Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-99

február 11-én, szombaton. 108 99. országos ülés 1911 . 2. Ha nincs, hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur sürgősen és mindenre kiterjedő vizsgálatot indítani, s a vizsgálat eredményék ez mérten a h. é. vasutakat igazgatósága révén a •tapasztalt hiányok pótlására s czélszerűbb — a forgalom kívánalmainak megfelelőbb — intézkedésekre szorítani ?« (Elénk helyeslés balról.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi minister urnak. Ki következik ? Szinyei - Merse Félix jegyző: Kovács János! Kovács János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1908: XLVI. t.-cz., a mely az elemi népiskolai oktatás ingyenességét biztosítja, sajnos, még mindezideig az országban végrehajtva nincs, ugy hogy minden oldalról a legsúlyosabb panaszok és kifogások érkeznek képviselőtársaim legtöbbjéhez. Ezen, az elemi népiskolai ingyenes oktatást biztositó törvény 1. §-a kimondja, hogy (olvassa) : »Az állami, községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknak ugy mindennapi, mint ismétlő tanfolyamában a tanitás teljesen ingyenes, miért is ezen néj>iskolákban sem tandíj, sem az 1891 : XLIII. t.-cz. 10. §-ában megállapított 30 fillér járulék nem szedhető*. r Ennek daczára kerületemnek több községéből, a melyekben református felekezeti iskolák vannak, (Zaj. Halljuk! Halljuk.!) az a panasz érkezett hozzám, hogy ezen iskolákban olyan eljárást követnek, a mely a törvény ezen világos rendelkezésével teljesen ellenkezik, a mennyiben még ma is szednek tandíj és beiratás czimén a szülőktől a gyermekek után dijakat, sőt az elmaradt dijakra a szülőket még végre is hajtják. Ezen törvény 8. §-ában kimondja, hogy a törvény a felekezeti elemi népiskolákra vonatkozólag 1910 szeptember 1-étől kezdve lép hatályba és ezt viszont biztosítja a törvénynek a 6. §-ában foglalt az a szankcziója, hogy minden olyan hitfelekezeti népiskola, a melyben a törvény rendelkezései be nem tartatnak, vagyis a törvény világos rendelkezése ellenére továbbra is szedetnek tandijak, ugy ez az iskola először megintendő, és ha az intés nem használ, bezárandó és ezeknek helyébe az állam állit fel iskolát. Nem akarom hosszasan igénybe venni a t. ház szives türelmét, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) csak egész röviden a következő kérdést intézem a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz (olvassa) : »Hajlandó-e a vallás- és közoktatásügyi minister ur haladéktalanul intézkedni, hogy az ingyenes népoktatásról szóló törvény végrehaj tassék, a tandijt pótló államsegély kiutaltassék és ott, a hol visszaélések történtek a törvény világos rendelkezésével szemben, ezen visszaélések megtoroltassanak ?« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a vallás- és közoktatásüg,yi minister urnak. Ki következik 'í Szinyei - Merse Félix jegyző: Désy Zoltán! Désy Zoltán : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminister urnak tegnapelőtt tartott beszéde kényszeritett engem arra, hogy ezt a szokatlan utat válasszam, felszólalásom megtehetésére ; ezt az utat kellett választanom mert a ház elnökségétől nyert felvilágosítás szerint arra még preczedens nem volt, hogy napirenden lévő tárgyhoz napirend előtti felszólalást megengedjenek. Ezért a ház elnökségének belegyezésével és jóindulatú útmutatása mellett folyamodtam ezen úthoz, mint egyetlen eszközhöz. Annak a beszédnek nem a személyemre vonatkozó részére reflektálok, — arra vonatkozólag megtettem már akkor személyes kérdés czimén észrevételeimet — hanem mostani felszólalásomban a személyemre vonatkozókkal csak annyiban vagyok kénytelen foglalkozni, a mennyiben kétségbe vonatott vagy legalább is kérdésessé tétetett az a jogosultság, a melyet én igénybe veszek akkor, a midőn a koaliczió pénzügyi gazdálkodásáról van szó és védem ezt a gazdálkodást. Legelső felszólalásomban a múlt évi indemnitás tárgyalása alkalmával jeleztem azt, hogy mik azok a kötelékek, a melyek engem a volt koaliczióhoz kötöttek, és melyek azok a kötelezettségek, a melyeket ebből magamra nézve levontam. Jeleztem azt, hogy magam úgyszólván egyszerű tisztviselője voltam 1909 Julius haváig a koalicziós kormánynak, mert adminisztratív államtitkári állást foglaltam el. De miután erre az állásra nem előzetes szolgálati érdemeim, hanem igenis a politikai életben vitt szerepem, a koalicziós politikának támogatása vitt fel, azonosítottam magamat ebben az állásban is a koalicziós politika működésével, olyképen, hogy a midőn 1909. évi április hóban bekövetkezett a koalicziós kormány lemondása, magam is beadtam lemondásomat, és csak azért nem váltam meg ez esetben állásomtól, mert a mint méltóztatik tudni, 1909 Julius havában bekövetkezett a koalicziós kormány másodszori kinevezése. Ez volt a konzekvencziának egyik ágban való levonása, de levontam azt a másik konzekvencziát is, hogy igenis azt a politikát, a melynek annyiban voltam aktiv részese, hogy egy adminisztratív államtitkár munkakörét töltöttem be, azt a politikát, a melyet hallgatólagosan támogattam, védem mindannyiszor, a hányszor megtámadják, és védem annál inkább, a mikor igazságtalan támadásnak van kitéve. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ez álláspont jogosultságát nem hiszem, hogy higgadt mérlegelés után bárki e ház tagjai közül kifogásolhatná. Egyetlen momentum van, a melyre a magam személyére vonatkozólag reflektálnom kell. Azt hiszem, tévedése volt a pénzügyminister urnak a kifejezésben, a mikor azt mondta velem szemben, hogy Wekerle nagy egyénisége mögé rejtőzöm. Azért kell hinnem tévedésnek, mert az előzmények arra mutatnak, hogy azt akarta mondani, hogy ok nélkül védőül tolom fel magamat, De tévedésnek