Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-99

99. országos ülés 1911 fe láttára a nép életében, hogy ha egy gazdálkodással foglalkozó egyén arra van kárhoztatva, hogy gazdasági belsőségét, házatáját közösen használja egy másik társával, ha mindjárt a testvérével is, az nem tud kellőképen érvényesülni és visszamarad a mögött, a ki saját-rendelkezési jogával bir és daczára annak, hogy a közösség fentartása neki olcsóbb volna, mint egy önálló lakhely megszerzése, mégsem sajnálja a költséget és áldozatok árán is igyekszik önállóságot szerezni, önálló udvartartásra és berendezésre szert tenni, mert számit arra, hogy önállósága révén gazdaságilag jobban tud érvényesülni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt is tapasztaltam, hogy a ki gazdasági önállóságáért ilyen áldozatokat hozott, annak az áldozatok mindig visszatérültek és az érvényesülésnek, a gazdagodásának és vagyonosodásának ut j ára nézve csak akkor kezdődött, a mikor mint teljesen önálló ember rendelkezhetett gazdasága felett. (Elénk helyeslés balfelöl.) Ha nézzük a közös bank működésének hatását a gazdasági életben, akkor azt látjuk, hogy a bank Magyarországon nem telj esitette e tekintetben azt a feladatot, a melyet teljesitenie kell egy olyan pénzintézetnek, a mely Magyarország összes pénzügyeit intézni, irányítani és javitani van hivatva. Egyáltalában az Osztrák-Magyar Banknál gazdahitelről nem is lehet szó. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A gazdák váltóját az Osztrák-Magyar Bank nem fogadja el, (Zaj. Elnök csenget.) pedig az a birtok, még a legkisebb is, biztos alapja a kölcsönnek, mert az a birtokos nem csinálhat hamis bukást ; azt a földet onnan nem lehet elvinni és igy akármelyik pénzintézet ad is arra pénzt, az biztos. Ennek daczára viszonyaink olyanok, hogy *a nagybirtokosaink talán valamit élveztek a bank működéséből, a középbirtokosság keveset, a kisbirtokosság pedig mondhatom, semmit sem. Hogyan követeljem én kisgazda-társamtól, hogy azon bank feláUitásához járuljon hozzá, vagy azt kívánja, a melynek egyáltalában meg sem érezte az erejét, a segítségét, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melynek létezéséről csak a hírlapokból értesült, de magában az életben egyáltalában nem vehet tudomást róla ? Hogy még a gazdasági hitelnél is (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk I a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) ilyenek a viszonyok, ezt mutatja az, hogy, a mint tudom, az Osztrák-Magyar Bank gazdasági czélokra 300 millió jelzáloghitelt bocsátott ki, azonban ebből 80 millió jut hazánkra — leginkább a városokban — és 200 millió a nagybirtokra, ugy hogy marad körülbelül 14 millió a közép- és kisbirtokosság számára. A mikor pártkülönbség nélkül hallom hangoztatni itt a képviselőházban és egyebütt is, hogy a kisbirtokosság segítendő, mert a kisbirtokosság a társadalomnak azon rétege, a melyet tovább elhanyagolni nem szabad, s nem helyes, mert Magyarországnak ez a népréteg, a kisbirtokosság az alapja, a melynek megerősítése nemzeti érdek: (Igaz! ügy van! a.szélsőbaloldalon.) akkor nem tudom megérteni brüár 11-én, szombaton. 10 3 az Osztrák-Magyar Banknak azon eljárását, hogy ezen legnagyobb néprétegnek, a melynek talán a legnagyobb mértékben van szüksége egyéni és személyi hitelre is, (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) igen keveset, majdnem semmit sem juttat és a mit juttat is, azt sem közvetlenül, hanem közvetítők által juttatja. (Ugy van ! a szélsőbaloldolon.) Azt a 200 milliós hitelt, a melyet a nagybirtokosság kap, sem kapja az a nagybirtokos a maga személyére, hanem a földbirtokára (Zaj a jobboldalon. Halljuk I Halljuk ! a szélsőbaloldolon.) és nagybirtokosaink közül — tisztelet a kivételnek — bizony igen sokan azt a kölcsönt, a melyet ők a nagybirtok révén közvetlenül kapnak az Osztrák-Magyar Banktól olcsó kamatra, nem gazdasági beruházásokra használják, pedig a gazdasági beruházások mellett legalább munkát találna az a nép is, ugy a gyárakban, mint a mezőgazdaságnál, és ezzel legalább közvetve, ha nem is közvetlenül, az Osztrák-Magyar Bank pénze ennek a népnek a sorsán is segítene. Ennek a 200 milliónak is, a melyet a nagybirtok kap, jó része nem gazdasági beruházásokra és nem olyasmibe van fektetve, a mi Magyarország gazdaságának használ, s a mi a népnek keresetet nyújtana, tehát marad az a mintegy 14 milliónyi összeg, a melyre a kisbirtokosság, de, mondhatni, a középbirtokosság is, továbbá a kisiparosság, a kiskereskedők és a munkás is — mert talán munkás is volna a világon, — szóval ez az óriási népréteg, a mely Magj^arországon talán 10 milliót számlál, összes hiteligényei tekintetében korlátozva van. En azt az Osztrák-Magyar Bankot, azt a közös bankot, a mely pénzét igy használja fel, és a mely azt eddig sem tette hozzáférhetővé annak a népnek, és igy közvetve és egyáltalában nem, vagy csak igen csekély mértékben járult hozzá Magyarország gazdasági fejlődéséhez és megerősödéséhez ; azt az Osztrák-Magyar Bankot ebben a formájában fentartani helyesnek nem vélem, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! A mikor a kisgazda hitelhez akar jutni, jóformán azt sem tudja, hová forduljon, nem gondoskodott az Osztrák-Magyar Bank sem arról, hogy felállítson olyan közvetítő intézeteket, a melyek közvetlenül a néppel lépjenek érintkezésbe, és hogy tudomást vehessen a nép arról, hogy van bank, a melynek pénze van, és a mely hivatva van a pénzforgalmat itt eszközölni, és hogy a bank ad szívesen, nem is uzsorakamatra, pénzt. A helyett, hogy ily intézeteket létesített volna, erre egyáltalán nem gondolt, nem csinálja meg, és ha a kisgazda, a kisiparos, a kinek még rosszabb a sorsa, mert a földmivelő kaphat hitelt, személyi hitelt pedig nem adnak semmit, sok helyütt, ha még hozzászámítom a munkásosztályt is, mert vannak zsellérek, a kiknek van házuk, és talán beruháznának valamit néhány állat vételére, vagy a ház kijavítására kellene a pénz, mondom, ha ezek az egyszerű emberek akarnak részesülni az Osztrák-Magyar Bank előnyeiben, az nem lehetséges, mert még csak közelébe sem férhetnek