Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-99

104 P9. országos ülés Í9Í1 február 11-én, szombaton. az Osztrák-Magyar Banknak, (Ugy van I a szélső­baloldalon.) Az az egyszerű ember kénytelen közvetítőhöz folyamodni, és igen sok esetben, nem veszek egy kalap alá mnden bankot, pénzintézetet, de sok esetben uzsorások körmei közé kerül épen azért, mert az Osztrák-Magyar Bank, a közös bank. nem létesített összekötő kapcsot a néppel, és az ország lakossága ennek hiánya miatt beleesik az uzsorások körmei közé és tönkremegy. RfF**! A hol nem lehet szó uzsoráról, azoknál a bankoknál, a melyek összeköttetésben állanak az Osztrák-Magyar Bankkal, és a melyek közvetítik a kölcsönt, ott is azt látjuk, hogy miután a köz­vetítés nagyon drága, minthogy a bankok általá­ban nyerészkedésre alapított vállalatok, a hol az a fő, hogy minél több perczentet hozzon az üzlet, minthogy ezek a bankok, a melyek 3%-ért kapják a pénzt az Osztrák-Magyar Banktól, a közvetí­tésért is számítanak, a míg a kis hitelvevő hozzájut a pénzéhez, 8—9—10 perczentet kell fizetnie azért a pénzért, a mit az Osztrák-Magyar Bank 3%-on ad. Ezek oly állapotok, a melyeken sürgősen kellene változtatni, javítani. Sürgős szükség volna arra, hogy a bank, még ha közös bank is, de mégis Magyarországnak bankja, hogy az a"|bank köz­vetlen összeköttetésbe hozassék a néppel, legyenek a banknak szervei, a melyek túlnyerészkedés nélkül arra szolgálnának, hogy a népet összeköt­tetésbe hozzák a bankkal, és Magyarországon nemcsak a legnagyobb és leggazdagabb, nemcsak a nagy üzletek, de a kisebbek is, a nép is részesüljön a bank áldásaiban. De, ha ez mostanáig nem történt, a mióta közös bank van Magyarországon, nem látok ga­rancziát a jövőt illetőleg arra. hogy ezek az intéz­kedések megtörténjenek a jövőben, vagy legalább csak szándékoltatnának megtörténni. Sokan mondják azt, hogy a hitelszövetkezet mai formájában és mai elterjedése mellett az az összekötő kapocs, a mely hivatva van és a mely alkalmas arra, hogy az állami banknak a pénzét a kisemberekhez juttassa, még pedig ugy, hogy nagy különbség az állami bank és a vidéki hitel­szövetkezeti fiók pénze között ne legyen. En is el­ismerem, hogy a hitelszövetkezetek erre alkalmasak, hogy ez az intézmény helyes és jó. En magam is, a hol erre alkalom nyilik, a hitelszövetkezetek ter­jesztésén munkálkodom, (Elénk helyeslés a szélső­haloldalon.) Azonban a hitelszövetkezetek még igen kevés összegeket élveznek az állam bankjától. A közjjonti hitelszövetkezetnek, ahhoz mérten, hogy milyen nagy nemzetgazdasági funkcziót teljesít, hogy mennyire van hivatva a népnek összeköttetésbe hozására a magasabb pénzintézetekkel, nem áll olyan összeg rendelkezésére, hogy a néppel összes előnyeit széles körben éreztethesse. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloläalon.) Akkor, a mikor a központi hitelszövetkezet az Osztrák-Magyar Banktól mindössze 10 milliót kap gazdasági czélokra, midőn Magyarország mező­gazdasági állam lévén, a föld biztos alapját adja a pénznek; a mikor Magyarország a fokozottabb művelődés terén bizonyos tekintetben még vissza van maradva ; a mikor a népnek megvan reá az akarata és törekvése, hogy helyesebb művelést tanuljon el, s hogy nagyobb befektetést eszközöl­jön gazdaságában, mindenképen nagyobb forgó­tőkére van szükség. A kisbirtokosság már meg­mutatta, hogy a befektetett forgótőkéjét tudja érvényesíteni a nélkül, hogy az neki kárára volna, megmutatta, hogy a kölcsönt meg tudja fizetni és hogy a kölcsön használata mellett tud még némi­leg gyarapodni is. Akkor, a mikor a kisbirtokosság a saját va­gyonát növeli és ezzel egyúttal emeli a föld érté­két, melyet 1848 óta ezer perczenttel emelt fel a nép, a mely a földért él-hal, akkor nem elegendő, hogy a közös bank, a mely ennek a népnek akarja a forgótőkét kezébe juttatni, még pedig nagy nye­részkedés, s mindenesetre uzsora nélkül, mindössze 10 milliót adjon a hitelszövetkezeteknek, de sok­szorosan nagyobb összeget kell rendelkezésére bocsátania, Ezeket az intézeteket fejleszteni kell és akkor meg lehet találni azt a levezető csatornát, a mely az állami banknak a pénzét — legyen az önálló vagy közös bank — közvetlen összekötte­tésbe hozza a kisemberekkel, Magyarország népé­nek zömével. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Nem tudom megérteni a kormány eljárását, hogy a mikor állatvédelemre mondhatni milliókat igér és költ is, a mikor kormányunk az Osztrák­Magyar Banktól ezt a pénzt felveszi vagy fel­vehetne, hogyan áll elő az a helyzet, hogy a kor­mány nem az Osztrák-Magyar Banktól veszi fel ezt a pénzt, hanem azon a vidéken, a hol ezt az állatvásárlást eszközli, a pénzintézetekkel utaltatja ki és a különbözetet, a mely az Osztrák-Magyar Bank és a j^énzintézetek kamatlába között van, az állam megtéríti kedvezmény képen. Én nem vagyok pénzember, a részletkérdé­seknél nem is mondhatok szakvéleményt, és állit­hatja is bárki, hogy nem értek hozzá, azonban mégis csak ugy gondolom, hogyha az a bank állami bank, ha annak a kormánynyal szerződése van, ha köteles az állam szükségleteit fedezni és le­bonyolítani, akkor a kormánynak talán mégis volna hozzá joga és eszköze is, hogy azt a pénzt, a mit mezőgazdasági beruházásokra fordit, ne közvetítő utján juttassa el az illetőhöz, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem ő maga venné fel azt a pénzt és az ő gazdasági szervei, a gazdasági egye­sületek vagy hitelszövetkezetek utján adná ki ezt a pénzt mezőgazdasági czélokra, azt a pénzt, a melyet úgyis az Osztrák-Magyar Bank ad és akkor nem állana elő az a helyzet, hogy a kormány igenis segit, a kormány a pénzt vissza is kapja, mivel azonban nem ő adja közvetlenül a pénzt segítségül, meg kell hogy fizesse a kamatkülön­bözetet másnak. Megvallom őszintén, hogy én a magam fel­fogása szerint nem tudom megérteni, miért csinálja

Next

/
Thumbnails
Contents