Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. 63 szíves engedelmét kérem ahhoz, hogy azokban az esetekben, midőn a már elmondott beszédekben bizonyos eltérés történt a tárgytól, azokra reflektálva és csakis abban a vonatkozásban a tárgytól én is eltérhessek. Beszédem harmadik és főrésze vonatkozik az Osztrák-Magyar Banknak, illetőleg a felállítandó önálló magyar banknak a magyar népélethez való viszonyára. Beszédemnek erre a részére helyezem a fősúlyt, nemcsak azért, mert ezt én ugyanolyan fontosnak vagy még fontosabbnak tartom, mint a bank európai vonatkozását, hanem azért is, mert eddig a nép között élvén, (Halljuk ! Halljuk!) alkalmam volt megfigyelni hitelműveleteinket és azt, hogy annak a népnek hiteligényei miképen elégíttetnek ki, ezeket tehát gyakorlati tapasztalásból ismerem. Lesznek talán különösen azon az oldalon, a kik beszédem első részét rossz néven fogják venni, de ismétlem, hogy engem a pártkeretek nem feszélyeznek, engem a pártfegyelem nem tart békóiban, én tehát csakis azt fogom itt elmondani, akár függetlenségi párti, akár munkapárti színezete lesz a dolognak, a mit igaznak és helyesnek tartok. Készséggel elismerem, hogy a közös bank legjobb közösügyes intézményünk. Igaz, hogy ezzel nem sokat mondtam, mert tulaj donképen ugy kellett volna kifejeznem magamat, hogy ez a legkevésbbé rossz közösügyes intézmény, (Helyeslés.) de ismételten hangsúlyozhatom, hogy ez a legjobb, az egyedüli megközelítőleg jó közösügyes intézményünk. Elismerem azt, hogy az OsztrákMagyar Bank európai vonatkozásban, az európai államok többi nagy bankjaival szemben igenis minden tekintetben megállja a helyét; elismerem, hogy ez a bank kellő tőkeerővel rendelkezik, hogy igen nagy érczkészlete van ; hogy deviza-politika] a kitűnő ; hogy vezetése mintaszerű, a melynél jobbat technikai szempontból elgondolni sem tudnék. Ezt a bankot tehát a világ más bankjaihoz viszonyítva igenis elsőrangúnak tartom, de csak mint bankot, nem magyar szempontból tekintve. Azt hiszem, hogy ezen kijelentéseimmel meggyőztem a t. túloldalt arról, hogy én nem pártszempontból akarom ezen javaslatot elbírálni, hanem ugy, a mint általában minden javaslatot, hogy mennyiben van az én meggyőződésem szerint ez a javaslat az ország érdekében. Ebből a szempontból fogok a bankkal is foglalkozni. Azt mondtam, hogy ez a bank az európai bankok között megállja a helyét, sőt hogy elsőrangú helyet foglal el közöttük, ezt igazolja, hogy a mikor 1907. évben a krízis volt, akkor a többi bankok, a nagy német és angol bank úgyszólván segítségért folyamodott az Osztrák-Magyar Bankhoz, a mi nem épen egyedül az ő érdemének tudható be, hanem betudható részben annak is, hogy nem vagyunk annyira a világviszonylatba bevonva, mint a többi államok. Azt mondtam, hogy kellő alaptőkével, érczfedezettel rendelkezik, a mi természetes, hogyha tekintetbe veszszük azt, hogy az érezfedezetnek 40%-nak kellene lenni és 1 mégis majdnem 80%. Azt is mondtam, hogy kitűnő devizapolitikát folytat, a mi magától értetődik, hogyha megnézzük, hogyan tartotta az ázsiót fenn : 1892—1908-ig kilenczszer volt ázsió és csak nyolezszor volt diszázsió, ez a különbözet is nagyon lényegtelen ; 0.1—0.2%-ban nyilvánult meg. A mikor tudjuk, hogy az Osztrák-Magyar Bank ezt a paritást a devizapolitikájával tartotta fenn, el kell ismernünk, hogy ennek a banknak a világviszonylatban — hangsúlyozom, most mindig erről beszélek — kitűnő volt a devizapolitikája. Hogy pedig a vezetése elsőrendű, arra ugyhiszem, nem kell bővebb bizonyítékokat felhoznom, mert ez el van ismerve nemcsak minálunk, de a külföldön is mindenütt. Hogy mi ennek a banknak a hibája magyar szempontból, erre majd a beszédem harmadik részében leszek bátor rátérni. Most azonban szíves engedelmükkel magát a javaslatot fogom elővenni és azt óhajtom bizonyos mértékben kritika tárgyává tenni. Itt van elsősorban a sokat emlegetett 5. §., a mely kimondja (olvasna) : »Ha négyheti időtartam alatt az országgyűlés egyik háza, vagy mindkét háza a javaslat felett nem határoz, a javaslat az országgyűlés illető háza, illetőleg mindkét háza által jóváhagyottnak tekintendő*. En ezt alkotmányjogi szempontból csodabogárnak tartom. Sajnos, nem vagyok jogász, talán nem is lesz alkalmam soha jogi tudományomat kibővíteni, de az elemi iskolában azt tanultam, hogy ha egy törvényjavaslatot az országgyűlés mindkét háza elfogad és a király szentesit, akkor az törvény, de nem az a törvény, a mit az országgyűlés egyik háza sem fogad el záros határidő alatt és a király szentesit. Ezt én non-sensnek tartom, őszintén szólva, ettől az alkotmányos érzékem rendül meg. Tudom, hogy csak formailag van alkotmányunk, de hogy ezen formát meg ne oltalmazzuk, ha már a lényeget nem tudjuk megmenteni, ezt lehetetlennek tartom. Nagy súlyt helyezek arra, hogy ezt az alkotmányos formát megtartsuk és ne azt kelljen tanitani a népiskolában a gyerekeknek, hogy esetleg az is törvény, a mit a törvényhozás egyik háza sem fogad el záros határidő alatt. Ezt nagy alkotmányjogi hibának és bűnnek tartom, s még akkor sem fogadnám el, hogyha egyedül ettől függne tulaj donképen a készfizetések megkezdése. De nem ettől függ a készfizetések megkezdése, mert — bocsánatot kérek, hogy már most kitérek reá, — Jankovics Béla t. képviselőtársam azt mondja beszédének egyik részében, hogy kérem, ha ezen paragrafus ellen a képviselőház valamelyik pártjának skrupulusai vannak, tessék két vagy három nap alatt elfogadni ezt a javaslatot, s viszont, ha az osztrák képviselőház majd nem fogadja el, akkor meg ugy is törvénynyé válik, tehát a mi előnyünkre szolgál. Ki biztosit bennünket arról, hogy a mikor elkövetünk egy alkotmányjogi botlást, nem is botlást, hanem bűnt, akkor tulajdonképen az osztrák parlament lesz az, a mely három nap alatt elveti majd ezt a javaslatot ?