Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-99

99. országos ülés 1911 február 11-én, szombatolt. 107 a föntebbi körülményekre. Azt mondotta (ol­vassa) : »A szóban levő vasútvonalak ugyanis Budaj^est székesfőváros és a közvetlen környéke közötti forgalmak és pedig elsősorban a személy­forgalom lebonyolítására lévén hivatvák, azoknak jelenlegi berendezése a közönség igényeinek, il­letve a közvetett forgalom természetének már nem felel meg. Az emiitett vasutvonalaknak villamos­üzemre való berendezése utján a főváros és kör­nyéke között kétségkívül jelentékenyen jobb, gyorsabb és kényelmesebb közlekedés fog létesülni, a mely jobb közlekedés bizonyára nagy mértékben hozzá fog járulni a főváros kedvezőtlen lakásviszo­nyainak javitásához«. A főváros környékén lévő községek, tisztelt ház, rendkivül fontos szerepet játszanak a főváros életében is. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Nem uj dolgokat mondok, a mikor hivatkozom arra, hogy valósággal élelmezési forrásai a fővárosnak, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Egyik oldalon ezt a szempontot kell nézni, a másik oldalon pedig nem szabad szem elől téveszteni, hogy a főváros lakos­ságának egy jelentékeny része, nemcsak a gyári munkások, de a középosztály, a hivatalnokelem nagy része is, az olcsóbb, egészségesebb lakást, a Budapestet környékező községekben keresi és nagy részben meg is találja. A mikor tehát a törvényhozás azt czélozza, hogy mi ezt a forgalmat minél olcsóbbá, megbíz­hatóbbá, kényelmesebbé tegyük és az indokolás­ban ki is fejezte, hogy elsősorban ezt a czélt és a személyforgalmat tartja szem előtt: nem mulaszt­hatom el, hogy fel ne hívjam a t. kereskedelmi minister ur nagybecsű figyelmét azon tarthatat­lan állapotokra, a metyek a vágóhíd, illetőleg a közvágóhíd és ráczkevei helyi érdekű vasutakon előfordulnak és a melyeket legtöbbnyire saját tapasztalataim alapján észleltem. (Halljuk ! Hall­juk ! a baloldalon.) Hogy milyen nagy fontossága van ezen helyi érdekű vonalnak, azt magában az az adat is mutatja, hogy 80 indítása van kifelé és 80 indítása van befelé, tehát az a nagy feladata van, hogy nagyszámú népesség szállítását, fuvaro­zását keÚ ennek a vasútnak lebonyolítani. Már magában ez a szám is bizonyítja ezt, azonban addig, a míg a Vágóhid és Erzsébetfalva között a 80 indítás be lesz tartva, mert itt feltét­lenül kifizeti magát és óriási jövedelmezőséget biztosit a vállalatnak, addig, minél távolabb van­nak a megállóhelyek a fővárostól, mentül távo­labb levő községekről van szó, ezek a járatok mindinkább ritkábbak lesznek. Budapestről Rácz­kevére pl. már csak 6 indítás van. De, nemcsak hogy a járatok ritkák, hanem a forgalmi eszközök is a legnagyobb mértékben ki­hívják a kritikát. Valóságos indiánus-harczok játszódnak le egy-egy indításnál, a közönség a helyért versenyezve verekedik, nap-nap után, hogy ha drága pénzen megváltott, magasabb osztályra szóló jegyet váltott is, azért legalább állóhelyet kapjon az alacsonyabb osztályban. Én magam utaztam itt és több mint két órai tartamú utón a nagy villamos kocsik két méter hosszú és egy méter magas ablaküvege, teljesen hiányzott, ugy hogy bundában is az ember való­sággal az életét és az egészségét koczkáztatta. A kocsik fűtetlenek, piszkosak. Azonkívül semmivel sem lehet megindokolni, hogy pl. a haraszti állo­máson, a mely Budapesttől 15 kilométernyire fekszik és a vonalnak egy harmadrészét képezi, ott a publikumot egyszerűen kiszállítják a villamos kocsikból, kénytelen átülni egy másik kocsiba, a hol ugyanaz az előbb elmondott hajsza a helyekért folyik le. Azt hiszem, alig van a t. képviselőház­nak tagja, a ki ne látta volna a külföldi vasúti berendezéseket, hogy micsoda fontosságot tulaj­donítanak ott annak, hogy az ország fővárosa, vagy bármely, jelentőséggel bíró városa a kör­nyezetével kényelmesen össze legyen kötve. Ná­lunk valósággal tarthatatlan állapotokat látunk. Azután van még egy körülmény, a melyre fel kell hivnom a kereskedelemügyi minister ur figyelmét, és ez azok a méregdrága árak, a melyeket egy-egy utas után bevasalnak. A 43 kilométernyi vasútvonalon rendkívül drága vitelbért fizet az ember, azért, hogy.Budapest környékére kimenjen. Természetes, hogy az ilyen magas tarifában meg­állapított fuvardíj nem alkalmas arra, hogy a for­galmat kényelmesen és a czélt szolgálva olcsón is le lehessen bonyolítani. A kereskedelmi minister urnak az engedélyokirat 16. és 20-ik §-ai megadják a jogot, hogy ezeken az állapotokon segítsen. Az interpelláczióval azért jöttem a képviselőház elé, mert hiába ragad meg minden utat-módot a közönség, jelentkezik az állomásfőnököknél, pa­naszt tesz az igazgatóságnál, sőt tudok esetet, hogy a kereskedelemügyi ministeriumban is szóvá tették ezeket a dolgokat, orvoslást sehol sem nyer, még a ministeriumban is azt válaszolják, hogy Jellinek ur ellen nem lehet semmit sem, csinálni. Én bízom a kereskedelemügyi minister urnak annyiszor tapasztalt erélyében, és azon buzgalmá­ban, a melylyel a forgalom ügyét a szivén viseli, hogy az én interpellácziómnak meglesz a kellő hatása, és a maga hatáskörében megtesz mindent, szorítani fogja a vállalatot, hogy mindent meg­tegyen, hogy az egyes járatok és forgalmi eszközök szaporításával a közlekedést kényelmesebbé, gyor­sabbá és megfelelőbbé tegye. Én egyelőre ezen indokolás alapján bátor va­gyok a kereskedelemügyi minister úrhoz a követ­kező interpellácziót intézni (olvassa) : »Interpelláczió a kereskedelemügyi minister úrhoz. 1. Van-e tudomása a kereskedelemügyi minis­ter urnak arról, hogy a budapest—ráczkevei helyi érdekű vasutak üzletvezetése nem felel meg a törvény és az engedélyokirat feltételeinek, neve­zetesen, hogy a forgalmi eszközök kellő mennyi­ségének hiánya, alkalmatlansága, a menetrend összeállítása, a közlekedés drágasága s különösen a haraszti megállónál való átszállás kényszerűsége útjában állanak a közönség kényelmes, jó, olcsó és gyors közlekedésének í 14*

Next

/
Thumbnails
Contents