a felfogást, hogy a bank inicziativája nagy hasznot jelent ebben a javaslatban, (ügy van! jobbfelől.) Kérem a törvényjavaslatnak általánosságban február 13-án, hétfőn. 133 a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását és az összes határozati javaslatok mellőzését. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. A zárószavak során Kossuth Ferencz képviselő ur következnék, a ki azonban a megjelenésben akadályozva van. E szerint következik Földes Béla. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Földes Béla : T. ház ! A zárószó jogával élve azonnal kijelentem, hogy a vita folyamán álláspontom semmiben sem változott, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el és kérem annak a határozati javaslatnak elfogadását, a mit bátor voltam benyújtani. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Azokra a megjegyzésekre, a melyek a javaslat tárgyalására és a vita tartalmára vonatkozólag a t. előadó ur részéről tétettek, felszólalásom folyamán reflektálni fogok. Most csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a velünk szemben tett kifogások lényege, — ha összefoglaljuk azokat és nézzük, hogy mi az ellenvetések oka és jogosultsága — tulaj donképen a czélszerűség kérdése. Látjuk, hogy mindig csak a czélszerűséget hangoztatják velünk szemben. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Pedig a czélszerűség is többféle. Kiindulhat pillanatnyi előnyök biztosításából és kiindulhat abból, hogy messzeterjedő előnyöket biztosítsunk magunknak. (Igaz ! Ügy van ! Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az aztán kétséget sem szenved, hogy ha a kettőt egymással szembeállítjuk, akkor, míg talán az egyéni életben jogosult az, ha az illető az élet rövidsége miatt a pillanatnyi előnyök biztosítására nagyobb súlyt fektet, addig a nemzetek életében az én nézetem szerint kétséges sem lehet az, hogy mit kell tenni, ha pillanatnyi és tartós előnyök biztosításáról egyidejűleg van szó. (Igaz! ügy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) De elvégre is, a mint már mondtam, a czélszerűség is sokféle. Vannak dolgok, a melyek látszólag nem czélszerűek és a melyeknek mégis igen nagy eszményi tartalmuk van. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Eszembe jut pl. Lajos Fülöp franczia király mondása, a ki a koronáról mondta, hogy az nagyon czélszerűtlen ruhadarab, mert télen hideg, nyáron meleg. (Derültség.) Pedig hát a koronában, ugyebár, a szuverenitás szimbóluma rejlik. Ránk nézve is abban az önálló magyar jegybankban, a magyar gazdasági önállóság nagy szimbóluma rejlik és azért mi annak nagy jelentőséget tulajdonítunk, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) akkor is, .ha mások pillanatnyi szempontokból annak megvalósítását czélszerűtlennek tartják. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.).) Az itt folyt vita értékét a túloldalon némelyek