Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

lOÖ. országos ülés 19li február 13-án, hétfőn. 121 ineg azokat, melyek programmpontjaink alapjai voltak, többek között épen a nemzeti bankot, hiszen ott voltunk a katalmon. Csakhogy a kik igy gondolkoznak, tévednek, ugy, a mint maga a nemzet is tévedett a mi helyzetünk megitélésénél akkor, a mikor intézményes biztosítékokat várt tőlünk a jövőre nézve, holott nagyon jól tudta a nemzet azt, hogy mikor a koaliezió kormányt vállalt, közelebbről megvilágítva a kérdést: mikor a nemzet többséget adott a 48-as függetlenségi pártnak, azt a többséget nem a 48-as j>ártnak mint ilyennek adta, hanem adta a koaliezió jjártfogása mellett azért, hogy a kettő összeolvadva valósítson meg az ország részére annak óhajaiból annyit, a mennyit lehet és ebben az Ítéletben benne volt az is, hogy gyökeres változásokat a nemzet nem akar. De a koaliezió egyenetlenkedett, elemeire bomlott, sőt nagy sajnálatára a magyar közügynek, még a függetlenségi és 48-as párt is kettészakadt. Nem tartozik tárgyam keretébe, hogy ennek okait vizsgáljam, csak a tényeket állítom előtérbe, de azok mellett a túloldal rendelkezésére álló eszközök mellett van egy ethikai érthetősége is ennek a nemzeti ítéletnek, nevezetesen az, hogy a gazda, a magyar nemzet elment a dolgára, hogy napi teendőit végezze és nem a verekedő cselédekre bízta a gyermeket, a nemzet jövőjét, hanem inkább az idegen szomszédra, önökre. De ha a koaliezió kormányzása pünkösdi királyság volt, akkor pünkösdi királyság a túloldal hatalmi túltengése is, mert ha a nemzet várta a koalicziótól azt, hogy Ígérete ellenére, a nemzet intézményes biztosítékokkal lássa el az ország jövőjét, akkor önökkel szemben is fog igényeket támasztani és várja, hogy mit hoznak önök a nemzetnek. De kérdem én is önöktől, a nemzetgyűlés megválasztott képviselőitől, hogy mit hoztak önök 1 Ne csináljanak titkot belőle, Khuen-Héderváry Károly ministerelnök úrral — neveket nem emlegetek — azok, a kik most a hatalom oldalán ülnek, mint mumussal fenyegettek bennünket, azt mondván : ha rendet nem csináltok és nem mondtok le a bankról, meglássátok, jön Khuen-Héderváry és a magyar ügynek befellegzett. Ilyen többség akar a jövőben kormányozni és Magyarország sorsát előrevinni, a mikor a ministerelnök urat talán intencziói ellenére ugy állítják oda, mint a nemzeti ügynek esküdt ellenségét ? (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Pap Zoltán : Ez bebizonyított tény. (Felkiáltások balfelől: Ki mondta ?) Tegnapelőtt Justh Gyula megmondta, hogy Lukács pénzügyminister ur ugy nyilatkozott: ha nem paríroztok nekem, majd jön Khuen-Héderváry, az aulikus politikus és a nemzeti ügynek vége. (Derültség és felkiáltások jobbfelől: Itt is van ! Zaj.) Elnök; Csendet kérek ! Pap Zoltán : Engedelmet kérek, én nem személyek ellen akarok küzdeni, hanem az elhangzott tényeket akarom sorakoztatni annak bizonyítására, hogy az a kibontakozás, a mely nyugodt korKÉPVH. NAPLÓ- 1910 — 1915. V. KÖTET. mányzást biztosíthatna Magyarország részére, az utópia, azt ezzel a berendezkedéssel, ezzel a parlamenttel elérni nem lehet. Egy hang (jobbfelől) : A koaliczióval igen ? j Pap Zoltán : Azt kérdem miféle, — hogy közhelyivel éljek — vívmányokkal jött a kormány és a kormányt támogató többség az uj rezsim jegyében % Mivel iott % Én nem látok egyebet, mint a dinasztikus politika szolgálatát és azt, hogy a bécsi akarat előtt mindenütt meghajolnak, (Igaz ! ügy van I a szélsőbaloldalon, j és semmiféle nemzeti ügyet programmjukba fel nem vettek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hová fog ez vezetni ? Én nem akarok közhelyekkel élni, de csak az a nemzet számithat jövőjére, a mely a hatalmi egyensúlyt dinasztia és nemzet közt fenn tudja tartani. Látjuk ezt Angliában is. Hiszen nem történt a dinasztia rovására, hogy a királyi hatalmat odaállították, a hová lényegileg való. Látjuk azt a leczkéztetést, a miben uj korban II. Vilmos részesült a német parlament részéről. Látjuk a vad Keletet, a hol ha nem tudják megoldani a király kérdését máskép, erőszakos eszközökhöz fordulnak, mint Szerbiában, vagy Törökországban. Látjuk azt, hogy a föld kerekségén minden népnek a vágya sikerül, csupán a magyar az, a melynél mindenütt -visszaeséssel taálkozunk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem csupán a kormán y programmjában, hanem a szőnyegen levő javaslatban is keresem az önök vezérei által hangoztatott előnyöket, a melyek haladást jelentenek az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának tervbe vett meghosszabbításával. Egyet nem látok. A választások alatt a domináló kérdés az önálló gazdasági berendezkedés kérdése volt, de az önök által akkor hangoztatott készfizetést ebben a javaslatban nem látom. Nem látom az önálló magyar bankról szóló intézkedést, de nem látom ezt a kevesebbet sem. Ellenben látok két végtelen furcsaságot; a javaslat 5. szakaszát és a módosított alapszabály 111. szakaszát. Az 5. szakasznak az az intézkedése, ha bármiféle előterjesztés tétetik és (olvassa) : »az előterjesztés benyújtásának időpontjától kezdődő és csak az országgyűlés együttlétének ideje alatt számítandó négy heti időtartam alatt az országgyűlés egyik háza vagy mindkét háza a javaslat felett nem határoz, a javaslat az országgyűlés illető háza, illetőleg mindkét háza által jóváhagyottnak tekintendő*. Hát nem kell hozzá szakembernek lenni, csak az ember azon csodálkozik, hogy ez a javaslat még itt fekszik és nem volt nekünk annyi erőnk, hogy ezt a parlamentből, ebből a tanácskozási teremből kidobjuk, mert ma jön ez egy bankjavaslatnál, holnap ugyanilyen formában fog jönni az ujonczjutalék megállapításánál, és ha az uraknak tetszik, az Ausztriába való bekebelezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál. (Ugy van! Ugy van! balfelől. Zaj jobbfelől.) Alias vidi ventos. Ha megengedjük, hogy ebből törvény legyen, akkor önöknek már minden 16