Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

79. országos ülés 1911 január 18-án, szerdán. 47 vagyok egy határozati javaslatot beterjeszteni, a mely azt mondja (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a 150. számú törvényjavaslat részletes tárgyalása előtt terjeszszen be kimutatást az OsztrákMagyar Bank váltóleszámitolási üzletéről, a melyben külön Magyarországra és külön Ausztriára nézve ki legyen mutatva, hogy az utolsó években a közös jegybank váltóleszámitolási üzletéből mennyi jutott külön-külön a fővárosi nagyobb és kisebb pénzintézeteknek, mennyi a vidéki pénzintézeteknek és mennyi közvetlenül a kereskedelemnek, iparnak és mezőgazdaságnak.« (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Antal Géza : Ki van mutatva ! Lovászy Márton : És ezekben végeztem is azzal, t. ház, a mi jó vagy helyeselhető ebben a törvényjavaslatban, ugy hogy most már arról kell beszélnem, hogy mi az, a mit e törvényjavaslatban meg kellett volna hoznia, de nem hozott meg. Elsősorban is nem hozta meg a készfizetést. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E tekintetben nem akarom ismételni azokat, a miket előttem szóló t. képviselőtársaim már elmondottak, a melyekre én már az indemnitási vita alkalmával mondott beszédemben is alludáltam, mikor kiemeltem azt, hogy az a rendelkezés, a melyről a t. túloldal szónokai igazán — bocsánat a kifejezésért — szánalomra méltó erőlködéssel igyekeznek bebizonyítani, hogy az tulajdonképen a készfizetések lényege, hogy ez a rendelkezés egyrészt felesleges másrészt haszontalan. Felesleges, mert hisz a bank megteszi úgyis magától, hogy gondoskodik a paritás fentaitásáról, ha teheti; ha pedig nem teheti, akkor nincs az a törvény, a mely őt ene képessé tehetné. Itt azzal a sajátságos jelenséggel állunk szemben, hogy ez a törvény, a mely határozat nélkül hatályba léphet az 5. §-ban foglalt rendelkezésnél fogva, a mint hatályba lép, önmagát hatályon kivül is helyezi, mert ez a szakasz egész világosan megmondja, hogy köteles az osztrák bank a paritás fentartásáról gondoskodni, sha ezt elmulasztja, akkor szabadalmát elvesziti, kivéve a vis major esetét. Hát mi a vis major más, mint olyan dolog a melyről az ember nem tehet, a melyet elháritani nincs hatalmában? Nos, hát ha bekövetkezik az az eset, hogy a bank nem képes a paritás fentartásáról gondoskodni, eo ipso bekövetkezik a vis major és akkor ennek a törvényjavaslatnak és rendelkezésnek abszolúte semmiféle értelme és czélja nincsen. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, ebben a törvényes rendezésben én itt egy nagy visszaesést látok a múlthoz képest. A t. kormány panaszkodik, hogy a pénzügyminister ur már 1903-ban betér] esztett egy javaslatot, a mely ha törvényerőre emelkedett volna, sokkal előbbre vitte volna az ügyet. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lovászy Márton : Minthogy pedig az a törvényjavaslat törvényerőre nem emelkedett, azóta a viszonyok megromlottak és igy a kormány kénytelen volt arról a szilárd alapról, a melyet az a törvényjavaslat nyújtott volna, ha törvényerőre emelkedett volna, lecsúszni. Ezzel szemben én utalok egy törvényes alapra, a melyet nem akadályozott meg semmi abban, hogy törvényerőre jusson, a mely még mai napig is törvény, arra a törvényes alapra, a melyet az 1899 : XXXVII. t.-cz. nyújt. Az ahhoz a törvényczikkhez csatolt bankstatutum 111. czikkének harmadik bekezdése mit mond ? Azt mondja (Zaj jóbbfelől. Halljuk ! Halljuk!)': »Attól az időponttól fogva, melyben a fennálló általános kötelezettség, hogy az államjegyek fizetéskép elfogadandók, az államjegyek összes czimleteire nézve megszűnik, az alapszabályok 83. czikkének határozmányai a két állam törvényhozásai által hatályba helyezhetők.« Hát t. képviselőház, itt világosan meg van jelölve az az előfeltétel, a mely mellett a készfizetéseknek be kell következniük. Meg van pedig jelölve az államjegyek kényszerforgalmának hatályon kivül helyezésével. Nos hát tudjuk, hogy az államjegyek bevonattak, azok már nem is léteznek és igy bekövetkezett az az előfeltétel, a melynek alapján a készfizetést be kellett volna hozni. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) Ezt a rendelkezést az igen t. kormány ebből az uj törvényjavaslatból elsikkasztotta és azt az előfeltételt, a mely tulajdonképen egész valutarendezésünknek alapja és gerincze volt, mert hiszen az egész valutarendezés alatt mindig arról beszéltek, hogy az első, legfőbb és úgyszólván egyetlen előfeltétel az államjegyek bevonása, nos hát ezt az erős, törvényes alapot, a melyen állva és a melyre rámutatva az igen t. kormány kivívhatta volna a készfizetést, egyszerűen elhagyta, egyszerűen eltemette már a jövőre nézve is ! (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Különben is hogyha eddig valami csekély reményünk lehetett volna arra, hogy a készfizetések ezek alapján behozatnak, azt hiszem, az olyan beszédek után, a milyet például Madarassy- Beck itt tartott, még ennek a csekély reménynek is el kell oszolnia, mert hiszen az osztrák kormány most a többség hangulatára is hivatkozhatik akkor, a mikor a készfizetéshez való hozzájárulását megtagadja. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Nem hozta meg ez a törvényjavaslat az ezüst kurrans rendezését, nem hozta meg azt, mert forgalmunk most is telítve van ezüst forintosokkal, a mi a legnagyobb akadálya annak, hogy a koronaérték-számitás a közlakosságban gyökeret verjen. Nem hozta meg a törvényjavaslat annak a, Magyarországra nézve rendkívül sérelmes és kárositó rendelkezésnek orvoslását, hogy a bank devizaüzlete utáni nyeresége, a mely a. privilégiumon alapszik, a melyhez tehát Magyarország is hozzájárul, megosztassék, és csupán azért, mivel a deviza-üzlet Bécsben folyik le, az osztrák részesedés javára számit. Nem hozta meg ez a törvényjavaslat annak a homálynak eloszlatását, a mely a bankstatutum 107. §-a körül fenforog, mert hiszen az a 107. §. az átvételre nézve mind a két kormányt