Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

120 100. országos ülés 1911 február Í3-án, hétion. önálló magyar banknak, hanem az OsztrákMagyar Banknak, a közös gazdasági berendezkedésnek kivé, csakhogy e folyton növekedő politikai egyéniség, a jövő letéteményese, gróf Andrássy Gyula, más téren mint ismeretes, katonáin kereste a nyugodt kibontakozás előfeltételeit, és épugy mint mi a bankkérdésben, egy negáczióra, egy tagadó álláspontra, egy lehetetlenségre talált. (ügy van ! a hal- és a szélsőhaloldalon.) Én abban a felszólalásban, a mely gróf Andrássy Gyula ajkáról elhangzott, nem a felénk, nem a nekünk szóló dicséretet hallom, hanem a jövő kialakulást látom, a mikor minden, hazája sorsát szivén viselő politikusnak arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy akarnia kell és pedig együttes erővel, ha valamit a nemzet javára ki akar vinni. Epén ezért, t. képviselőház, nagyon csábitó a helyzet arra, hogy az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot politikai szempontból tegyem birálat tárgyává, mert osztrák szemüvegen nézve a kérdést, az önálló bank felállításának kérdése, vagy az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítása osztrák szempontból, par exeellence politikai kérdés, mert már magában véve az a tény, hogy az önálló magyar nemzeti bank felállítása ellen oly vehemensen küzdenek odaát Ausztriában, gondolkozóba kellene hogy ejtsen bennünket, vájjon miért ragaszkodnak ők tulaj donképen annyira a gazdasági közösséghez ? Maga ez a tény elég volna arra, hogy vehemensebb erővel követeljük az önálló magyar bank felállítását. Én azonban nem akarom magamat kitenni annak a vádnak, hogy elvakultság vezet ezen tény megítélésénél. Még azt a tényt sem veszem támogatómul, hogy az önök monarchiájának egyik részében a nyomor ütött tanyát, mig a másik részében zsírban úszkálnak, még ez az irigység sem vezérelj hanem objektív akarok maradni és bírálatomnál irányadó az a szempont, hogy ebben a kettős monarchiában a mi zsírunkból élnek és a mi gyarmati állapotunk mely lehetővé teszi az ő boldogulásukat. (Igaz ! ügy van ! halfdől.) E kérdésben, mint 1907-ben láttuk, elmennek a minden világ büntetőtörvénykönyvébe ütköző csalás bűntettének elkövetéséig az osztrákok, mert mikor törvényeink világos rendelkezései mellett még a kvóta felemelését is azért erőszakolták ki a nemzettől, hogy szabad kezünk lesz az önálló magyar nemzeti bank felállításához, akkor íme látjuk : az az eredménye, hogy minden vonalon a törvények kijátszva és Ígéretek be nem váltva. Én csak a történeti hűség kedvéért idéztem fel ezt az ] 907-iki ígéretet, mert hiszen van törvényünk, az 1867 : XII. t.-czikk, mely jogot biztosit a magyarnemzetnek arra, hogy gazdasági berendezkedésének mikéntjét időről-időre az 1867: XII. t.-czikk alapján, 10 évről 10 évre maga határozza meg. De mit ér ez a törvény, ha az abban lefektetett jogokat soha érvényesíteni nem lehet ? Hiszen volt törvényünk, az 1899 : XXX. t.-czikk, mely megtiltotta, hogy kereskedelmi szerződéseket bizonyos kautálék nélkül ne kössön az ország. Ért valamit ? A kautálékat felrúgták, a kereskedelmi szerződéseket megkötötték. Van törvényünk újra, mely módot nyújtana arra, hogy az önálló gazdasági berendezkedés terére átlépjünk, volt hozzá többségünk a múlt országgyűlési cziklusban, de a törvények és a nemzeti akarat mind felrúgva, összetiporva fekszenek. (Igaz ! Ügy van I a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ilyen viszonyok mellett, mikor a nemzeti akarat érvényesítésének az útját nézzük, igen szomorú tapasztalatokra kell jutnunk épen Ausztriával szemben és a dinasztikus politika tobzódásával szemben, hogy vájjon van-e kiút Magyarország nyomorának megszüntetésére 1 (Igaz I ügy van ! halfelől.) De azért én nem esem kétségbe, mert hiszen épen ezek a súlyos teherviselések, melyeket vállainkra raknak, épen ezek az ellenzések, melyek mint korbácsütések futnak át az ország lakosainak testén, észre fogják téríteni a nemzetet és az a mindnyájunk által óhajtott egységes akarat be fog következni. Erre máris látok jeleket, hiszen a t. munkapártnak értékesebb része, látható és láthatatlan vezéreik, a lefolyt választási harczok előtt nem mondom, hogy kortespolitikából, hanem meggyőződésből, de azt hirdették, hogyha az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat a képviselőház tárgyalásai alá kerül és azt fogják látni, hogy ebben a törvényjavaslatban nincsenek megóva Magyarország érdekei és a javaslat az előbbi állapottal szemben nem fog haladást jelenteni a jövőre nézve, meg is nevezték : ha a készfizetések fel nem vétetnek ebben a javaslatban, akkor nem fog más maradni hátra, mint az, hogy ők is áttérjenek majd az önálló magyar gazdasági berendezkedés útjára és követelni fogják az önálló magyar nemzeti bank felállítását. Igaz, hogy ezek csak mondott malasztok voltak, azonban ki lettek mondva, az igét hirdették, s annak a kijátszásnak, a mely itt az önáUó nemzeti bank felállítása körül forgott, nyoma marad a jövőre nézve és számon kérik ugy tőlünk, mint az uraktól azt, hogy miért nem lehetett felállítani az önálló magyar nemzeti bankot. (Ugy van! halfdől.) fVhizsa Gyula: Hieronymi megmondta szombaton : sajnos, de nem lehet! Pap Zoltán : Beszédem legelején említettem azt az egységes nemzeti akaratot, a mely, mint tudjuk, itt a képviselőházban is megnyilvánult, • képviselőházi határozat alakjában, hogy t. i. az önálló magyar nemzeti bank felállítását a parlament óhajtja. Törvényeink daczára ezt kivinnünk nem lehetett. Most itt van minden átmenet nélkül egy többség, mely már nem akarja az önálló nemzeti bank felállítását. Én ezt a változott viszonyt természetellenesnek tartom ugyan, de érthetőnek. Érthetőnek azért, mert a t. túloldalról többször hangoztatták azt a vádat ellenünk, hogy miért nem csináltuk