Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

54 79. országos ülés 1911 január 18-án, szerdán. Lovassy Márton : Három napos zárt ülés lesz a következménye ! Sümegi Vilmos: Perczel Dezső! (Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Fölkiáltások : Halljuk az elnököt.) Elnök : Kérem, a folyamatban levő szavazást megszakítani nem lehet. Mihelyt a szavazás véget ért, a kivánt zárt ülést el fogom rendelni. (A jegy­zők folytatják a szavazatok megszámlálását.) Ki fogom hirdetni a szavazás eredményét. A szavazás eredménye az, hogy a beszédnek hol­napra halasztását megengedni kívánja 40 kép­viselő, meg nem engedni 87 képviselő. (Éljenzés a jobboldalon.) Mielőtt a képviselő ur beszéde megtartására fölszólittatnék, miután húsznál több képviselő zárt ülést kért, ezennel elrendelem a zárt ülést, és felszólítom a karzatok közönségét, hogy a kar­zatokról távozzék el. (Nagy zaj és felkiáltások : Fölfüggeszteni az ülést!) (Zárt ülés idán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Jelentem a t. háznak, hogy Kovács János képviselő ur nem kivan ezúttal a szólás jogával élni. ' Minthogy pedig még több szónok van szólásra feljegyezve, ajánlom, hog}^ a tárgyalást szakítsuk félbe. (Helyeslés.) Mielőtt azonban az interpellácziók előterjesz­tésére a ház határozata értelmében áttérnénk, bátor leszek indítványt tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk ! Halljuk !) Indítványozom, hogy a ház legközelebbi ülése holnap, csütörtökön 1911 január hó 19-én d. e. 10 órakor tartassék és ezen ülés napirendjére a ma megszakított tárgyalás folytatása tűzessék ki. (Helyeslés.) Nincs észrevétel % (Nincs !) Ha nincs, a határozatot tehát ilyen értelemben mondom ki. Következnek az interpellácziók. Nyegre László jegyző: Fráter Lóránt! Fráter Lóránt: T. ház ! (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Fráter Lóránt: T. Ház ! (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, hogy a ház szives türelmét egy pillanatra én is igénybe veszem. (Halljuk ! Hall­juk !) Ezúttal ugyanis olyan dologról beszélek, a mely ebben a házban pártkülönbség nélkül mind­nyájunknak egyformán érdeke, mert egy olyan témáról szólok, a mely egyedüli kincse egy olyan nemzetnek, a mely minden politikán felül, emel­kedik és ez a művészet érdeke. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Beszédemet az igen t. ház túlsó oldaláról ép ugy elmondhatnám, mint a minő sze­rencsésnek és büszkének érzem magam, hogy ezt innen erről a helyről tehetem. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A művelt nemzetek életéből látjuk, hogy a minden irányban való előrehaladás terén micsoda óriási fontossággal bir a művészet, sőt a kultusz­ministeri tárcza költségvetése során lesz szerencsém majd bővebben és részletesen is kifejteni, hogy ez az államnak szoeziális és gazdasági életére is messze­menő kihatással bir. Egy interpellácziót vagyok bátor az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz intézni. Ha csak egy szempillantást vetek az igen t. pénz­ügyminister ur expozéjában emiitett azon összegre, a melyet az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur az ország kulturális czéljaira fordithat, magyar poéta-szivemet egy mélységes és méltán mélységes bánat fogja el, mert látom, hogy annak a bizonyos idegen móloknak torkába dobáljuk nemzetünknek nemcsak véres verejtéke hullásá­val szerzett keresményét, hanem bizony maholnap szivünkkel és vérünkkel keresett filléreinket is és hogy elszomoritóan kevés az az összeg, melyet évenként (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélső­baloldalon. Elnök csenget.) a kultuszminister ur kulturális czélokra fordithat. Épen ezért fokozott mértékben kell őrködnünk a felett, hogy egy mű­intézetnél, a melyet közel másfél millióval szub­venczionál az állam, hogy egy ily műintézetnél az az összeg ugy költetik-e el, hogy meghozza a maga áldásos gyümölcseit minden körülmények közt. Tudom és meg vagyok róla győződve a t. kultuszminister urnak e téren való lélektanilag is helyes gondolkozásáról és engem e tudat már magában véve is megnyugtat és a midőn ily érte­lemben előlegezem meggyőződésemet, kérem, hogy a t. minister ur majd szögezze le azt az időpontot, a melyen belül erre nézve intézkedni fog. A minister ur ugyanis, igaz, hogy nem itt a házban, de a házon kivül, kijelentette, hogy reformtervvel akar előállani, mert belátta ő is ennek az állapot­nak tarthatatlanságát. Arra kérem tehát, hogy szögezze le határozottan az időpontot, a melyen belül a reformtervvel előállni hajlandó, mert az operaházat megint válság fenyegeti, (Halljuk! Halljuk I) a mely válság úgyszólván az intézet létezését fenyegeti. Tanúskodik erről nemcsak a sajtó legelőkelőbb orgánumainak egybehangzó véle­ménye, de tanúskodunk mindannyian, mi, a közönség, a kik az operaház rendes látogatói vagyunk. Hajós Kálmán: Ebben igaza van! Fráter Lóránt: A mi operánk határpontja az európai zenekultúrának, de kötelék is egyszers­mind, a mely Magyarországot a Nyugat szellem­világával kapcsolja össze, még pedig sokkal szoro­sabban a zene internaczíonális voltánál fogva, mint minden más intellektuális kötelék. (Ugy van !) Epén azért, mert ennyire exponált helyzetben van a Kelet és Nyugat között, épen azért mondom, jelen­tősége ugy európai, mint specziálisan magyar nemzeti szempontból roppant lényeges. Ez az intézet az idegenek előtt a mi művészi kultúránknak fokmérője, akárcsak a képtárak vagy a muzeumok. Világosan és közvetlenül tanúskodik ez arról, hogy mily helye van ez országban a világkultúra nagy alkotásainak. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a

Next

/
Thumbnails
Contents